Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Dr. Kovács György: Együttműködésünk szovjet intézményekkel a vízgazdálkodási kutatásokban

532 Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. Ádámosi M. és mlsai: Duzzasztás hatása a Tisza vízminőségére tási munkákba. Többen szovjet egyetemen szerezték meg tudományos minősítésüket, ami ugyancsak segítette a szovjet kutatási eredmények magyarországi megismerését, terjesztését, alkalmazását. Az így fokozatosan kiépülő személyi és intézetek közötti kapcsolatok kiteljesedését jelentette a fejlődésnek az a szakasza, amikor a műszaki-tudományos együttműködési egyezmény keretében hivatalos együttműködési szerződést kötöttek az érdekelt kutatóintézetek. Természetesen számos intézettel továbbra is fenntartjuk a korábban kialakult kötetlen kapcsolatot, ami kiadványcserét, tanulmányutak szervezését, esetenként tartott konzultációt foglal magába. Ezen túlmenően a magyar Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek formális együttműködési szerződése van az öszszövetségi Vízügyi és Geológiai Tudományos Kutató Intézettel (Moszkva), az Ukrán Hidrológiai és Meliorációs Tudományos Kutató Intézettel (Kijev), az Örmény Vízügyi és Hidrotechnikai Kutató Intézettel (Jereván), valamint a Kirgiz Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézettel (Frunze). Ezeknek az együttműködéseknek kialakításában jelentős lépés volt a két érintett főhatóságnak: az Országos Vízügyi Hivatalnak és a szovjet Ösz-szövetségi Meliorációs és Vízgazdálkodási Minisztériumnak az együttműködési szerződése. Ennek keretében 1971 óta közös kutatás-fejelsztési terv szabja meg az együttműködés témáit, módozatait, időütemezését. Az együttműködési szerződés a kutatások terén három különböző együttműködési formát jelöl meg az intézetek közötti közös tudományos munka lebonyolítására. A koordinált kutatás a vizsgálandó terület megoldandó feladatainak és ennek alapján az elérendő céloknak a meghatározásával indul. Ezt követően a Felek megállapodnak a fejlesztési munka részfeladatainak elosztásában. A vállalt munkát mindkét ország, illetőleg mindkét kutatóintézet a saját költségén végzi és az együttműködési szerződés rögzíti az elért eredmények átadási módját. Így mindkét kutatóintézet a teljes kutatási anyag birtokába jut, jóllehet ennek csupán egyegy részét végzi önmaga, természetesen mindig azt a részt, amely anyagi, szellemi felkészültségének legjobban megfelel. Az együttműködésnek másik lehetséges módja a kooperációs kutatások megvalósítása. Ennek során az együttműködési szerződés rögzíti a fejlesztési munka időütemezé&ét és az intézetek megállapodnak a fejlesztési költségek megosztásában, az eredmények közös hasznosításában. Végül legfejlettebb formája az együttműködésnek a közös kutatások végzése, amikor a kutatást a másik intézet szakembereinek bevonásával az egyik országban, vagy egy közös kutatóbázison végzik. Ilyen kutatásra azonban mindeddig a vízgazdálkodás területén még nem került sor, ezért erről tapasztalatunk nincs. A kibontakozott széles körű tudományos-kutatási együttműködés sokrétűsége, a feladatok nagy száma nem teszi lehetővé, hogy minden együttműködési részletről, azok eredményeiről beszámoljunk. Ezért példaként kiragadom az 1971—1975. évi időszakra kötött műszaki-tudományos együttműködési szerződés keretében előirányzott két vízépítési, fejlesztési feladatot és ezek eredményeit ismertetve jellemzem azt a szoros együttműködést, amely a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a szovjet társintézetek között fennáll. Az öntözővízelosztó rendszerek távirányításának és automatizálásának fejlesztésével foglalkozó feladatban partnerünk, a frunzei Kirgiz Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. A feladat három altémára bomlik. Az első az automatizált öntözőrendszerek berendezéseinek és létesítményeinek kialakításával foglalkozik. A koordinált kutatás megosztásának elvi alapja az volt, hogy a szovjet kutatóintézet foglalkozik a nyíltcsatornás rendszerek automatizálásának kérdéseivel, míg a mi intézetünk a csővezetékes, esőztető rendszerek automtizálásának fejlesztését végzi. Mindkét témakörben közösen dolgoztuk ki a fejlesztési alapelveket és követelményeket, rendszeres konzultációval biztosítottuk az elért eredmények átadását és az időről-időre feltétlenül szükségessé váló témavitákat. A nyílt csatornák automatikus üzemét biztosító helyi berendezések és távirányítási rendszerek elkészültek, a berendezések kísérleti ellenőrzését a szovjet kutatóintézet 1974-ben megkezdi. A kísérleti ellenőrzések után megtörténik a berendezéseknek a magyarországi feltételek szerinti ellenőrzése is a Keleti Főcsatorna egyik fürtcsatornáján, amelynek automatizálására és távirányítására vonatkozó terve a szovjet kutatási eredmények figyelembevételével már elkészült. A csővezetékes rendszerek automatizálásával kapcsolatos alapelvek kidolgozása és közös jóváhagyása hasonlóan megtörtént. A Magyarországon kifejlesztett új automatikus csőhálózati szelvények működési próbáit közösen tartottuk és ennek alapján -már meghatározhatók voltak a berendezések minősítésének szempontjai. Az elektromos távirányítás terén a Szovjetunióban elért sikeres munka indokolta, hogy ezt a berendezést a csővezetékes rendszerekhez is adaptáljuk. Az eredményesség ellenőrzése érdekében folyamatban van Magyarországon két kísérleti terület építése. Ennek az altémának része olyan információs rendszer kidolgozása is, amely az öntözések automatikus irányítása céljából hivatott rendszeres tájékoztatást adni a növények vízigényéről. Ezt a kutatási munkát a szovjet intézet vállalta. A kutatás a talaj nedvességmérési rendszer kidolgozásával kezdődött meg, a feladat megoldása azonban előreláthatólag a következő ötéves munkaterv idejére húzódik át. Az öntözővízelosztó automatikus rendszerek kutatásával kapcsolatos másik altéma az elektronikus számítógépek alkalmazása az öntözőrendszer irányításában és tervezésében. Az előző altémához hasonlóan, párhuzamosan foglalkozik a két intézet a csővezetékes, illetve nyílt-