Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Dr. Szeifert Gyula: Magyar–szovjet vízügyi egyezmény alapján végzett munka

534 Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. Ádámosi M. és mlsai: Duzzasztás hatása a Tisza vízminőségére Magyar—szovjet vízügyi egyezmény alapján végzett munka Dr. SZEIFERT GYULA az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató főmérnöke Kevés állam van abban a helyzetben, hogy területének államhatára azonos a területéhez tartozó folyók természetes vízgyűjtő határával. Hazánk nagyobb folyóinak vízgyűjtő területe — két vagy több állam területére esik. A Tisza esetében a folyó vízgyűjtő területe öt állam területén van. (Szovjetunió, Románia, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia.) Miután a vízgyűjtő területekről lefolyó vizek nem veszik figyelembe a természetes vízgyűjtőket átszelő államhatárokat, az érintett államoknak kell a folyók természetére figyelemmel, azok szabályozásában együttműködni. Ezt, a ma már közismert tényt hozta erőteljesen a felszínre az 1947/48. évi téli tiszai árvíz. 1947. december 29-én — tartós és jelentős negatív hőmérsékletek után a hegyekben felhalmozódott hőmennyiség — az erős felmelegedés következtében gyors olvadásnak indult. A Tisza és mellékfolyói rohamosan emelkedtek, és december 30-án a Tisza Viloknál (Tiszaújlak) elérte a 844 cm-es maximumot a vízmérce „0" pontja felett, 210 cm-el meghaladva az 1869 évi katasztrofális árvízszintet (+634 cm) és 180 cm-el meghaladva az 1933 évi addigi +664 cm-es maximumot. Mivel az árvízvédelmi töltések az 1869 évi árvízszint felett 1,0 m-es biztonsággal voltak megépítve, 1947. december 30-án a víz sok helyen átömlött a töltéseken és átszakította azokat. Az egyébként is súlyos helyzetet fokozta, hogy a Vilok községnél Tiszán átvezető vashíd tartóit — melyek a háború ideje alatt megrongálódtak — az árvíz fatörzsekkel és uszadékkal részben eltömte, ami nagyban hozzájárult az árvízvédelmi töltések átszakadásához. Az 1947. december 30-i árvíz következtében a nagyszöllősi járásban 8 település és 23 000 ha művelt terület került víz alá. Ugyanakkor a viloki ;híd felett a Tisza balparti töltéseinek átszakadása következtében Bobovo környékén nagy tömegű árvíz folyt magyar területre, átszakítva a Batár töltéseit a Tisza— Túi- közébe zúdult, elöntve 3 községet és 8000 ha művelt területet. Majd Tiszakóród határában megnyitott töltésen és a zsilipen keresztül jutott vissza a Tiszába. Töltésszakadás történt magyar területen is a Tisza jobbpartján, Tivadarnál. A kiömlött víz a beregi öblözetben 8 falut és 21 200 ha területet öntött el. Majd szovjet területre folyt Szolovka és Csap közelébe, miközben 11 000 ha-t öntött el. Az időjárás szeszélye folytán kialakuló további árhullámok — a nyitva levő töltéseken — még két alkalommal öntötték el a fenti területeket. Szomorú és sok kárt okozó példát állítva — a még ki nem alakult együttműködésnek. Az 1947/48. évi téli tiszai árvíz világosan megmutatta, hogy az azonos vízgyűjtőn levő államoknak kölcsönösen elemi érdekük a folyók szabályozása, az árvíz elleni védelem összhangba hozása. E felismerés hozta előtérbe és gyorsította meg az ezzel kapcsolatos szovjet—magyar tárgyalásokat. Ennek eredményeként 24 évvel ezelőtt, 1950 júniusában Ungváron megkötötték a Magyar—Szovjet Vízügyi Egyezmény-t, mely: „a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között a magyar—szovjet határon, a Tisza folyó vidékén az árvízkárok megakadályozására és a vízlefolyási viszonyok szabályozására irányuló intézkedésekről" szól. Az egyezmény cikkekbe foglalt részletes szabályozása a következő főbb témaköröket öleli fel. Annak a szándéknak a kifejezése — hogy a szerződő Felek nem hajtanak végre a Tisza folyó medencéjében olyan egyoldalú intézkedést a vízi—műszaki berendezések építésénél vagy megszüntetésénél, mely a másik Félnek kárt okozhat, valamint — a vizek szabályozására, az árvíz elleni védekezésre munkát végeznek, műveiket fejlesztik. Az egyezmény a legnagyobb súlyt a megfelelő szakmai követelményekre helyezte, és ennek érdekében előírja hogy: — az önállóan végzett kutatási, tervezési munkákat össze kell egyeztetni, — a végrehajtandó kiviteli-építési munkákat időben egyeztetve, — egyetértően megállapított határidőkben — kell elvégezni, — a meglevő művek rendeltetésszerű működését biztosítani kell, — a felsoroltak során felmerülő kiadásokat mindkét Fél maga viseli, — a tervezési, kutatási munkák végzéséhez a Felek a birtokukban levő adatokat közlik egymással, — indokolt esetben valamely munkálat elvégzésével a másik Fél megbízható, — feltéve hogy ezzel az egyetért. A vázoltak végrehajtására a szerződő Felek meghatalmazottat és helyettest jelöltek ki, akiknek — szükség esetén — szakértők állnak rendelkezésükre. A meghatalmazott teendőihez tartozik — az egyezmény szellemének és a szakmai követelményeknek a betartása, — ennek — helyszíni szemle útján való — rendszeres ellenőrzése, megállapítások jegyzőkönyvi rögzítése,