Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

11. szám - Dr. Petrasovits Imre: A környezetvédelem közös problémái a vízgazdálkodásban és a növénytermesztésben

Dr. Petrasovits I.: A környezetvéd lem, közös problémái Hidrológiai Közlöny 1574. 11. sz. 485 Fontos kérdés annak a megítélése is, hogy kisebb (néhány) vagy nagyobb (többezer ha-os) vízgyűjtő), továbbá, hogy kommunális ipari vagy mezőgazdasági jellegű területekről stb. van e szó. Illetve azok milyen mértékű és arányú keveredéséről az adott területen. A területi környezetvédelem egysége lehet pl. egy város vagy egy gazdaság, máskor egyegy vízgyűjtő stb. Mindezek számottevő módszertani problémákat vetnek fel egyrészt az eltérő nagyságú és jellegű környezetvédelmi területi egységeken belül, másrészt ezen területi egységek közötti koordinációt tekintve. A hatékony és gazdaságos környezetvédelem nehezen képzelhető el az említett és más módszertani kérdéseknek a felvetése és lehető megválaszolása nélkül. A környezetvédelmi kutatások és a gyakorlati megfigyelések és tapasztalatok elemzése és ezek eredményei adják az alapot az ágazati és területi környezetvédelmi szabványok elkészí# téséhez. Ez a munka folyamatos és sajátos koordinációs szervezeti és módszertani kérdések megválaszolását igényli. A kapcsolatos sokrétű államigazgatási feladatok kijelölésénél egyik fontos szervezeti és szervezési tennivaló: az ágazati és a területi egységek munkaszervezési formáinak létrehozása. így pl. Környezetvédelmi Módszertani Bizottság vagy bizottságok munkába állítása, működésük személyi és anyagi feltételeinek biztosítása. A növénytermesztés és vízgazdálkodás környezetvédelmében szerzett nemzetközi tapasztalatok közvetlen cseréjére is legelőször ez utóbbi területen van szükség és mód. Ezen elért eredményekre épülhet az államközi és regionális környezetvédelmi együttműködés is. Közös környezetvédelmi problémák a növénytermesztésben és a vízgazdálkodásban aj A mezőgazdasági termesztés és vízgazdálkodás közös közege és helye a talaj. így a környezetvédelemben is szükség és lehetőség van az együttes, összehangolt tevékenységre, különös figyelemmel: az erózióra, a deflációra, a meliorációra (fizikai és kémiai), a talajvédő gazdálkodás módszereire, a másodlagos szikesedésre, az elmocsarasodásra. bj A növénytermesztés és vízgazdálkodás alapvető, egymástól független területi egysége a tábla, illetve tömb. (A terület, ahol homogén talajtípuson, azonos a talajművelés, a növényfaj és az alkalmazott termesztéstechnika.) Ezek méretének, alakjának és használatuknak megállapítása összehangolt feladat, amelyet a területrendezés (utak, csatornák, fasorok stb.), valamint a földhasználat során kell végrehajtani. cj Világszerte egyre nagyobb területen monokultúrás növénytermesztés folyik. Ennek gazdasági szempontból számos ismert előnye van. ökológiailag azonban több probléma jelentkezik. A monokultúrában egyetlen domináns növényfaj van. Ennek következtében a talajban a korábbi növény és állatfaj arányok megváltoznak. Ilyen ökológiai egyensúly megbomlással magyarázzák az olyan monokultúrás kártevők robbanásszerű megjelenését, mint pl. a kolorádóbogár, a filokszéra stb. A monokultúra környezetromboló szerepe nagy területeken alkalmazva és hosszabb távon látszik súlyosnak. d) Zártrendszerű növénytermesztési technológiák gyorsütemű terjedése figyelhető meg. Ezáltal a növénytermesztés szántóföldi körülmények között egyre inkább ipari jellegűvé válik. A technológiai rendszereken belül, a nagy mennyiségben felhasználásra kerülő kémiai anyagok (műtrágyák) és a talaj romboló, nagy arányú gépesítés negatív hatására kell számítani. ej A kémiai növényvédelem során újabb antibiotikus tényezők — pesticidek — kerülnek a termőhelyre. Ennek következtében a korábbi mikroflóra és a mikrofauna megváltozik. A növényvédőszerek beépülhetnek a növénybe és a termés felhasználásában az állatok, illetve végső soron az emberi szervezetbe kerülhetnek. Különös figyelmet kell fordítani, hogy az alkalmazott növényvédőszerek szelektív és specifikus hatásúak legyenek. Olyan technológiát kell alkalmazni, amely megakadályozza a toxikus anyagok biológiai körforgását a termőhelyeken, és a háziállatok és az ember egészségét óvja. Aláhúzza ezt, hogy a jelenleg használt gomba- és rovorirtó-szereknek csak mint egy 0,05%-a olyan, amely nem káros az emberi szervezetre. f) Az iparszerűség a modern mezőgazdaságban először az állattenyésztésben valósult meg. Ennek újabb modern formái a nagyüzemi szakosított állattartó telepek, amelyek üzemelése során szerzett tapasztalatok nagy problémaként vetik fel a vízöblítéssel eltávolított óriási menynyiségű állati trágya elhelyezését. A keletkezett hígtrágya eltávolítása — hasznosítása, a szagártalom megszüntetése, csökkentése — kiemelkedő környezetvédelmi és ökonómiai kérdéssé vált. Elmondható, hogy egy-egy szakosított állattartó telep méretének (állatlétszámának) és termékkibocsátó képességének ma már leginkább az szab határt, hogy mennyi az a hígtrágya, amelyet megfelelően és folyamatosan el lehet helyezni. g A káros vízbőség természetes vagy emberi tényezők hatására felszíni (belvíz) vagy felszínalatti (talajvíz) formában jelentkezhet. Környezetvédelmi szempontból különösen problé-