Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
10. szám - Aujeszky Géza–Dr. Karácsonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: A DNY-i bükk karsztvízföldtani viszonyai
470 Hidrológiai Közlöny 1974. 10. sz. Aujeszky G.— Dr. Karacsonyi S.— Dr. Scheuer Gy.: A DNy-i Bükk kőrög területén. 1971 januárjában ilyen hidrológiai helyzetben 30 q sót adagolva a mészkőrög felett a patakba, az teljes egészében elnyelődött. A forrás és a beadagolás helye közötti táv 5,2 km volt. A két forrás vize, a Szikla- és Útalatti-forrásé, természetes körülmények között általában 6—8 mg/l kloridot tartalmaz. A vizsgálati eredményekből (7. ábra) megállapítható volt, hogy a források vizében a kloridion a betáplálástól számított 70 óra után igen rohamosan emelkedett és 102 óra elteltével csúcsértéket ért el. A Sziklaforrás vizének kloridtartalma 60,9 mg/l max. értékkel tetőzött. Ezt követően 15 mg/l-ig gyorsan csökkent a kloridérték, majd lassan 150 óra után állt be a kiindulási állapot. Ezzel minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy a Sziklaforrás kapcsolatban van a Lök-völgyben található mészkőrögökkel. A korábbi feltételezésekkel ellentétes eredmények miatt a vizsgálatokat és megfigyeléseket ki kellett terjeszteni az egész DNY-i Bükk területére, ill. a bükki karsztrendszerre, mert bebizonyosodott, hogy egy adott forrás és szűk környezete önmagában helyesen nem értelmezhető. IV. A DNy-Bükk karsztvíz dinamikai rendszere A Bükk-hegységre általában a mészkő nagy felszíni elterjedése és a karsztos fennsíkok a jellemSOOO-I 5. ábra. A Sziklajorrás vízhozam tartóssági görbéi Abb. 5. Dauerkurven der Wassersjiende der Szikla-Quelle
