Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Breinich Miklós: A magyar–szovjet vízügyi műszaki-tudományos együttműködés huszonöt éve

530 Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. Ádámosi M. és mlsai: Duzzasztás hatása a Tisza vízminőségére gok alkalmazási lehetőségeinek vizsgálatával foglalkoznak. Magyar és szovjet szakértők a moszkvai, kijevi és tasken ti Kutató Intézetek, valamint a VIZITERV és a VITUKI együtt dolgoznak a nyílt felszínű csatornák automata vízadagoló rendszerének hatékony megoldásán, tökéletesítik az öntöző rendszerek üzemének technológiai folyamatait. A határvízi egyezmény alapján folyó munkában a vízrendezés és az árvízvédelem operatív feladatai mellett egyre inkább a vízkészletek sokoldalú hasznosítása és szennyezés elleni védelme kerül előtérbe. Rendszeres közös vízhozamméréseket, hordalékméréseket és vízminőségi észleléseket végeznek a határszelvényekben, együttesen dolgozzák ki a Tisza vízháztartási mérlegét, közösen értékelik a közös vízgyűjtőre vonatkozó fejlesztési terveket. A magyar és az ukrán tervező intézetek közös tanulmányokat dolgoznak ki a Tisza vízkészletének optimális hasznosítására az árvízvédelmi rendszerek összehangolt fejlesztésére és az elsősorban megépítésre javasolható közös érdekű tározók kiválasztására. Ennek alapján valósulhat meg az a nagyszabású terv, amely a Tisza-völgy lefolyás-szabályozását a síkvidéki és a hegyvidéki vízgyűjtőterületre egyaránt kiterjeszti. A KGST keretében folytatott termékeny együttműködésben — amely korábban főleg a vízminőségvédelmi és a hidrológiai kutatásokra terjedt ki — új magasabb szintű fokozatot jelentett a komplex programból ránk háruló feladatok végrehajtása. A program XIV. fejezete irányozza elő a vízgazdálkodás területén folytatott együttműködést elsősorban a Tisza és a Duna-medencében. A komplex programban kitűzött feladatok teljesítése a kétoldalú kapcsolatoknak is fontos része. A program végrehajtása során rendkívül szoros együttműködés és közvetlen munkatársi kapcsolat alakult ki a magyar és a szovjet szakemberek között. Jól bevált munkamódszer szerint a tervezők közös munkacsoportban felváltva szovjet, illetőleg magyar területen együttes munkával készítik el azokat a legfontosabb tanulmányokat, amelyek alapját képezik a további közös munkának. A Tiszával kapcsolatos munkák főfelelőse Magyarország. Az 1975-ig megvalósítandó feladatok előirányozzák a vízgazdálkodás-fej lesztési tervek összehangolását, komplex vízhasznosítási, illetve árvízvédelmi Keretterv összeállítását, a hidrometeorológiai szolgálatok tevékenységének egybehangolását és fejlesztését, a vízminőségvédelemmel és árvízvédelemmel kapcsolatos javaslatok kidolgozását. A Tiszavölgy Vízgazdálkodási Kerettervét a moszkvai Gidroprojekt Intézet készíti szoros együttműködésben a magyar tervezőkkel. A Duna-medencével kapcsolatban a szovjet és a magyar tervezők erőfeszítéseiket jelenleg három feladat megoldására, a vizek szennyezés elleni védelmének, a vízgazdálkodási mérleg öszszeállításának, valamint az árvízvédelem összehangolt fejlesztési tervének előkészítő munkáira összpontosítják. A Komplex Program alapján közös munkák folynak a hidraulikai kutatások, illetve a vízépítés területén is. Igen eredményes tudományos együttműködés alakult ki a Nemzetközi Hidrológiai Decennium keretében a Szovjetunió Hidrometeorológiai Szolgálatával. Közös kutatási témákon (Vízmérleg adatok térképezése, felszín alatti vízkészletek vizsgálata, kísérleti vízgyűjtő területek értékelése stb.) dolgoznak szalkembereink és az eddig elért eredmények nemzetközi érdeklődést keltettek. Távlati vízgazdálkodási terveink megvalósítása sem képzelhető el a Szovjetunióval való aktív együttműködés nélkül. A Tisza csatornázásának befejezésével a Tisza is bekapcsolódik az egységes európai víziúthálózatba. A DunaTisza csatorna megépítése jelentősen lerövidítheti a szovjet tranzit vízi-szállítási útvonalat, a Duna—Majna—Rajna csatorha megépítésével pedig elsőrendű jelentőségűvé válik a magyar— csehszlovák dunai vízlépcsőrendszer megvalósítása. Mindezeknek a kérdéseknek a kidolgozása a két ország tervező-kutató szakembereinek szoros együttműködését igényli. E rövid ismertetésből is nyilvánvaló, hogy a magyar—szovjet vízügyi műszaki-tudományos együttműködés megbízható alapokon nyugszik, mindkét ország javára kedvezően fejlődik és széles távlatok előtt áll. Évente mintegy 30—40 magyar küldöttség utazik a Szovjetunióba 100— 120 szakértő 5—600 napot tölt ott. Hasonlóan alakul a hazánkba érkező szovjet szakértők száma és az általuk itt töltött idő is. A VIZDOK több — jól szerkesztett, szép kivitelű orosz nyelvű kiadványt készített, amelyek megismertetik a hazánkba érkező szovjet szakembereket a magyar vízgazdálkodás eredményeivel. Mérnökeink rendszeresen tanulmányozzák az orosz nyelven megjelenő szakirodalmat. Az orosz nyelvű vízügyi szakcikkfordítások évente meghaladják a 10 000 oldalt. Viszonylag magas — évi 3000 oldal — az oroszra fordítás aránya is. Szakmai folyóirataink, kiadványaink rendszeresen közölnek orosz nyelvű kivonatokat. A Magyarországon kiadott szovjet vízügyi szakkönyvek népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azok rövid idő alatt kedvelt kézikönyvvé váltak. Hasonlóképpen keresettek a KGST keretében kidolgozott témák összefoglalói is. Az elmúlt negyedszázad magyar—szovjet műszakis-tudományos vízügyi együttműködése tehát gazdag és eredményes volt. Szakembereink nemcsak tudásukat gyarapították, nemcsak ismereteiket hasznosították a közös munkában, hanem olyan igaz barátokra is találtak, akik mindig készek megosztani tapasztalataikat és készek segítséget nyújtani a legnehezebb feladatok megoldásában is.