Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
2. szám - Schmidt Antal–Simor József–dr. Uherkovich Gábor: Dunai szennyvízhullám észlelésével kapcsolatos tapasztalatok
60 Hidrológiai Közlöny 1974. 2. sz. Schmidt A.—Sirnor J.—Dr. Uherkovich G.: Dunai szennyvízhullám A potamofitoplankton részletes minőségi és mennyiségi elemzését a következő időpontokban vett mintákból végeztük el: 1972. IX. 10.: 16 óra; IX. 11.: 10 óra, 16 óra, 22 óra; IX. 12.: 10 óra, 19 óra; IX. 13.: 10 óra. A mintákból készített centrifugátum azonos mennyiségét Bürker-kamrával számoltuk ki. (Szívesebben alkalmaztuk volna az Utermöhl-metodikát, de ezt műszer hiánya miatt nem tehettük meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az ismételt kiszámlálások olyan kis szóródáson belül maradtak, hogy ezt a módszerünket is, amit alkalmaztunk, biztonságosnak ítéltük.) Csak a láthatólag intakt tartalmú, tehát élőnek tekinthető sejteket számláltuk. IX. 10-én 16 órakor a Cyclotella spp. — Stephanodiscus hantzschii-Melosira binderana Centrales-szervezetek együttes sejtszáma 57 400 sejt/ml volt. Ez a mennyiség IX. 11-én 10 órára csak minimálisan változott, 51 000 sejt/ml-re csökkent. Viszont ugyanezen a napon a 16 órakor vett mintában -— amikoris az előrejelzés szerint várható volt a szenny vízhullám, a kérdéses víztest Bajára érkezése — 24 500 sejt/ml-re csökkent. A csökkenés ugyanezen a napon este 22 óráig továbbtartott, és 15 850 sejt/ml-rel érte el a mélypontot. Másnap, IX. 12-én a 10 órakor vett mintában már emelkedő érték, 21 850 sejt/ml, majd ugyanaznap 19 órakor 29 050 sejt/ml volt számlálható. Az észleléseinket ebben a sorozatban IX. 13-án 10 órakor fejeztük be, amikor 29 800 sejt/ml értéket állapítottunk meg. Esetleg hasznos lehetett volna az észlelést még tovább folytatni, erre azonban különböző okokból nem keríthettünk sort. Vizsgálataink célja egyébként lényegében csak a toxikusán befolyásolt víztömeg átvonulásának észlelése volt, a folyamatos vizsgálati készenlétet erre az időszakra állítottuk be. Hidrobiológiái észleleteinkből egyértelműen megmutatkozott, hogy a megfigyelési pontunkhoz érkező szennyvízhullám jól elkülöníthető volt a potamofitoplankton mennyiségi elemzésével a folyóban hozzá fent és lent csatlakozó szomszédos víztestektől. A vízkémiai vizsgálatok értékelésénél kitűnt, hogy a szennyeződés indikálására alkalmas értékváltozás egyetlen paraméter adatsorában sem következett be. Ez a megfigyelés egybevág azokkal az eredményekkel, melyek a többi dunai laboratóriumok vizsgálataiból adódtak. Ha azonban a vizsgált komponensek eredményeit a biológiai vizsgálatok értékeivel vetjük össze, némi összefüggést fellelhetünk a két módszer eredményei között. Az egyes összetevők mért értékeiben bekövetkező kismértékű változás, illetve a változás egyértelmű tendenciája az előzetes biológiai állapot átrendeződésének eredményeként értékelhető. Ezek az eredmények csak a biológiai vizsgálatokkal együtt értelmezhetők, egyedülállóan szennyezést nem indikálják, mivel a szennyezésre határozottan utaló változások a fizikai és kémiai paraméterek tekintetében nem következtek be olyan mértékben, hogy azok egyértelműen valamilyen szennyező anyag jelenlétére utaltak volna. A feltételezett nehézfémsó-, illetve vas-, mangánszennyezést nem lehetett kimutatni. I Miután az algaszámlálás eredményei jól mutatták annak a víznek a levonulását, amelyben a mérgezés, vízkárosodás bekövetkezett, ezért részletesebben kiértékeltük az oldott oxigén, oxigéntelítettség, pH, ammónium-ion-tartalom és káliumpermanganátos oxigénfogyasztás vizsgálatainak eredménysorait a kritikus időszakban. Ezek az eredmények összefüggésben vannak az algaszámnak az érintett víztestben bekövetkezett megváltozásával. Az oldott oxigéntartalom a közvetlen háttér vizsgálatok szerint (09.10.) 11,2—12,6 mg/l (tel. %: 123—137). Ez az érték a szennyezett víztömeg valószínűsített átvonulási ideje alatt 8,8—9,6 mg/l-re csökkent (ez megfelel: 93—105%-os telítettségnek). Megjegyezzük, hogy az észlelés sorozat ideje alatt a meteorológiai viszonyok lényegében változatlanok maradtak, tehát a megcsappant algatömeg kisebb mértékben folytatta asszimilációs tevékenységét. A pH értékek a szennyezett víztömeg jelentkezésekor 8,4—8,5-ről 8,7—8,8-ra emelkedtek. Ez a változási tendencia ellent mond a várakozásnak, mivel a csökkent alga produkció hatására alacsonyabb pH-értéket kellett volna mérnünk. Az ammónium-ion-tartalom értékének 0,50— 0,60-ról 0,70—0,75-re való emelkedése a lebomlási folyamatok intenzitásának csökkenésével magyarázható csak. A káliumpermanganátos oxigénfogyasztás eredményei végig 7,5—8,8 mg/l között voltak, nagyobb ugrás a vizsgálati eredmények adatsorában nem következett be. Az eredmények összefoglaló értékelése A vizsgálati eredmények tanúsága szerint a szennyezéssel érintett víztömeg elhatárolása biológiai módszerrel megoldható volt. A Duna planktonjában tömegesen jelenlevő Centrales kovamoszatok egyedszámának szignifikáns csökkenése •— egybevetve hasonló észlelésekkel — indikátor értékűnek tekinthető a víztestet ért toxikus hatásra vonatkozóan. A szokványos kémiai módszerekkel a szennyezést, illetve annak hatását kimutatni nem lehetett. Az egyes komponensek értékeinél bekövetkezett kismértékű változás, illetve a változás egyértelmű tendenciája a biológiai állapot megváltozásának következményeképpen fogható fel. Tehát ilyen esetekben a kémiai vizsgálatok önállóan nem értelmezhetők, de a biológiai vizsgálatokkal együtt egységes képet adnak. Véleményünk szerint a folyót ért egyszeri, masszív szennyező hatás a fentiekben ismertetett hidrobiológiái módszerrel (algaszámlálás) a folyó távolabbi pontján is eredményesen mutatható ki. IRODALOM [1] Antos, T. — Safrankó, E.—Uherkovich, G.: Hydrobotanisohe Beiträge zur Kenntnis ostslowakischer Flüsse. I. Zbornik Pedag, Fak. v. Presove, Prirod. Vedy, 7: 59—83, 1968.
