Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

10. szám - Dr. Öllős Géza: A másodlagos szennyeződés problémája az ivóvízellátásban

452 Hidrológiai Közlöny 1974. 10. sz. Dr. Üllös C.: A másodlagos szennyeződés víz minőségét és a tisztítótelep hatásfokát kell megfelelőbbé tenni). 6. A hálózatba jutott víz, hacsak egészen kis mennyiségben is tartalmaz szennyezőanyagokat, rendszerint egyidejűleg fizikai, kémiai és mikrobiológiai eredetű másodlagos szennyeződés keletkezhet. A részletes kutatásokból arra lehet következtetni, hogy a hálózatban gyakorlatilag minden olyan fajta organizmus előfordulhat, amelyek a tisztítótelepet elhagyó vízben, vagy a tisztítást végző berendezésekben megtalálhatók. A populációk az évszakoktól és az egymást korlátozó fajoktól függően változnak. Stabil populáció a hálózatban mindaddig létezhet zavar okozás nélkül, amíg a kedvező környezeti feltételek túlzott szaporodásukat nem idézik elő (pl. forró nyár, tápanyagbőség). Megnövekedett számú populáció ellenőrzés, szabályozás nélkül rendszerint fogyasztói panaszokat eredményez. A kutatások mai szintjén a vízben levő tápanyagok és a csővezeték (pl. távvezeték) valamely pontján várható csíraszám közötti kapcsolatra csak közelítő összefüggés áll rendelkezésre: ni = n

0 q

ll

v, ahol rii, a csíraszám a csővezeték valamely keresztmetszetében, n

0 a tisztítótelepet elhagyó víz csíraszáma, g az niln

0 szaporodási hányados, amely valamely tényező (pl. valamilyen fajta tápanyag) következtében az egységnyi időtartamhoz tartozó csíraszámnövekedést fejezi ki, l a vizsgált csőkeresztmetszet távolsága az w

0-hoz tartozó keresztmetszettől, v az átlagos áramlási sebesség. Altalános formában a „vízben" található anyagok és a csíraszánion belüli organizmusfajták egymással a következő kapcsolatba hozhatók: Tápanyagok Inert anyagok Toxikus anyagok a.

2 a, Ki K. K, h K b

3 h b

n Ha a toxikus anyagok koncentrációja (Ci) nagy, akkor az organizmusok elpusztulnak (a víz úgy is tűnhet, mintha tápanyagokban szegény lenne). Ha azonban víztisztítás révén a Cj anyagcsoport a vízből eltávolíthatóvá vált, és az a

1—a

4 tápanyagfélék koncentrációja a kiugró, akkor elsősorban a K

1 fajta organizmusok szaporodnak el. Hasonló megállapításra juthatunk az a- és a

1 tápanyagféleségek és a K

2 organizmusfajták esetében is. Ez a két organizmusfaj-csoport egymás mellett egyensúlyban van mindaddig, amíg a rájuk vonatkozó, az előbbi egyenletben értelmezett szaporodási hányadosok azonosak. Ha ezek a hányadosok egymástól eltérnek, akkor a vezetékben a populáció rétegződése átrendeződik. 7. Végül, a nyersvíz, a tisztítótelepről kikerülő víz és a hálózatbeli víz minősége közötti kapcsolatra is gondolni kell. Célszerű ezt tenni, hiszen nyilvánvaló, hogy az eddigi tisztítástechnológiát ki kell bővíteni, alkalmassá kell tenni a jövőbeni követelmények kielégítésére. Kitűnik, hogy a vízminőségszabályozás, a tisztítástechnológia és a hálózat tervezése, illetve üzemeltetése közötti oksági kapcsolat ma még legtöbbször elégtelen mértékben ismert előttünk. Mindent egybevetve, amikor gondolatainkat a tisztítástechnológia sokszor még elégtelen voltára, s ebből eredően elsősorban a másodlagos szennyeződés problémáira összpontosítjuk, amikor a veszélyt jelző táblát már a csapokra akasztjuk, ugyanakkor hangsúlyozzuk azt is, hogy a vízellátási rendszert a vízkészlet tere, a tisztítótelep és a vízelosztó hálózat együttesen alkotja. Hogy hol, milyen mértékű „műhiba", s ebből kifolyólag milyen másodlagos szennyeződés is keletkezik, hogy ezt hol és milyen módon célszerű kiküszöbölni, hogy mire vezet a rendszer-optimalizálás, ezt elmélyült, megalapozott további kutatásokkal szükséges tisztázni. IRODALOM [I | Bozzay Józsefné: Vízkezelési tapasztalatok a mikroszennyezőanyagok eltávolítása vonatkozásában. General report. Soproni Szeminárium. 1974. [2] Bulkai Lajos: A jelenleg ismert, illetőleg alkalmazott vízkezelés szerepe és hatásossága a mikroszennyezőanyagok eltávolítása terén. General report. Soproni szeminárium. 1974. [3] Felföldy Lajos: Biológiai vízminősítés. Egyetemi jegyzet. KLTE. Debrecen. 1972. [4] Hajdú György: A vízelosztó esőhálózat tervezése, létesítése, üzemeltetése ós a hálózat vízminősége közötti kapcsolat. General report. Soproni szeminárium. 1974. [5] Jancsó László: A derítés és gyorsszűrés hatásossága a másodlagos szennyeződések esetében. Kézirat. 1974. [6] Majorlaki József: Technológiai műhibák és másodlagos szennyezés a vízellátásban. Kézirat. 1974. [7] Meyer />'.: Entwicklung von Mikroorganismen in aufbereiteten gechlorten Trinkwässern mit unterschiedlichen Nährstoffangeboten. Schriftenreihe des Vereins für Wasser-, Boden- und Lufthygiene. Nr. 31. 1970. Stuttgart. [8] Némedi László: A fizikai, kémiai és mikrobiológiai vízminőség alakulása és az azt befolyásoló tényezők a vízelosztó rendszerben. General report. Soproni szeminárium. 1974. [9] Öllös Géza: Vízellátás és Csatornázás II. 1974. Egyetemi jegyzet. (Sajtó alatt.) Budapest. [10] Öllös Géza: A környezetvédelem és a vízellátás kapcsolatáról. (A MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának javaslata és ennek alapján a MTA Műszaki Tudományok Osztályának megbízásából készült tanulmány) 1973. Budapest. [11] Schneider Péter: A csőhálózat hidraulikai méretezésének és kialakításának összefüggése a vízminőséggel. Fővárosi Vízművek. Kézirat. 1974. Budapest. [12] Wen-Hsiung Li: Differential Equations of Hydraulic Transients, Dispersion, and Ground-Water Flow. 1972. New Yersey.