Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

10. szám - Dr. Dévai István–Lakatos Gyula: A nitrát-ion hatása a sötét indukált redukálóképességre

Dr. Dévai I.—Lakatos Gy.: A nitrát ion hatása Hidrológiai Közlöny 1974. 10. sz. 463 400 200 ni -200 -400 K V 5 6 Inkubációs idö [nap] 2. táblázat A kísérlethez használt vízminták kémiai jellemzői 2. Tabelle Chemische Kennwerte der zum Versuch verwendeten Wasserproben Komponensek Mintavétel helye Debreceni Hajdúböszörmény Botaniülepített szennyvíz kus kerti tó ideje 1973. III. 9. 3. ábra. 1972. január 20-án, a hajdúszoboszlói eleveniszapos szenny víztisztító berendezés nyers szennyvizéből vett minta sötét indukált redukálóképesség vizsgálatának eredményei Abb. 3. Untersuchungsergebnisse der dunklen induzierten Reduktionsfähigkeit der am 20. Jänner 1972 aus dem rohen Abwasser der Belebtschlamm-Abwasserkläranlage in Hajdúszoboszló entnommenen Probe Radelkis OP-205 típusú precíziós pH mérővel végeztük. Az elektródokat [Fe/CN/^^/Fe/CN/e]

3- redoxrendszer oldatával hitelesítettük. Az eredményeket — standard hidrogénelektródra vonatkoztatva — £h-ban ( = í?h-ban) adtuk meg. Eredmények Kísérleteink során az alábbi két kérdésre kerestünk választ: 1. ugyanazon víz esetében a különböző nitrát tartalom milyen hatással van a sötét indukált redukálóképességre, 2. azonos nitrát tartalom esetén különböző vizekben hogyan alakul a sötét indukált redukálóképesség ? Az első kérdés megválaszolásához a következő kísérletet végeztük. Az 1973. március 9-én vett hajdúböszörményi ülepített szennyvíz (összetételét lásd a 2. táblázatban) részleteihez szilárd KNO

s megfelelő mennyiségét hozzáadva a következő nitrát tartalmú oldatokat állítottuk elő: 10, 20, 40, 80, 160 mg/liter N0

3~. „Vakpróbaként" eredeti vízmintát és a 160 mg/l nitrát tartalmú oldathoz adott kálium mennyiségével azonos — szilárd KCl formájában adagolt — kálium tartalmú oldatot használtunk, az utóbbit a kálium esetleges zavaró hatásának „kiszűrése" céljából. A fenti oldatokat — minden esetben párhuzammal dolgozva — a módszertani részben leírtak szerint kezeltük. Az eredmények tükrében (vö. 4. ábra) az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1. A két különböző „vakpróba" között lényeges eltérés nem volt, cÜiZcLZ db kálium tartalom nem befolyásolta a mérési eredményeket . 2. A nitrát tartalom növekvő mennyiségével arányosan megnyúlik a redoxpotenciál-csökkenést átmenetileg megszakító vízszintes szakasz hossza (azaz időbeni tartama — vö. 5. ábra). A második kérdés megválaszolásához a következő kísérletet végeztük. 1973. március 23-án mintát vettünk a hajdúböszörményi ülepített szennyvízből és a debreceni Botanikus kerti tó vizéből (összetételüket lásd a 2. táblázatban). A fent leírtak szerint mindkettőből 40 mg/l NO~

3 tartalmú oldaPH összes keménység [nkf] Lúgosság [mgeé/1] összsótartaloin [mg/l] Nátrium [mg/l] Kálium [mg/l] Kálcium [mg/1] Magnézium [mg/l] összes vas/Fe

3"-ban Mangán (Mn

2~-ban) Karbonát [mg/l[ Hidrogénkarbonát [mg/l] Klorid [mg/l] Szulfát [mg/l] Nitrát-nitrogén [N mg/l] Nitrit-nitrogén [N mg/l] Ammónia-nitrogén [N mg/1] .... Szerves nitrogén [N mg/l] összes nitrogén [N mg/l] Oldott ortofoszfát foszfor [P mg/l] összes foszfor [1* mg/l] KOI (kromátos) [0

2 mg/1] 200 7. 23 13 1509 197 14 121 27; 0. 0. 0, 824. 235. 54! 0. 0, 55, 24. 79, 7, 12 404 1973. III. 23. 7,31 17,01 11,08 1160,47 96.07 13,80 70.08 33,97 0,45 0,00 0,00 712,59 94,40 36.51 0,00 0,00 59,97 30,16 90,13 8,27 13.52 526,13 1973. III. 23. 8,12 18,06 7,32 600,88 16,86 1,20 92,08 22,46 0,00 0,00 0,00 446,59 10,40 5,83 0,00 0,00 3,06 2,25 5,31 0,45 0,53 52,97 150 100 50—\ 1 r0 10 20 40 S0 120 H/L] —i160 5. ábra. A redoxpotenciál-csökkenést átmenetileg megszakító vízszintes szakasz időbeni-tartamának függése a nitrát tartalomtól az 1973. március 9-i hajdúböszörményi ülepített szennyvízben Abb. 5. Abhängigkeit der zeitlichen Dauer der die Redoxpotential- Verringerung vorübergehend unterbrechenden horizontalen Strecke vom Nitratgehalt in dem am 9. März 1973 geklärten Abwasser in Hajdúböszörmény tot készítettünk. „Vakpróbaként" az eredeti mintát használtuk. Az eredmények alapján (4. 6. és 7. ábra) a következőket állapíthatjuk meg. Azonosnitrát tartalom hatása a különböző vizek sötét indukált redukálóképességere igen eltérő lehet. A hajdúböszörményi ülepített szennyvízben a redoxpotenciál csökkenését átmenetileg megszakító vízszintes szakasz időbeni tartama 1973. március 23-án mindössze 7, 1973. március 9-én 44 óra volt, míg a Botanikus kerti tó vizében 588 órát mértünk. Ez a jelenség a különböző vizek sajátos (egyedi) kémiai, ill. biológiai (!) karakterének ha-