Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Maurice Pardé

65 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. MAURICE PARDÉ 1893—1973 A világhírű hidrológus, a francia hidrológusok nesztora, 1961 óta volt Társaságunk tiszteleti tagja. Több ízben és szívesen jött közénk, nagyrabecsülte a magyar hidrológusokat. írásaiban gyakran idézte őket, és a Franciaországban tanulmányúton járó magyarok munkáját mindig hatásosan támogatta. Magyar vonatkozású közleményei közül elsősorban a következőket kell megemlítenünk: 1. L'Institut d'Hydrographie Hongrois et ses publications. Annales de Géopgraphie, 1937. 2. Les facteurs géographiques du bilan annuel de l'écoulement fluvial. Hidrológiai Közlöny, 1949. pp. 130—135, 227—231. 3. Études récentes relatives a la grandé crue de juillet 1954 du Danube. Annales de Geographie, 1955. pp. 421—437. 4. Le service hydrographique hongrois, ses travaux et ses publications. Annales de Geographie, 1956. pp. 445—452. 5. Sur les transports de matériaux de fond par les rivieres á propos d'un mémoire de M. János Bogárdi. Revue de Geomorphologie Dynamique, 1956. pp. 129—142. 6. Les crues du Danube, d'aprés un numéro spécial de la Revue Hongroise d'Hydraulique. Revue de Geographie Alpine, 1957. pp. 387—399. 7. Un traité nouveau d'Hydrologie et d'Hydrométrie par E. Németh, Annales de Geographie 1957. pp. 436—442. 8. La crue désastreuse du Danube hongrois en mars 1956. Annales de Geographie, 1959. pp. 457—461. 9. Les Annuaires du Service hydrologique honggrois. Annales de Geographie. 1960. pp. 167— 192. 10. Introduction. Quelques faits danubiens impor tante, Numéro spécial de la Houille Blancheconsacré au Danube. 1964. pp. 120—131. 11. Le colloque géopgraphique franco-hongrois de Budapest (sept.

—oct. 1964). Revue Géographique de l'Est, 1965. pp. 177—183. 12. La crue mémorable du Danube en 1965. (En collaboration avec S. Láng et F. Próbáld). Revue de V Union Internationale de Secours, 1966. Geográfusként indult , de már doktori értekezésének tárgyát a hidrológia köréből választotta (Le régime du Rhone. I.—II. kötet. Lyon, 1925) és élete végéig megmaradt ezen a területen. A grenoblei vízimérnöki főiskolán 1929-től, az egyetem bölcsészeti karán 1932-től tanította a tárgyat. 1935-ben nevezték ki az egyetem természetföldrajzi és potamológiai tanszékének vezetőjévé és 1947-ben, második doktorátusának letétele után, a természettudományi karnak is professzora lett. Rendkívüli termékenysége révén — közleményeinek száma meghaladja a 300-at, — neve korán széles körben ismertté lett, habár sem a geográfusok, sem a mérnök-hidrológusok nem tartották egészen maguk közé tartozónak. Az előbbiek „elidegenedése" miatt, az utóbbiak azért, mert nem élt a matematika eszközeivel. Földrajzi ismeretei és páratlan memóriája segítségével a benne élő mérési adatok sokaságára alkalmazta a hidrológiai hasonlóság elvét és ezért aligha épült Franciaországban az utóbbi negyedszázadban nagyobb vízépítési műtárgy, amellyel kapcsolatban a mérnökök a mértékadó árvízhozamot illetően ne kérték volna ki a véleményét. Geográfus körökben is akadtak követői: neki köszönhető, hogy hazájában a nagy úttörők után sokáig elhanyagolt hidrológia új életre kelt, és a Nemzetközi Földrajzi Unió nemzeti bizottsága kebelében megalakult a" szárazföld hidrológiájának bizottsága, amelynek haláláig elnöke volt. Árvízi tanulmányai a világ valamennyi számottevő folyójára kiterjedtek. Hírneve ezen a réven messze túljutott hazájának határain. A bonni egyetem díszdoktorrá avatta, a belga akadémia levelező tagjai közé sorolta. Tiszteleti tagja volt a belgrádi, berlini, bécsi, genfi és római földrajzi társaságnak. Katedrájától 1966-ban vált meg. Két évvel később, hetvenötödik születésnapját személyének szentelt vaskos tanulmánykötettel ünnepelték tanítványai és tisztelői, (élanges offerts a Maurice Pardé. Éd. Ophrys 1968. 781 lap.) Pardé nemzetközi tekintélyére jellemző, hogy a műben szereplő 80 szerző, — Kanadától a Szovjetunióig és Japánig, — 15 országból került ki. A kötetben honfitársain kívül a legtöbb dolgozattal — számszerint öttel — a magyar hidrológusok és geográfusok szerepelnek. Világhírének ez a frappáns bizonyítéka megszerezte számára hazájában is a régóta megérdemelt elismerést: a francia akadémia, az Institut, levelező tagjává választotta. És nevét nemcsak őrzi, hanem a későbbi nemzedékeknek is tovább adja a hidrológia számos francia és más nyelven megjelent tan- és kézikönyve. dr. Lászlóffy Woldemár és dr.

1 Németh Endre