Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Dr. Kozák Imre: Öntözési alapadatok és meghatározásuk

66 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Öntözési alapadatok és meghatározásuk Dr. K O Z k K I M B E* \ Bevezetés A növények beltartalmi ismerete lehetővé teszi az előállításukhoz szükséges alapanyagok meghatározását, A növénytermesztés egyik legfontosabb alapanyagát, a növények összes vízszükségletét is ilyen úton kell meghatároznunk, hiszen a napi súlygyarapodástól a vízszükségleten át vezetjük le az öntözővíz mennyiségét, az öntözési fordulót, az öntözés időtartamát és vízhozamát is. A növényi súlygyarapodástól a vízhozam tervezéséig hosszú út vezet. Az egyes munkafolyamatok tanulmányozását az okszerű vízellátással kezdjük. Az okszerű vízellátás és jelentősége Gazdasági növényeink az ember közvetlen irányítása, felügyelete alatt élnek és szaporodnak. Környezetüknek alakítása ezért nagymértékben függ az ember közreműködésétől. Termesztett növényeinkre a környezeti tényezők közül a vízellátás hatása a legnagyobb. A növények életfolyamatait az állandó anyagelhasználódás jellemzi, amit a környezetük nyújtotta anyagokból, főként vízből pótolnak. Életük fenntartása, anyagcsere folyamataik normális lefolytatása, szaporodásuk, az ember számára hasznos termékek előállítása a lehető legnagyobb mértékben összefügg vízellátásunkkal. A gazdasági növények önállóságukat vízellátás szempontjából bizonyos mértékig elveszítették. Vízellátás tekintetében a — nagytermések eléréséhez — jóformán az emberre vannak utalva. Tehát elsősorban az ember gondoskodásától függ, hogy a növények mit tudnak termelni számára. A vízellátás a növények termelését befolyásoló tényezők közül elsődlegesnek tekinthető. A növényfajta, fajtája, egyedi tulajdonságai, öröklött képessége stb., mind nagymértékben befolyásolják azt, hogy a növény a számára biztosított vízből mit képes előállítani, de végeredményben mégis a helyes vízellátástól függ, hogy a növény képességeit megfelelően ki tudja-e fejteni, vagy sem. A legjobb vetés, a legjobb ápolás, a legfejlettebb termesztői módszerek alkalmazása mind meddő ténykedés marad, ha a növények vízellátása kívánnivalót hagy maga után. Még a növénytermesztés fejlesztésének egyik alapfeltételét, a fajta tulajdonságok megismerését is lehetetlenné teszi a helytelen vízellátás, mivel a növény képességei ebben az esetben nem tudnak érvényre jutni, vagy pedig hamis képet nyújtanak. Ismereteink a növények vízellátása terén az utóbbi 4—5 évtized alatt megsokszorozódtak. Számos régi hiedelmet és elméletet döntöttek meg, és számos kétkedve fogadott feltevést bebizonyítottak. A növények vízellátására vonatkozó elméleti ismereteink ma már messze megelőzik a gya* Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. korlatot. Egy-két évtizeddel ezelőtt még a mindenáron való termelés volt a cél. Az volt a fontos, hogy a minimális takarmány- és táplálóanyag szükségletet valahogy fedezzük. A mezőgazdasági termelés normalizálása során azonban mind nagyobb és nagyobb szerephez jutott a gazdaságossági tényező. Ilyen viszonyok között a növénytermesztés elsődleges célja a mezőgazdaságban olcsón és nagytömegben előállítható növényi termékek előállítása lehet, és az élettanilag tökéletes vízellátás megvalósítása csak másodrangú tényezővé zsugorodik. Az a fontos ma már, hogy 1 kg termék előállítására — pl. 1 kg-nyi súlygyarapodáshoz — a növények minél kevesebb vizet fogyasszanak. Az eddigiekben előadott gondolatmenetből kiindulva, arra a megállapításra juthatunk, hogy a vízellátásnak két főteriilete van. Egyik a vízellátás-élettani vonatkozásai, ami a növények igényeinek lehető legtökéletesebb kielégítésével foglalkozik (tekintet nélkül azok gyakorlati vonatkozásaira), és a másik a vízellátás gyakorlata, ami a vízellátás élettani, ill. elméleti ismereteinek alkalmazása. E két terület egymással állandó harcban áll, és a változó viszonyok között, különböző megoldásokat, vízellátási módszereket szül. Mindezeket figyelembe véve, a gyakorlatban gazdasági növényeink vízellátása rendszerint nem olyan formában jelentkezik, hogy miképpen tudjuk vízigényét a legjobban kielégíteni. A fő probléma inkább az, hogy a rendelkezésre álló mennyiségből milyen növényeket, milyen vízellátással tudunk több és értékesebb takarmányt, emberi táplálóanyagot vagy az ember számára más hasznos terméket előállítani. Itt tehát a vízellátási, vízgazdálkodási problémák a legszorosabban összefonódnak az üzemtani, vagy ökonómiai kérdésekkel. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy vajon helyes-e, ha a növényi vízszükségletet és vízellátást még mindig hagyományos módon értelmezzük? Elméleti és gyakorlati vizsgálatok Gazdasági növényeink vízszükséglete A növények vízszükségletét életfenntartó és termelővízre lehet felosztani. Életfenntartó szükségleten azt a vízmennyiséget értjük, amelyre a növénynek az életfolyamatok lefolytatásához szüksége van. Ezt igényli tehát a növény akkor is, ha testállományában, vagy víztelítettségi állapotában semmi változás nem következik be és semmit nem termel. Az ezen felül felvett vízmennyiség a vegetatív és generatív részek termelésére, azaz új testállomány (gyökér, szár, levél) képzésére, továbbá a virágzat és a biológiai termés (kalász, cső stb.) létrehozására szolgál. A növények életfenntartó vízszükséglete jelentős hányadát képezi az összes szükségletnek. A két mennyiség aránya az egyes fejlődési szakaszokban eltérő. A fiatal növényeknél az életfenntartó víz