Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

11. szám - Szakváry Jenő: A felszín alatti vizek minőségvédelme (különös tekintettel a védőövezetekre)

488 Hidrológiai Közlöny 1974. 11. sz. Nekrológ A felszín alatti vizek minőségvédelme (különös tekintettel a védőövezetekre)* SZAKVARY JENÖ" 1. A felszín alatti vizek védelmének jelentősége A földkéreg kőzeteinek pórusaiban, hasadékaiban és üregeiben található, és részben hidrológiai körfo­lyamatban is résztvevő felszín alatti víz jelentős meny­nyiségű és számottevő szerephez jut a vízellátásban. Így valamely nagyobb területen, országban, vagy egy­egy hidrogeológiai egységen belül a természetes egyen­súly lényeges megbontása nélkül gazdaságosan kiter­melhető és hasznosítható vízkészlet oly természeti kincs, melynek védelme tágabb értelemben nemzet­közi, szűkebb területre vonatkoztatva pedig nemzeti feladat. Hazánknak a Kárpát-medencében adott hely­zete, szélsőséges éghajlati adottságai, sajátos gazdasági viszonyai és dinamikus fejlődése, az ipar területi meg­oszlása, településszerkezete, ugyanakkor a hasznosít­ható felszín alatti vízkészlet időben és térben korlá­tozott mennyisége, valamint a minőségét egyre inkább befolyásoló külföldi és hazai szennyezések mértéke, sokrétűsége egyaránt meghatározója a vízkészletgaz­dálkodásnak, ezen belül a felszín alatti vizek minő­ségvédelmének, a vízellátás alapvető lehetőségeinek és célkitűzéseinek. A vízellátás nagy területre kiterjedően és hosszú idő­szakra kihat a termelőerők, egyes gazdasági ágazatok fejlődésére. A műszaki, gazdasági, egészségügyi és kul­turális színvonal emelkedésének, az urbanizációs folya­mat gyorsulásának hatására nőnek a víz iránti meny­nyiségi és minőségi igények. Az infastruktúra fontos tényezőjeként a jelentős beruházást igénylő, de alap­jában véve nem látványos ivóvízellátás ma már ha­zánkban a közkutasról egyre inkább a közüzemi ivó­vízellátási módra tolódik el, ami a fentiekben vázolt okok miatt nemcsak szükségszerű, hanem esetleges elmaradása a gazdasági fejlődés gátjává is válhat. A közkutas vízellátás néhány család, vagy utca lakóinak jó vízzel való, de korlátozott körülmények melletti el­látására hivatott, így a természeti körülményekbe tör­tént emberi beavatkozások, szennyező hatások szű­kebb területet és kevés vízfogyasztót érintenek. A közcélú ivóvízellátás ugyanakkor szervezett szolgálta­tási tevékenység keretében egy-egy nagyobb település, objektum, vagy nagyobb térség ivóvíz igényeit kell hogy mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt kielégítse. Ebből következik, hogy az esetleges víz­szennyezési veszély fokozott jelentőségű, így a szennye­zési lehetőség megelőzése, az ellene való védekezés eredményessége a vízfogyasztók tömegét érinti. Mind­ezek közismert jelentőségének alátámasztásául: míg 1950-ben a lakosság 22 0/ n-a, addig 1970-ben a lakosság 55%-a részesült közüzemi ivóvízellátásban. Ugyan ezen időpontokban a közkutas ellátás 45°/ n-ról 32°/ 0-ra csökkent. 20 év alatt tehát — a már ellátottakon túlmenően — 3.6 millió úiabb köz­üzemi vízfogyasztó szervezett ivóvíz szolgáltatását is érinti a vízszennyezések révén lehetséges tömeges fer­tőzés. megbetegedés vészéivé. Természetesen a még közkutas ellátásban részesülő több mint 3 millió lakos jelentős részének egészségét is veszélyezteti az ásott közkutak szennyezési lehetősége annak ellenére, hogy egy-egy ilyen jelenség kisebb fogyasztói kört érint. A iövőt tekintve 1985—1990-ig a lakosság több mint 85°/ n-a fog közüzemi ivóvízellátásban részesülni és a 9.2 millió ellátott lakosból több mint 2,5 millió a nagy­térségi rendszerek útián: tehát a nagyobb területet és fogyasztói kört érintő szennyezési veszély megelőzése * Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának Vízellátási és Csatornázási Albizottsága 1974. március 28-án tartott előadóülésének anyaga. ** Országos Vízügyi Hivatal (OVH) még nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon. A célul tű­zött közművesítési program megvalósításának előfel­tétele, hogy a rendelkezésre álló vízkészletek lehetőség szerint közvetlenül ivóvíz minőségben legyenek igény­bevehetők. Ez a körülmény pedig azt igényli, hogy a felszín alatti vizek minőségvédelmére az eddiginél is szélesebb körű és előremutató intézkedések történje­nek. 2. A vízvédelem jelenlegi elvei A közüzemi ivóvízellátó művek által termelt vizek szennyezés elleni védelmére vonatkozó első hazai szabályozás előkészítése 15 évvel ez­előtt kezdődött. Ekkor az emberi tevékenység­nek a környezetre gyakorolt káros hatása, a természeti körülményekbe való beavatkozás fo­lyamatának sokrétűsége és következményei még nem voltak oly mértékben ismertek, és észlelési adatsorokkal alátámasztottak, hogy a természetben végbemenő folyamatok kellő ér­tékelését a szabályozás megnyugtatóan tükröz­hette volna. A „Közcélú vízvezetéki ivóvízel­látásra szolgáló víznyerőhelyek védőterületé­ről és védősávjáról" szóló 11/1961. számú EüM—OVF együttes utasítás — bár inkább a statikus és területi lehatárolás szemléletén ala­pult, mégis — annak idején hazai viszonylat­ban úttörő szabályozásnak minősült. Az utasí­tásnak, a szabályozás módszerének nagy előnye volt, hogy egységes, vitathatatlan elveket tar­talmazott, természetszerűleg ebből következett későbbi jogos bírálata, mivel nem tett különb­séget kis és nagy vízművek védett és kevéssé védett víznyerő helyei között. Mindezen túlme­nően az akkori szemléletnek megfelelően lénye­gében nem a felszín alatti víz megelőző védel­mét tűzte célul, hanem azt az elvet érvényesí­tette, hogy a kút környezetében a felszín alatti vizet újabb szennyezés ne érje. A szabályozás előkészítésének idején a felszín alatti vizek ve­szélyeztetettségét elsősorban a mezőgazdasági szerves trágyázásban látták, így a védelem fő iránya is ezzel van összefüggésben. Annak el­lenére, hogy a védőterületi utasítás jövőbe mu­tató irányelveket is tartalmazott (hidrológiai védelem, a vízáramlási iránynak figyelembe­vétele stb.) a védőterület kialakításánál döntő módon a statikus szemlélet érvényesült és így nem minden esetben jött létre olyan megoldás, amely az adottságok komplex értékelését iga­zolja. A védőterület kialakítás általános elvének egyszerűbb eseteit az 1. és 2. ábrák, a statikus értelmezés problémáit, illetve előremutató megoldásokat a 3.—6. ábrák mutatnak. A fel­szín alatti vízvédelem alapesetei elsősorban az ásott és fúrt kutakat érintik, a szabályozás még lazább előírásokat tartalmaz az egyéb víznyerő létesítményekre (források, partiszűrésű-, csá-

Next

/
Thumbnails
Contents