Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Galli László: Talajvizsgálatok a víz- és mélyépítésben. I. rész

Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. 549 Talajvizsgálatok a víz- és mélyépítésben* I. rész G A L L ILÁSZLÓ A víz- és mélyépítés nagy területekre vagy hosszú területsávokra kiterjedő talajvizsgálatainál mindig számolni kell azzal, hogy a terület földtani felépítésétől és rétegeinek keletkezési körülményeitől függően, helyről-helyre változhat a területet felépítő rétegsorok jellege, az egyes rétegek vastagsága és bizonyos határok között mindig szóródhatnak a rétegek minőségének a számszerű jellemzői is. A nagy kiterjedésű területek változó és szóródó jellegű adottságai már önmagukban is igen megnehezítik azoknak a mértékadó földtani, rétegződési és talajmechanikai adatoknak a megbízható meghatározását, amelyek a terület valódi adottságait képviselik. Még tovább nehezíti azt a meghatározást az, hogy a nagy kiterjedésű területeken a feltárásokat soha nem lehet úgy besűríteni, hogy a feltárások adataiból a mértékadó értékek kiválasztására, az adottságok összes lehetséges változása számbavehető legyen. Egy elégtelen sűrűségű feltárás pedig mindig azzal a veszéllyel jár, hogy a feltárási adatok mindenütt a feltárások és a mintavételek helyének a véletlenségétől fognak függeni, a feltárások alapján összeállítható rétegződési kép tehát a valóságtól eltérő is lehet és a vizsgálatok eredményeit — még a legrészletesebb talajminta vizsgálatok esetében is — helytelen irányba terelheti. A nagy területek vagy hosszú területsávok talajvizsgálatainak a fenti problémáit csak a földtan és a természeti földrajz törvényszerűségeinek az alkalmazásával és műszaki szempontból a minőségi jellegek alapján történő értékelésekkel lehet áthidalni. Magyarország felszínközeli laza üledékes kőzetei általában különböző lejtőtörmelékek, vízhordta és szélfújta üledékek, amelyek egy-egy lepusztulással, vagy neotektonikus mozgással kialakult területen belül, rendszerint mindenütt azonos üledékképződési rendszerben, vagy egymás utáni rendszerekben keletkeztek és a környezeti adottságokhoz is azonos módon alkalmazkodtak. Meg van tehát a lehetőség arra, hogy ezeknek a földtani és genetikai törvényszerűségeknek az alapján, a nagy területek vagy hosszú területsávokra kiterjedő feltárások adatai műszaki célokra is értékelhetők legyenek. A földtani és genetikai törvényszerűségekre alapozott „építésföldtani" feltárási és vizsgálati rendszerben — lehetőleg a terület morfológiai adottságai alapján telepített feltárásokkal — elsősorban a vizsgált terület földtani kialakulásának, szerkezetének és rétegződési rendszerének a törvényszerűségeit kell megállapítani. Utána az egyes rétegek vagy rétegsorok keletkezési körülményeinek, genetikai * A Magyarhoni Földtani Társulat MérnökgeológiaÉpítósföldtani ós a Magyar Hidrológiai Társulat Hidrogeológiai szakosztályainak, 1973 február 19-én tartott együttes előadóülésén elhangzott előadás vázlata. adottságainak az alapján számba kell venni a rétegek minőségi jellegét és települési rendszerét, majd ebből kiindulva össze kell állítani a terület „ősföldrajzi" képét. Végül a minőségi jelleg, a települési rendszer és a feltárások talajmintáinak a minőségi jellemzői alapján értékelni kell számszerűen is az egyes rétegek műszaki minőségét. Az építésföldtani vizsgálatok menete Az építésföldtani vizsgálatok összefoglaló ismertetéséhez — az összefoglaló rövidítése érdekében — értelmezni kell néhány alapvető kifejezést. Talaj (talajminta): különböző minőségű ÓS méretű talajszemcsék halmaza. Réteg: kisebb-nagyobb vastagságban, rendszerint nagyobb területre is összefüggően kiterjedő, azonos üledékképződési rendszerben és körülmények között keletkezett, azonos minőségi jelleggel rendelkező építésföldtani egység. (Pl. az azonos rendszerben, de különböző körülmények között keletkezett két folyóvízi üledék: a görgetett hordalékból leülepedett durva szemcséjű vízvezető réteg és a lebegtetett hordalékból keletkezett ártéri-iszap fedőréteg.) Települési rendszer: a réteg anyagát alkotó különböző minőségű ós méretű szemcsehalmazok térbeli elhelyezkedési rendszere a rétegben. Végeredményben a réteganyag minőség változásainak a rendszerét, jellemzi. Rétegsor: több különböző jellegű ós minőségű egymás alatti réteg együttese. Tipus rétegsor: több különböző jellegű és minőségű, de egymást nagyobb területen is mindenütt azonos sorrendben követő rétegek együttese. Minőségi jelleg: egy-egy talajminta, vagy réteg valamilyen földtani, vagy műszaki Szempontból kiválasztott adottsága vagy tulajdonsága, az adottság vagy tulajdonság számszerű értékelése nélkül. (Pl. földtani jelleg: homokeres, kőpadkás, palás Stb, vagy műszaki jelleg: vízzáró, áteresztő, folyósodásra hajlamos, kohézióval telítve is rendelkező Stb.) Minőség: egy-egy talajminta vagy réteg már SzámSzerű jellemzőkkel értékelt valamilyen adottsága vagy tulajdonsága. Az építésföldtani feltárási és vizsgálati rendszerben a vizsgálandó területet földtani adottságai, morfológiai és vízrajzi viszonyai, valamint a feltárások talajmintáinak genetikai azonosítása és minőségi osztályozása alapján, azonos földtani felépítésű és azonos jellegű rétegsorokkal rendelkező „típus" területekre és ezen belül esetleg kisebb „egyedi" területrészekre keli osztani. Utána a rétegsorok keletkezési körülményeinek, genetikai adottságainak a számbavételével meg kell állapítani a típus területek „uralkodó" rétegsorának a jellegét, a rétegsor egyes rétegeinek a vastagságát, települési rendszerét és minőségi jellegét. Végül a műszaki értékelések részére ezek alapján össze kell állítani a terület ősföldrajzi képének már műszakilag is értékelhető, egyszerűsített ,,geometriai" képét (1. ábra, A pontok). A rétegződés geometriai képében az egyes rétegek vagy rétegsorok vastagságát matematikai statisztikai módszerekkel, a rétegek minőségét pedig első lépésben a minőségi jelleg alapján, majd a réteg minőségi jellemzőinek a területi átlag-