Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
2. szám - Dr. Joó Ottó–Lotz Gyula: Tapasztalatok és feladtok a nyugat-magyarországi meliorációs munkáknál
Dr. Joó O.— Lötz Gy.: Nyugat-magyarországi meliorációs munkák Hidrológiai Közlöny 1974. 2. sz. 83 \ vakonddrének befogadójául szolgáló utolsó rendű dréncsövek távolságának megállapításánál hidraulikai követelményt kell kielégítenünk, vagyis a vakonddréneket befogadó dréncsövek az érkező vízhozamot úgy kell levezessék, hogy a rendszerben ne álljon elő visszaduzzadás. Ennek szem előtt tartásával az utolsó rendű dréncsövek távolsága az alábbiak szerint számítható: Egymástól a m távolságban levő, L m hosszúságú dréncsövek mindegyike a-L [m' 2] = 10 _ 4-a-iv [ha] területet víztelenít. E területről 10~ i-a-L-q l/s vízhozamot kell elvezetni. Egy adott átmérőjű, esésű és anyagú dréncső másodpercenként Q l/s vízhozamot képes szállítani. Ahhoz, hogy a drénrendszer feladatát teljesíteni tudja, az egy dréncső által víztelenített területről levezetendő vízhozamnak egyenlőnek kell lenni a dréncső által levezethető vízhozammal, vagyis Ebből a dréntávolságot, a-t kifejezve: _i o4-Q "" L-q ' (3) ahol a az utolsó rendű lecsapoló elemek (dréncsövek) távolsága m-ben, Q az adott átmérőjű, anyagú és esésű dréncső visszaállítása 1/s-ban, L a dréncső hossza m-ben, q a (2) képletből számított mértékadó fajlagos vízhozam l/s ha-ban. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a (2) és (3) képletek csak akkor alkalmazhatók, ha a tervezendő területen vakonddrénezést is végzünk. A (3) képlet azonban minden esetben használható a hidraulikai szempontból még megfelelő maximális dréntávolság számítására. A (3) képletet az alábbi gyakorlati megkötésekkel használjuk: — A dréntávolságot drénfürtönként külön-külön kell meghatározni. (Drénfürt alatt az egyazon gyűjtőbe torkolló utolsó rendű alagcsövek összességét értjük.) — Az adott drénfürtön belül L értékéül a leghosszabb dréncső hossza veendő. — Q értéke a drénfürt legkisebb esésű dréncsövének esésével számítandó. — A képletből számított dréntávolságot a kerekítés aritmetikai szabályai szerint egész méterre kell kerekíteni. — Ha a képletből számított dréntávolság 15 innél kisebbre adódna, a szabvány szerint következő nagyobb méretű dréncső tervezendő. Ez esetben természetesen a dréntávolságot a nagyobb átmérőjű eső vízszállításának megfelelően újra számítani kell. — A képletből adódó értéktől függetlenül 30 mnél nagyobb dréntávolságokat nem tervezünk. (Ennek a vakonddrénezés technológiájával összefüggő okai vannak.) A munkák során alkalmazott elrendezések közül nyílt árkos elrendezés (2. ábra) elsősorban technológiai okokból (hosszú vakonddrének, árkok karbantartási nehézségei, kitorkollások tönkremenetele) nem vált be. A kavicsszűrős zárt gyűjtős — ún. ,,őrségi" — módszer (3. ábra) mellett ugyancsak technológiai nehézségek jelentkeztek, ugyanekkor a rendelkezésre álló alagcsőátmérők mellett az előzőkben vázolt hidraulikai követelmény az egymástól 100—150 m-re elhelyezett gyűjtőkkel nem volt kielégíthető. Magasak voltak a kavicsszűrő költségei is. Az 1967. őszén beszerzett korszerű drénfektető gép lehetővé tette a kombinált elrendezés (4. ábra) bevezetését. Ennél a hidraulikai követelmény kielégíthető volt, a költséges kavicsszűrőt — mivel ezt a talaj tulajdonságai megengedik, s az erre vonatkozó laboratóriumi kísérletek [9] pozitív eredménnyel jártak — mészvegyületekkel kevert talaj pótolja. Kombinált módszerrel 1969—71 között közel 2000 ha területet dréneztünk. Véleményünk szerint a kombinált drénezés a legmegfelelőbb víztelenítési mód minden olyan esetben, amikor kötött talajok felszíni eredetű, pangó vizek okozta elnedvesedését kell megszüntetnünk, feltéve, hogy a terep lejtése 0,2—0,3%-nál nagyobb. Ez a módszer nemcsak a káros vizek elvezetését oldja meg kielégítően, hanem a talaj szerkezetében, víz- és hőgazdálkodásában is gyors javulást eredményez. Kisesésű (0,2—0,3% alatti) területeken a kombinált drénezés azonban csak akkor alkalmazható eredménnyel, lia a vakonddrének egyenletes, megfelelő esését (pl. menetközben változtatható munkamélységű géppel) biztosítani lehet. 3. A melioráció megvalósítása A melioráció megvalósítása során biztosítani kell a mezőgazdasági tevékenység folyamatosságát. Az építés előfeltétele a tervek, engedélyek, hitelfedezet, új táblásítás, vetéstervvel való egyeztetés. Fontos a helyes kiviteli sorrend, technológia, időpontok komplexitás betartása, megfelelő gépesítés, anyagellátás, műszaki ellenőrzés. A talajcsövezés célgépe — a Hollanddrain — ma még korszerűnek mondható. A járulékos munkák gépesítése, kisműtárgyak szerelése, az égetett agyag dréncsövek minősége, ára stb. sok kívánnivalót hagy maga után. A munkák nagyléptékű továbbfolytatásához véleményünk szerint feltétlenül szükséges a komplex gépesítés megoldása, a drénezési technológia átállítása a drénezés terén minőségi változást jelentő munkaárok nyitása nélkül fektetett, flexibilis műanyagcsöves drénezés feltételei alapján. Elhanyagoltuk a vakonddrénezés technológiájának szükséges fejlesztését, a fenntartás összes feltételeinek intézményes biztosítását, a szűrőproblémakör, a melioratív meszezés tisztázatlan kérdéseinek, a nagyüzemi léptékű melioráció természetes hatásainak rendszeres vizsgálatát. 4. A melioráció hatékonysága Az eddig elvégzett munkák fő mennyiségi és gazdasági jellemzőit az 1. táblázat számai érzékeltetik a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem adatai [7] alapján. A táblázat tájékoztató számértékei bemutatják a munka megvalósításának fő beruházási ráfordításait a jellemző munkanemek szerint is csoportosított fajlagos értékekkel, az érintett 8 bemutató üzem áttekintő adatait, a meliorá-
