Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
10. szám - Dr. Csodó Béla: A vízgazdálkodás finanszírozási rendszerének egyes kérdéseiről
480 Hidrológiai Közlöny 1974. 10. sz. Dr. Csodó B.: A vízgazdálkodás finanszírozási rendszer? b) A tartós eszközlekötés mérési módszerének változatlanul hagyása esetén két új intézkedés képezheti megfontolás tárgyát: ágazati besorolástól függetlenül egységesen azonos időpontot, XII. 31-ét Tcell kijelölni a tartós eszköznövekmény mérésére. Emellett szólnak az alábbiak: — évközi időpont esetén évenként kétszer kell alaprendezést végezni (a gazdasági év lezárását követően, s hiteligény jelentkezéskor a minimum időpont után), — a vállalati gazdálkodás jellemzője a gazdasági év végére történő összpontosítás, — megszűnnek az eltérő mérési időszakkal rendelkező vállalatok egymás közötti manipulációs lehetőségei, — megteremtődik azon forgóeszköztömeg legális forrással történő fedezése, amelynek figyelembevételére a hitelezés során nem kerül sor. Fel kell vetni a középlejáratú forgóeszközhitel kategóriájának bevezetését. Előfordulnak vállalatainknál olyan készletek, amelyek ugyan a mérési időpontban jelen varinak, de nem minősíthetők tartósnak; átmenetiek, de csökkentésük viszonylag hosszabb időt vesz igénybe. E készletek forgóalappal történő finanszírozása nem látszik célszerűnek, mivel leépítésük után forrástöbblet jelentkezhet, illetve elvonnak fontosabb célokra hasznosítható forrásokat. c) Az elszámolási betétszámla egyenlegének eszközként történő figyelembevétele csak a tartós passzívák mértékéig történjék. d) A bázis szemléletű nyereségadóztatás formula helyébe a realizált nyereség adózás lépjen. e) A vállalati döntésektől független beruházások forgóeszközvonzatának fedezetét külső forrásokból kell biztosítani. A forgóeszközök finanszírozásának kérdésénél nem szabad megfeledkezni a forgóeszközigényességről. A téma alapos elemzését követően elfogadható mutatónak a 100 Ft árbevételre jutó forgóeszköz kategória bizonyult. A vállalati formában végzett vízgazdálkodási tevékenység forgóeszközigényessége a következő képet mutatja: Vízgazdálkodási tevékenység 100 Ft árbevételre jutó forgóeszköz 1. Víztermelés-szolgáltatás 22—26 Ft 2. Szennyvízelvezetés-tisztítás . . 10—11 Ft 3. Fürdőszolgáltatás 23—28 Ft 4. Mezőgazdasági vízhasznosítás . . 10—12 Ft 5. Vízépítés 37—43 Ft 100 Ft árbevételre jutó anyag 1. Víztermelés-szolgáltatás 12—14 Ft 2. Vízépítés 17—19 Ft 100 Ft árbevételre jutó fogyóeszköz 1. Fürdőszolgáltatás 12—15 Ft 5. Feladatok A finanszírozási rendszer egyik eleme a közgazdasági szabályozórendszernek. Ennek megfelelően további tökéletesítése, az ágazati célkitűzések megvalósításához történő minél megfelelőbb idomulása szükséges. A közeljövőben — a népgazdaság legdinamikusabb gazdálkodási formáján, a vállalati gazdálkodáson túlmenően — foglalkozni kell a vízgazdálkodási társulatok pénz- és hitelgazdálkodásának korszerűsítésével, s napirendre kell tűzni a költségvetési szervek finanszírozását is, különös tekintettel a termelőtevékenységet is folytató vízügyi igazgatóságokra. A komplex szemlélet ágazatunk pénzgazdálkodási területén sem mellőzhető, a jövőbeni célkitűzések megvalósítása során ennek érvényesítésétől nem lehet eltekinteni. Über einige Fragen (les Finanzierungssystems der Wasserwirlshafl Dr. Csodó, B. Das Finanzierungssystem der Wasserwirtschaft richtet sich nach der Zusammengesetztheit der Tätigkeiten, nach der Mannigfaltigkeit der Wirtschaftsformen. Die Abhandlung strebt demnach nicht nach Vollständigkeit, sie berührt die Geld Wirtschaft der Staatshaushaltsorgane und Wasserwirtschaftsverbände, befasst sich eingehender mit den Investitionen und bespricht ausführlich die Finanzierung der Umlaufmittel der Unternehmungen. Infolge der äusserst grossen Grundmittelbeanspruchung dieses Zweiges, haben die zentralen Fonds des Budgets in der Verwirklichung der Investitionen eine primäre Rolle. Die Wasserversorgungs-Hauptwerke von regionaler Bestimmung, die Flussregulierungs- und Hochwasserschutzwerke, die Hauptwerke der landwirtschaftlichen Wassernutzung sind alle wasserwirtschaftliche Grossanlagen, über deren Errichtung nur auf volkswirtschaftlichem Niveau entschieden werden kann. In der Realisierung der wasserbaulichen Investitionen haben die Unternehmungs-, Rats- und gesellschaftlichen Kraftquellen eine immer grösser werdende Bedeutung, die Rolle der Kreditquellen (Bankkredite) ist aber unzureichend. Die Wirtschaftsreform brachte viele Änderungen in der Finanzierung der Umlaufmittel der Wasserwirtschafts-Unternehmen. Ein grundlegender neuer Zug ist, dass das Verhältnis zwischen den eigenen und fremden Quellen sich zugunsten der ersteren verschoben hat. Im Vergleich zu den übrigen Grundelementen des Reguliersystems (Preis, Unternehmungs- und persönliches Interesse etc.) ist zwischen dem Finanzierungssystem der Wasserwirtschaft und der zu anderen Zweigen gehörenden Unterhehmen keine bedeutendere Äbweichung. Die Differenzierung äussert sich in der Kreditpraxis und verwirklicht sich aus Sicht der Volkswirtschaft in der Bevorzugung von besonders wichtigen Gebieten. Die sich zu der Inanspruchnahme der Kreidtquellen anschliessenden Verfahrensprobleme (dass Messsystem der dauernd verschriebenen Umlaufmittel, das Saldo des Bankkontos, die Berücksichtigung der Gewinnsteuerleistung von Basis-Anschauung etc.), weiters die sich bei der Sicherung der Deckung der sich an die neuen Investitionen der öffentlichen Werke anschliessenden Umlaufsmittel zeigende Schwierigkeiten können überbrückt werden. Neben der Entwicklung der Finanzierungsordnung der Unternehmungs-Sphäre muss künftighin auch die Modernisierung der finanziellen Systeme der Wasserwirtschaftsverbände und der auch Produktionstätigkeit ausübenden Staatshaushaltsorgane grössere Aufmerksamkeit gewidmet werden.
