Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban (Ankét Székesfehérvárott, 1972. szeptember 14–16.) I. rész

71 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban (Ankét Székesfehérvárott, 1972. szeptember 14—16-án) A Magyar Hidrológiai Társaság, a Társaság Kö­zépdunántúli Csoportja a Középdunántúli Vízügyi Igazgatósággal együttesen 1972. szeptember 14—16 között — az 1968-ban Pécsett és 1970-ben Baján rendezett területi ankétok folytatásaként — Szé­kesfehérvárott a város millenniumi ünnepségeinek keretében ankétot rendezett ,,Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban" címmel. Az ankéton négy fő kérdéscsoportot tárgyaltak meg. Ezek a következők voltak: I. Felszín alatti vízkészletek meghatározásá­nak módszerei, a hidraulikai kutatások leg­újabb eredményei. II. A vízmérleg szerkesztés komplex fejlesztése. III. A vízgazdálkodás távlati tervezésének mód­szerei. IV. Mérési, adatgyűjtési és előrejelzési módsze­rek a hidrológiában. Az ankét megfelelően szolgálta azt a célkitűzést, hogy a vízgazdálkodás továbbfejlesztésének leg­fontosabb kérdéseiben fórumot adjon a kapcsolódó tudományos és gyakorlati kérdések legújabb ered­ményei feltárásának, közlésének és megvitatásá­nak. A vidéken megrendezendő ankétsorozatot éppen ezért célszerű tovább folytatni. A mostani ankéton számos tudományos és gya­korlati felkészültségű szakember tartott referátu­mot és vett részt a vitában. Az idősebbek mellett a fiatal szakemberek előadásainak magas szín­vonala is azt az örvendetes megállapítást támasz­totta alá, hogy a vízügyi tudományágak (hidroló­gia, hidroökonómia, hidrometeorológia, stb.) to­vábbfejlesztése tudósaink és gyakorlati szakembe­reink által az eddigi hagyományókhoz méltóan folyik. Ezeken az általános megállapításokon túl az ankét a következőkre hívta fel a figyelmet. — Az egyre intenzívebben fejlődő mezőgazdaság biztonságos termelésének fokozása érdekében, szük­séges a talajvízállás előrejelzésének mielőbbi meg­szervezése. —- A vízkészletek tekintetében fokozottabb fi­gyelmet kell fordítani a, felszín közeli vízkészletekre, különösen azok minőségére. — A vízkészletek számbavételénél és nyilván­tartásánál egyre nagyobb hangsúlyt kell adni a mennyiségi feltárás mellett a minőségi feltárásnak ÓH nyilvántartásnak. Egyáltalában a vízminőség kér­dését fokozódó hangsúllyal kell kezelni. — A sokfajta szennyező komponens közül meg­különböztetett figyelem fordítandó a nitráttalaní­tási eljárások kidolgozására. — A környezetvédelem országos célkitűzéseihez csatlakozva, a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a vízművek (vízbeszerzési helyek) védő­területeinek kijelölésére. Figyelemmel kell lenni a védőterületeket átszelő, vagy érintő közutak helyzetére, mert az itt közlekedő, folyékony üzem­anyaggal működő járművek rendkívül káros olaj­szennyeződéseket okozhatnak. — Hazánkban várhatólag a jövőben egyre szé­lesebb körben kerül alkalmazásra az alagcsöves vízszint szabályozás. A drénezés hidraulikájában még több megoldatlan probléma van, ezért szük­séges — elsősorban a kifolyó vízmennyiség meg­határozására irányulólag — további vizsgálatok és elméleti kutatások végzése. — Minden tudományos vizsgálódás alapja a szé­leskörű megbízható adatgyűjtés. Ennek különösen a hidrológiában van nélkülözhetetlen szerepe és megalapozó jellege. Éppen ezért az adatgyűjtési módszereket, tapasztalatainak kicserélését, tovább­fejlesztését a jövőben is a vízgazdálkodási ankétok fontos témacsoportjaként kell figyelembe venni. —- A társadalmi szükségletek rohamos növeke­dése az erőforrások maximális hatékonysági fel­használását követeli meg. Ennek érdekében a víz­gazdálkodási tervezésben alkalmazandó rendszer­vizsgálati és optimalizálási módszerek kidolgozására és ezek használatára fokozottabb figyelmet kell fordítani. — Helyeselhető az a törekvés, hogy az adatgyűj­tésben a vidéken települt szerveknek (elsősorban a vízügyi igazgatóságoknak) egyre nagyobb sze­repe legyen, hogy gyakorlati tapasztalataik alap­ján alakítsanak ki minél fejlettebb és korszerűbb adatgyűjtési módszereket és széleskörű hálózatot. Az ankét végül úgy határozott, hogy legköze­zelebb — két év múlva — Szombathelyen rendezi soron következő ülését. A Hidrológiai Közlöny Szerkesztőbizottsága ál­lásfoglalásának megfelelően folyóiratunk az eddigi ankétokhoz hasonlóan az 1972. évi székesfehérvári ankét anyagát is közölni fogja jelenlegi, valamint következő számaiban. A tanulmányokat sajtó alá rendezte: dr. Vágás István.

Next

/
Thumbnails
Contents