Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

11. szám - Dr. Petrasovits Imre: A környezetvédelem közös problémái a vízgazdálkodásban és a növénytermesztésben

484 Hidrológiai Közlöny 1974. 11. sz. Dr. Petrasovits I.: A környezetvédelem közös problémái A kémiai anyagok nagymértékű alkalmazására is először az ilyen országok mezőgazdaságában került sor. Ez magyarázza, hogy a probléma mint „környezetvédelem" ezekben az országokban született. Fontos és reális feladat azonban, hogy a többi ország már felkészültebben várja az emberi környezetet pusztító hatásokat, és minél inkább a megelőzés, kisebb mértékben az elhárítás és a már bekövetkezett káros hatások csökkentésére irányuló munka legyen a környezetvédelem fő formája. A környezet megóvása és javítása tudatos felmérő, tervező és fejlesztő munkát kíván. Rendkívül összetettsége miatt olyan bonyolult rendszernek kell tekinteni, amelynek számos természeti és emberi eleme van. A domborzat, a talaj, vagy a klíma éppúgy meghatározhatja a környezetvédelmi munka jellegét, feladatát és módszereit, mint az ipartelepítés, csatornázás vagy a mezőgazdasági termelés szerkezete, agro- és kemotechnikája. Minden tervszerű környezetvédelmi munka igényli a különböző ökoszisztémák tűrőképességének a megismerését, a környezetet alkotó egyes összetevők kedvezőtlen irányú módosulásával szemben. Az ökoszisztémák tűrőképességének a mértéke tehát, hogy milyen összetevők milyen mértékű változására, azon belül milyen káros anyagok és energiák milyen mennyiségére, milyen mértékben és mikor szűnik meg, illetve csökken az önregenerációs képesség, minden környezetvédelmi munka alapja. Ma még azonban — bár viszonylag sok részadat és megfigyelés áll rendelkezésre a világ különböző országaiban, — s tekintetben ismereteink nagyon szegényesek. Az ökoszisztémák tűrőképességének megállapítása nélkül nehéz a gyakorlat számára használható helyzetfelmérés készítése. Szükséges mennyiségileg jellemezni a környezetrontó natásokat, éppúgy mint a különböző ökoszisztémáknak azok különböző szintjéhez tartozó károsodását. Ide tartozik az úgynevezett tartamhatások vizsgálata és jellemzése is. Ennek is legalább két oldala van. Az egyik annak az időtartamnak a megismerése, hogy a kedvezőtlen hatások megszűnte után mennyi idő szükséges a regenerálódáshoz. Mindehhez természetesen azoknak a folyamatoknak a feltárása is hozzátartozik, amelyek feltárják a károsító hatások mibenlétét és mechanizmusát. Ezeknek egyik naturális bemutatója lehet a termelt biomassza tömege, minősége és létrejöttének intenzitása. A környezetet károsító természetes és mesterséges hatások teljesen és véglegesen sohasem küszöbölödnek ki. A pusztulással, megőrzéssel és regenerálódással kapcsolatos emberi (kedvező vagy kedvezőtlen) beavatkozások irányait, mértékét a konkrét természeti és társadalmi feltételektől befolyásoltan, de végül is mindenképpen, egy céljaiban embercentrikus, objektív törvényekre épülő politikai—közgazdasági megítélés és értékelés döntheti el. Ezzel összefüggésben számítani lehet a környezetvédelmi ökonómia kialakulására is. A környezetvédelmi munka tagozódásának néhány sajátossága Említettük, hogy a környezet számos összetevő eredője. Szinte minden emberi tevékenység, főként a termelő tevékenységek de pl. a turizmus is, formálja és hatással van a környezetre. Ezért a környezetvédelmi tevékenység (felmérés, tervezés, fejlesztés szakaszában egyaránt) szervesen kapcsolódik valamennyi népgazdasági tevékenységhez. Az emberi szükségletek kielégítését szolgáló munkának (beruházás vagy üzemelés) szerves része a környezetvédelmi szempontok tudatos figyelembe vétele. Ilyen értelemben indokolt ágazati környezetvédelemről beszélni. Az ágazati környezetvédelem azokat a speciális hatásokat méri fel, amelyek káros vagy előnyös hatása elsősorban az adott ágazatban (pl. mezőgazdaság, vízgazdálkodás, vegyipar) folyó munka következménye. Valamennyi ágazat ezen speciális környezetvédelmi vonatkozásait szervezetten és folyamatosan meg kell ismerni és az adott ágazat fejlesztésében érvényesíteni kell. A megoldásokhoz szükséges eszközöket is elsősorban ott kell biztosítani. Ennek megfelelően célszerű beszélni: — ipari, — mezőgazdasági, — vízgazdálkodási, — város és községfejlesztési, — közlekedési stb. környezetvédelemről. Az ember ágazati tevékenysége azonban nem egymástól elkülönülten, hanem együttesen, egymásra hatásában szintetizál tan jelenik meg. Az ágazati tevékenységek alapvető közös közege, azok térbeli elhelyezkedése, a földrajzi terület. Az egyes ágazati környezetvédelmi problémák egy-egy területen összegeződnek, és akkor területi környezetvédelemről van szó. Ennek során legfontosabb feladatként a különböző ágazati—környezeti hatások kölcsönhatásának felmérése, prognosztizálása és az egyes ágazati környezetvédelmi intézkedések leghatékonyabb eredőjének a kialakítása a fő feladat. A területi környezetvédelmi munka — kisebb vagy nagyobb területen — koordinálja az ágazati környezetvédelmi feladatokat, azok tervezését és megvalósítását. Az ágazati és a területi környezetvédelmi tevékenység egymástól eltérő módszereket igényel. Az egyes ágazatokon belül is más-más problémák jelentkezhetnek, amelyek különböző megközelítéseket kívánhatnak. A területi környezetvédelmi munka konkrét célkitűzései is eltérőek attól függően, hogy mekkora és milyen jellegű területre vonatkoznak.