Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

86 Hidrológiai Közlöny 1974. 2. sz. Dr. Joó O.—l.o

tz Gy.: Nyugat-magyarországi meliorációs munkák mekben megvalósított különféle elrendezések természetes hatásjellemzőinek rendszeres, módszeres hatásvizsgálata és értékelése is. A fentiekben vázoltakkal kapcsolatos javaslatainkat részletesen az [5] és [7] alatti tanulmányokban fejtettük ki. 11. A nyugat-magyarországi melioráció egyes elemei, technológiája megfelelő kísérletek elvégzését feltételezve alkalmat kínálnak más területen — szikjavítás, másodlagos szikesedés megakadályozása, láphasznosítás, altalajöntözés, mezőgazdasági építmények víztelenítése stb. — való sikeres felhasználásra is. IRODALOM [1 ] Dr. Szabó L.—Dr. Szekrényi B.: Nyugat-dunántúli rossz vízgazdálkodású talajok mélylazítása és talajcsövezése. Vízügyi Közlemények, 1967/2. [2] Dr. Szekrényi B.—Dr. Szabó L.—Sümegi I.: A mechanikai talajjavítás őrségi módszere. Hidrológiai Tájékoztató, 1 967. november. [3] Dr. Szabó L.—Dr. Szekrényi B.: A leesapolás-vízrendezés időszerű kérdései. Hidrológiai Tájékoztató, 1968. június. [4] Dr. Joó 0.: A nyugat-magyarországi melioráció. Vízügyi Közlemények, J 968/2. [5] Dr. Tóth A. szerk.: Komplex melioráció eredményei ós feladatai a nyugat-magyarországi bemutató üzemekben. Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Tanszéke, Keszthely, 1970. [6] Dr. Tóth A. szerk.: A komplex melioráció hatékonysága Őriszentpéter és Kondorfa termelőszövetkezetekben. Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Tanszéke, Keszthely, 1971. [7] Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézete: A nyugat-magyarországi meliorációs munkák értékelése és továbbfejlesztése. Keszthely, 1972. [8] VITUKI: Rossz vízgazdálkodású, kötött talajok vízrendezése. Témabeszámolók, kézirat. Budapest, 1968, 1969, 1970. [9] BME Vízgazdálkodási Tanszék: Szakvélemény a „talajcsövek szfirőzósének vizsgálata" tárgyú laboratóriumi kísérletsorozatról. Kézirat, Budapest, 1968. (Folytatás a 73. oldalról) Külön foglalkozott Nyíregyháza, valamint a Vlll-as számú belvízfőcsatorna szennyvízelhelyezési kérdéseivel. A VIII-as számú belvízfőcsatorna az egyik legszenynyezettebb vízfolyássá vált az utóbbi években. Miskolezi Lajos, a Vízügyi Igazgatóság Vízellátási ós Csatornázási Osztályának vezetője a helyi problémák közül a kisebb szennyvízmennyiségeket kibocsátó, de nagy számú kommunális és mezőgazdasági létesítmények kérdéseit vitatta. A megye területén ezeknek a létesítményeknek a száma több 100-ra tehető, és az általuk évente kibocsátott szennyvízmennyiség — amely jórészt tisztítatlan — megközelíti az évi 4 millió m

3-t. Ezek a létesítmények elszórtságuknál fogva általában kisebb jelentőségűek, de lokálisan egyes esetekben jelentős szennyoző források. líertók László, a VIZITERV osztályvezetője a tervezők részéről ismertette a tanulmány előirányzatait. A tanulmány 100 település szenny vízelhelyezési kérdéseivel foglalkozik az 1980 — 2000. időszakot véve figyelembe. A tanulmány elkészítését hosszú adatgyűjtő munka előzte meg. A 100 település közül 93 településen vizsgálták meg a szükséges csatornahálózat hosszát, az átemelők számát és költségbecslést is végeztek. A megye vizsgált településein mindenütt korszerű vízzáró anyagból irányozták elő a csatornázást, mindenütt elválaszjtó rendszerben. A szennyvíztisztítások megoldására a szennyvíz fajtája és mennyisége figyelembe vételével korszerű külföldi ós hazai szennyvíztisztító telep típusokat javasoltak. A költségbecslés végeredményeként 3000 m

3/nap szennyvízmennyiség esetén 5 — 6 ezer forint/lakos egyenérték, 2000—10 000 m

3/nap szennyvízmennyiségeknél pedig 800—1000 Ft/lakos egyenérték fajlagos beruházási költségeket kaptak. 1980-ig a tanulmányban előirányzott csatornázásra ós szennyvíztisztításra összesen 722 millió forint beruházási igényt állapítottak meg. Péter Gálior, a VIZITERV tervezője külön foglalkozott a tanulmány említett szakosított állattartó telepek szennyvízelvezetési problémáival. A tanulmány 22 db állattartó telep helyzetét vizsgálta ési ezek többségét korszerűtlennek ítélte. Helyenként teljesen megoldatlannak találta a szennyvízelhelyezést. A felszólalók közül dr. Mucsi György, a VITUKI tudományos főmunkatársa a létesítmények helykijelölésének pontosságát hangsúlyozta. Ez az alapvető probléma többnyire a szakosított állattartó telepeknél fordult elő az elmúlt években, ezért a Vízügyi Igazgatóságot arra kérte, hogy ezekre a kérdésekre komoly figyelmet fordítson. Nagy János, a Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi Felügyeletének csoportvezetője felszólalásában a kis tisztító berendezések üzemeltetésének hiányosságairól beszólt. A kis tisztító berendezések üzemeltetése jelenleg a megyében szakértelem hiányában kevés kivétellel mindenütt megoldatlan. Kertész Antal, az Ecsedi Lápi Vízgazdálkodási Társulat műszaki vezetője a Mátészalka városiasodása és iparosodása következtében előállott szennyvízelhelyezési kérdésekről beszélt. A térségben az utóbbi években többszörösére emelkedett a szennyvíz mennyisége, és az ideiglenes jelleggel megépített oxidációs medencék túlterhelésüknél fogva képtelenek a keletkezett szennyvizek részbeni megtisztítására. Kérte a Vízminőségi Felügyeletet, hogy a kérdésének szenteljen figyelmet a jövőben. Király István egyesületi titkár