Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

10. szám - Dr. Csodó Béla: A vízgazdálkodás finanszírozási rendszerének egyes kérdéseiről

Dr. Csodó B.: A vízgazdálkodás finanszírozási rendszere Hidrológiai Közlöny 1974. 10. sz. 479 A tartós passzívák kérdése három szempontból jelentős, melynek mindegyike ágazati sajátosság: — az értékcsökkenési leírás teljes összege visszamarad a vállalatnál, — az eszközlekötési járulék elszámolása az eszközöknek csak korlátozott körére terjed ki,

1 — a vállalatok ágazati sajátos elszámolási viszonyban vannak a Vízügyi Alappal (díjkiegyenlítés, ivóvízhasználati pótdíj, vízdíjpótlék). A szállítói állomány változásai nem indokolják, hogy külön foglalkozzam velük. Az önfinanszírozás elvének fokozottabb érvényesítése nem zárta ki, s a jövőben sem fogja kizárni a kölcsönforrások alkalmazásának igényét és tényét. A hitelrendszer, mint a közgazdasági szabályozórendszer szerves része, alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. A hitelezési rendszer viszonylag bővebb tárgyalását azért tartom szükségesnek, mert a problémák e rendszer működése során jelentkeznek, s ezekre megoldást is ennek keretein belül kell találni. A hitelrendszer elemei az alábbiak: — a hitelezés általános szabályai, — a gazdálkodó szervek hitelképessége, — a hitelpolitikai irányelvek. Fenti tényezők közül az utóbbi kettő lényegében új elem; a vállalatok hitelkérelmeit mind makroszinten (hitelpolitikai irányelvek), mind mikroszinten (hitelképesség) minősíti, s biztosítani igyekszik, hogy a rendelkezésre álló hitelek vállalati felhasználása a népgazdasági érdekekkel összhangban történjék. A hitelpolitikai irányelvek fogalmazzák meg, hogy milyen típusú hiteleket, mely célra, milyen kondíciók mellett folyósít a pénzintézet. A hitelképesség kritériumai: a termékek rendszeres értékesítése, jövedelmező gazdálkodás, fizetési kötelezettségek határidőben történő teljesítése, s a hitel lejártakor történő visszafizetésének biztosítottsága. A hitelpolitikai irányelvek — figyelemmel változásaikra is —-a forgóeszköz és forgóalaphitelek nyújtását illetően preferenciát a vízgazdálkodási vállalatokra nem alkalmaztak, de megszorításokkal sem éltek. A hitelképesség feltételei a vízgazdálkodási vállalatokra kifejezetten kedvezőek: a rendszeres értékesítés, az áru jellege, a jövedelmező gazdálkodás — a szabályozás sajátosságai miatt — biztosított. A saját források rendszeres és az igényeknek megfelelő bővítésével eleget lehet tenni az esedékes fizetési kötelezettségeknek. A „hitel visszafizetés biztosítottsága" feltétel nem kellően körülhatárolt és tisztázott fogalom, de az ismertetett három tényezőnek történő megfelelés általában garanciát nyújt ezen utóbbira is. Finanszírozási probléma túlnyomóan a hitelezés általános szabályainak alkalmazása során, a bank1 Az 1974. január 1-vel bevezetett új szabályozók alapján a víz-csatornamű és fürdő vállalatok eszközlekötési járulékot nem fizetnek. szervek kialakított gyakorlata miatt jelentkezik, s ennek megfelelően főleg technikai jellegű. a) Nem helyeselhető a tartósan lekötött eszközök mérésének jelenlegi gyakorlata: — sem a rögzített időpont, sem a kiválasztott negyedév nyitó- és záróállományának átlaga nem képviseli megfelelően a tartósan lekötött eszközöket. Számtalan esetben fordul elő, hogy a gazdasági éven belül több olyan időpont van, amikor a lekötött eszköztömeg kisebb, mint a megállapított minimum, — a korábban megállapított mérési időpont, illetve időszak ténye káros irányban befolyásolja a vállalati ténykedést; manipulációkra ösztönöz (eszközmentési kísérletek a mérési időpontban), — a vállalati tevékenység struktúrájában bekövetkező változással általában együttjáró eszköz átrendeződésének a minimum időszakra gyakorolt hatása nyilvánvaló. Sokkal nehézkesebb viszont az az MNB eljárás, mely a mérési időpont megváltoztatását igénylő vállalati kérelmet követi. b) Kifogásolható az elszámolási betétszámla egyenlegének teljes figyelembevétele Az elszámolási betét a forgóeszközök legmobilabb eleme. Az éven belüli egy időpont (időszak átlaga) korántsem fejezi ki azt a lekötöttséget, amit e tétel reprezentál. c) Zavarhatja a pénzgazdálkodás rendjét a bázis szemléletű nyereségadózás A vállalatok nyereségadójukat, illetve nyereségadó előlegüket az előző óv azonos időszakában keletkezett nyereségüknek megfelelően fizetik be az állami költségvetésbe. Az ágazat vállalatainál számos esetben fordul elő, hogy egy időszak eredménye jelentősen eltér a korábbitól. Abban az esetben, ha ez negatíve jelentkezik, nem realizált nyereség után is adózni köteles a vállalat, ami forráshiányban, fizetési nehézségekben jut kifejezésre. d) A közmű kapacitásbővítéshez kapcsolódó forgóeszközök forrásainak biztosítása nem egyértelmű Számos jogos észrevétel hangzott el a vállalati döntésektől független beruházások forgóeszközeinek fedezetét illetően. A társulati úton létrehozott közműveknél általános, az egyedi nagy- és célcsoportos beruházásoknál esetleges a forgóalapjuttatás hiánya. Ennek egyenes következménye, hogy megnövekszik a vállalati saját források iránti igény. 4. Javaslatok, elgondolások A forgóeszközök finanszírozás terén mutatkozó nehézségek elkerülésére az alábbiak javasolhatók: a) A tartós forgóeszköznövekmény mérésének bázisául éves átlagot szükséges megjelölni. E változat esetén megszűnnek mindazok a negatívumok amelyekre a 3. pontban tértem ki.