Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Dr. Kovács György: Együttműködésünk szovjet intézményekkel a vízgazdálkodási kutatásokban

Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. 531 Együttműködésünk szovjet intézményekkel a vízgazdálkodási kutatásban Dr. KOVÁCS GYÖRGY a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet igazgatóhelyettese a Magyar Hidrológiai Társaság ügyvezető alelnöke 25 esztendeje annak, hogy az addig csupán esetlegesen kialakult kapcsolatok szervezetté tétele érdekében megkötötték a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködést szabályozó kormányközi szerződést. Az évfordulók általában alkalmat adnak arra, hogy megemlékezzünk egy-egy esemény jelentőségéről, hatásáról és felmérjük az azzal kapcsolatos jövőbeli fejlődés lehetőségeit. Ezért indokolt, hogy áttekintsük: a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési szerződés keretén belül a vízgazdálkodási kutatás területén hogyan alakultak kapcsolataink a szovjet intézményekkel; milyen eredményeket értünk el eddig; milyen előnyöket hozott számunkra ez az együttműködés; és végül, milyen irányban fejlődnek további kapcsolataink. A műszaki-tudományos kutatások területén a nemzetközi együttműködéseket általánosan jellemző egyik alapelvként megállapíthatjuk, hogy a gazdaságilag fejlett, létszámban és gazdasági potenciálban nagy erőt képviselő országok nemcsak abszolút értékben, hanem százalékosan is több pénzügyi, anyagi és szellemi kapacitást tudnak tudományos kutatásra fordítani, mint a kisebb, vagy gazdaságilag fejletlenebb országok. Ez a tétel indokolja tudományos kutatási politikánknak azt a törekvését, hogy Magyarország a viszonylag korlátozottan felhasználható erő forrásait lehetőleg olyan kutatásokra fordítsa, amelyeket a helyi adottságok alapvetően befolyásolnak és ezért más országok eredményei ezen a területen közvetlenül nem vehetők át. Törekednünk kell tehát arra, hogy az általánosan alkalmazható kutatási eredmények hazai adaptálását a nagy kutatói kapacitással rendelkező fejlett országoktól, nemzetközi együttműködés keretében vegyük át. Ennek az elvnek az érvényesítése a Szovjetunióval fennálló baráti és szoros politikai kapcsolataink, valamint a vízgazdálkodás különböző ágazatainak fejlettsége a Szovjetunióban, nemkülönben a jelentős szovjet kutatási eredmények indokolták, hogy vízgazdálkodási kutatásaink legszorosabb nemzetközi kapcsolatait elsősorban a szovjet kutató intézetekkel fejlesszük ki. Az együttműködésnek — ha csak a szó alapvető jelentését elemezzük is — természetesen az elért eredmények kölcsönös cseréjén kell alapulniok. Magyarország — földrajzi adottságai kényszerítő erejétől befolyásolva — mindig elismerten előkelő helyen állott, világviszonylatban is, a hidrológiai és a vízgazdálkodási kutatás területén. Ez tette lehetővé, hogy a szovjet—magyar műszaki-tudományos együttműködés keretében — elsősorban olyan területeken, ahol a kutatás és fejlesztés zömmel szellemi és kisebb mértékben anyagi erőforrásokat igényel — eredményeinkkel mi is hozzájárulhattunk a koordinált kutatásokhoz. Ha a szovjet hidrológiai és vízgazdálkodási kutatások eredményeinek magyarországi hasznosítását, a magyar vízügyi kutatásra gyakorolt hatását elemezzük, megállapíthatjuk, hogy a folyamat már a kormányok közötti együttműködési szerződés megkötése előtt megindult. A világhírű szovjet kutatóiskolák eredményei irodalmi közlések formájában gyorsan ismertté váltak Magyarországon is és termékenyítően hatottak a hazai vízgazdálkodási tudományos életünkre. így a felszíni vizek hidrológiájának, különösképpen pedig az árvizek előfordulásának statisztikai elemzése terén Krickij és Menkel munkássága, valamint a Szovjet Tudományos Akadémiában lefolytatott vita a genetikai és statisztikai kutatási irányok képviselői között, a felszín alatti vizek mozgásának vizsgálatában Pavlovszki eredményei, különösképpen pedig az általa kidolgozott elektromos analógiai alkalmazása, vagy a nyílt felszínű medrek ellenállásának elemzése terén Zaimarin és a hozzákapcsolódó szovjet iskola eredményei és azok alkalmazása jelentős előrelépést hozott a magyar hidrológiai és vízügyi kutatásban. Társaságunk lapjában, a Hidrológiai Közlönyben megjelent ismertetések és tanulmányok sora jelzi a fejlődésnek ezt a szakaszát. Az 1950-es évek első felében a kormányközi műszaki-tudományos együttműködési szerződés és a KGST-beli tudományos kutatási együttműködés tudatosan irányított, szervezett koncentrálással hozott új fellendülést a vízgazdálkodási kutatások terén. A KGST keretében a vízminőségi jellemzők egységes meghatározása, a szennyvíztisztítási technológiák kutatásában elért eredmények cseréje és a kutatások összehangolása, a hidrológiai adatcsere és a hidrológiai mérőműszerek egységesítése, a vízépítés területén pedig a műtárgyak környezetében kialakuló szivárgás jellemzőinek meghatározása, valamint a szivárgás elleni védekezés módszereiről szerzett tapasztalatok cseréje jelzi a kutatási együttműködés legfontosabb területeit. Szovjet szakemberek jöttek Magyarországra, hogy tanácsaikkal segítsék vízépítési problémáink megoldását. Elsősorban nagy létesítményeink építésében, a tiszalöki vízlépcső terveinek kialakításában és a dunai vízerőműrendszer tervezésének előkészítésében támogattak. Közben magyar fiatalok szereztek diplomát szovjet egyetemeken és mint hidrológusok, vagy vízépítő mérnökök kapcsolódtak be a hazai kuta-