Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
10. szám - Aujeszky Géza–Dr. Karácsonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: A DNY-i bükk karsztvízföldtani viszonyai
Aujeszky G.— Dr. Karácsonyi S.— Dr. Scheuer Gy.: A DNy-i Bükk Hidrológiai Közlöny 1914. 10. sz. 469 kasz mutatkozott, azonban jelentős vízmennyiséget csak a 200—208 m közötti szakaszból kaptak. A repedések nagvrésze gyengén kötött aprókavicsos iszapos homokkal van kitöltve. A végleges kiképzés után a kút 400 l/p kifolyóvizet szolgáltat. A hegységi részen számos karsztforrás ismeretes. Ezek közül azonban jelentőségében kiemelkedik az ún. felső-tárkányi Sziklaforrás (2. kép). A Sziklaforrás triász időszaki mészkőből álló sziklafal tövében fakad (4. ábra). A forrás vízhozamát 1951 óta méri a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Az eddigi maximum 7670, az évi nagy vízhozamok középértéke 3700, a közepes 2500 m 3/nap. A havi eloszlást tekintve a közepes vízhozam április és május hónapokban 3000, a többi hónapban 2500, februárban 2000 m 3/nap (5. ábra). A forrás 1949, 64—65-ben elapadt. A Sziklaforrás mellett időszakos szökevény-források az ún. útalatti források is vannak. Vízhozamukat hozzáadva a Sziklaforráshoz az együttes eddig mért maximális víz2. kép. A jelsö-tárkányi Sziklaforrás Bild 2. Die Szikla-Quelle in Felsőtár kány hozam 15270, és az évi nagvvizek átlagértéke is eléri az 5000 m 3/nap mennyiséget. Az Útalatti források gyorsabban apadnak ki, 1972 március közepén már megszűnt működésük, míg a Sziklaforrás hozama kb. 600 l/p volt. A Sziklaforrás a duzzasztott karsztforrássok csoportjába tartozik. A Sziklaforrás környezetében a legkedvezőbb forrásfoglalás megállapítása erdekében mélyített kutatófúrások a terepszint alatt több szintben mutattak ki repedezett szakaszokat és karsztos járatokat. A próbafúrások egységes karsztvízszintet jeleznek a karsztrögön belül. Ez azt bizonyítja, hogy a források és a fúrások vizei egységes és azonos vízkészlet részei. A 4. sz. fúrásból maximálisan 1320 l/p vízmennyiséget tartósan 880 l/p-t termeltünk ki (6. ábra). A szivattyúzás befejezése előtt kb. 10%-kal csökkent csak a forrás hozama. Ez azt bizonyítja, hogy a forráshoz nagy, kiterjedt tárolórendszer tartozik. Ennek megfelelően lehetőség van arra, hogy a 25—50 m mélységben feltárt repedezett kőzetszakaszokból olyan hidrológiai helyzetben is víztermelés történjen, amikor a források elapadnak. Vagyis időszakosan — átmenetileg — a forráshoz tartozó karsztrendszerből készletek fogyaszthatók, amivel az igen egyenlőtlen vízhozamok közelítően kiegyenlíthetők. A Sziklaforrás nagv vízhozama és a hozzátartozó mészkő rög kis felszíni előfordulása (3. kép) közötti ellentmondást a szakirodalom korábban nem tudta megmagyarázni. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy vízhozamok (15 000 m 3/nap) nem származhatnak a mészkőelőfordulással lehatárolható csekély beszivárgási felületről. A kérdés tisztázását szolgáló sóoldatos vízutánpótlódási összefüggésvizsgálatok során megfigyelhető volt, hogy a Lökvölgy középső részén levő két mészkőrög felett palaterületen folyó patak vize kis és közepes vízhozamok esetén teljes egészében eltűnik a két mész[mlfj 2i*0 • 230 • 220 • 210 • 200 • J ELM AGYARÁI AT: 1 Források 2 Víztartó triász mészkő 3 Vízzáró kőzetek V Feltételezett vető 0 100 200 3 00 [m] 4. ábra. A felsötárkányi Sziklaforrás vázlatos vízföldtani szelvénye Abb. 4. Schematisches hydrogeoloyisches Profil der Szikla-Quelle in Felsőtárkány
