Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

10. szám - Dr. Öllős Géza: A másodlagos szennyeződés problémája az ivóvízellátásban

448 Hidrológiai Közlöny 1974. 10. sz. Dr. Üllös C.: A másodlagos szennyeződés e) Külön célszerű kihangsúlyozni a tározóterek szerepét. Számos régebbi típusú tározó — a benne levő víz tartózkodási időtartama stb. miatt—sürgős felülvizsgálatra szorul. A bennük jelentkező holtterek, fenékiszap, a határoló felületeken képződő bevonatok, a víz-levegőtér érintkezési felületén megnyilvánuló anyagcsere, nagyon könnyen a másodlagos szennyeződés forrása lehet. f) És végül, de nem utolsósorban, a hálózatban szinte felerősödve jelentkezhet a másodlagos szenynyeződés. Érthető, hiszen a „tisztított" vízzel együtt a hálózatba rendszerint kisebb vagy nagyol)!) mennyiségű szerves-és szervetlen anyag, ill. tápanyag, élő, lebénított, vagy elhalt szervezet kerül. Az adott környezeti feltételeknek megfelelően rendkívül színes „eseménydús" fizikai, kémiai és biológiai folyamatok játszódhatnak le. Ennek eredményeként a vízbe például új vegyületek kerülhetnek, szaga kellemetlenné válhat. Ne ámítsuk magunkat: azért, mert hidraulikai szempontból jól méreteztük és alakítottuk ki a hálózatot, nem jelenti feltétltenül, hogy a víz minősége megőrizhető. És nyilvánvaló, egyre kevésbé várható, hogy ez így történjék. Ezért örvendetes a Fővárosi Vízműveknél kiadott, Schneider Pétertől származó „A csőhálózat hidraulikai méretezésének és kialakításának összefüggése a vízminőséggel" c. tanulmány megjelentetése [11]. Ez már a tényekkel való bátor szembenézést tükrözi. Helyes irány, haladéktalanul erre van szükség! Mindezek alapján, úgy vélem, a vízkészletek minőségét befolyásoló, azt megvédeni szándékozó tevékenységünket, fokozottabban „vízellátás"centrikussá kell tenni, konkrétabb tartalommal kell kitölteni. Az igényeket azonban a víztisztítástechnológia, a közegészségügy szempontjából ismereteink bővülésével párhuzamosan határozottabban kell körvonalaznunk. Rá kell időben mutatnunk azokra a várható nehézségekre (pl. a vízellátási költségek rohamos növekedése, a közegészségügyi veszélyek), melyek bekövekeznek, ha vízkészleteink minőségét a vízellátás szempontjából csak elégtelen mértékben védjük meg. Az is nyilvánvaló, hogy a vízbeszerzés, a tisztítástechnológia és a vízeloszló rendszer tervezése, kivitelezése és üzemeltetése terén meglevő szemléletünket ki kell egészíteni, ill. számos vonatkozásban új szemléletet kell bevezetni. Tekintettel arra, hogy már nagyszámú üzemelő vízmű létezik, a velük kapcsolatos tapasztalatokat rendszerbe foglalva kell feldolgozni, azokat a társtudomány területek jelenlegi ismeretanyaga tükrében is kell értékelni, így válik lehetővé az elméleti és tervezési szemlélet további — szükségszerű — korszerűsítése. A kényszerítő erő nagymértékben onnan ered, hogy a másodlagos szennyeződés nemcsak a vízkészletek terében, nemcsak a tisztító berendezésekben, hanem már a csapnál is jelentkezik. így a vízellátó szakemberek felelősége a probléma jelentkezésével egyidejűleg élesen vetődik fel. A vízkészletek és a vizet fogyasztó ember közötti, a szennyezőanyagok képviselete eme nemkívánatos „rövidzárlatot" le kel küzdeni, a közegészségügyi követelmények által megszabott mérték alá kell csökkenteni. Ennek a feladatnak a megoldása azonban nem könnyű, sem elméleti sem gyakorlati szempontból. Súlyosak lehetnek gazdasági vonatkozásai is. A vízellátással kapcsolatos jövőbeni feladataink súlyának helyes felmérése és érzékelhetősége érdekében azonban azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a másodlagos szennyeződés kivédése, keletkezési feltételeinek megítélése, folyamatainak jellemzése, ismereteink mai szintjén meglehetősen nehéz, néha szinte még megoldhatatlan feladatnak tűnik. Jól érzékeltetik ezt a következő példák: 1. A vízfolyásba jutó szerves szennyező anyagokat a BOl (vagy a KOI) összegező paraméterrekkel vegyük figyelembe. A víz oldott oxigéntartalmát az 0

2 paraméter képviselje. ! \Q.+§dx ! Qdx\ ^777 A dx 1. ábra. Jelölések értelmezése Puc. 1. Oí)03iiaHemui Fig. 1. Interpretation of symbols Az 1. ábra jelölései szerint [12] a vízfolyás Fdx víztérfogatára a BOl egyensúlyi egyenlet a következő módon fejezhető ki: 9 C + Érkező anyag Távozó anyag + M d.r dt-r

yF dx dí = dx dt, dt Plusz anya« Lebontódott anyag Anyaga zapornlat ahol F a folyó keresztmetszete, C az egységnyi víztérfogatra eső BOl anyagmennyiség, Q a folyó vízhozama, M az áramlási irány egységnyi hoszszára eső víztérbe lépő BOl anyagmennyiség, r

1 az egységnyi idő és egységnyi víztérfogatra eső lebontódó BOl anyagmennyiség. Ily módon az Fdx víztérfogaton belül a szerves anyagok mennyiségének változását (pl. növekedését) az egyenlet jobb oldala fejezi ki. Hasonlóan felírható az Fdx víztérfogatra az ()., egyensúlyi egyenlet is : QC át - \Q + dz)(c + da-J d< - r

xF dx d t + Távozó anyag + r

2F d.r dt + N dxdt = d(CF) dt BŐI által felhasznált anyag dxd/, Atmoszférából Egyéb Anyagszaporulat származó anyag plusz anyag ahol az előző egyenlethez tartozó jelöléseken túlmenően C az egységnyi víztérfogatra eső 0

2 mennyi-