Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
9. szám - Bende Ede–Szabó András: Fajlagos össz-B-aktivitás vizsgálata a Győr-Sopron megyei vizekben
3(403 Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. Fajlagos össz-ß-aktivitás vizsgálata Győr-Sopron megyei vizekben BINDE EDE és SZABÓ ANDRÁS» A Föld felületén az atomenergia felhasználásának következményeként egyre nagyobb mérvű sugárzó anyag megjelenésével kell számolni. Az atomcsend egyezmény aláírása óta a földfelszín radioaktív szennyezettsége csökken ugyan, de például a francia és kínai atomrobbantások további kontaminációt okoznak. Reaktorbalesetek alkalmával vagy kísérleti atomrobbantások esetében igen nagy mennyiségű aktív hulladék kerülhet a környezetbe, majd később az élelmiszerek és az ivóvíz útján az ott élők szervezetébe. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a radioaktív izotópok környezetszenynyező hatását felismerve határozatban rögzítette, hogy a sugárszennyezettség (kontamináció) mértékéről rendszeresen adatokat kell gyűjteni, s a mérési eredményekről a lakosságot is tájékoztatni kell [1], Az emberiséget érő sugárterhelést több komponensre bonthatjuk, pl. a környezeti és a medicinális sugárhatásra, valamint az inkorporált izotópok sugárzásából eredő sugárterhelésre. A szervezetre az inkorporált, azaz a testbe bejutott s ott akkumulálódott aktív izotópok sugárzása a legveszélyesebb. Mivel ezek elsősorban az ivóvízzel és az élelmiszerekkel juthatnak a szervezetünkbe, ezért kiemelten fontos a víz és a különböző növényi vagy állati eredetű élelmiszereink aktivitásának mérése. Különösen azok az izotópok veszélyesek, amelyek a szervezetbe jutva beépülnek, s ott huzamosabb időn át okoznak sugárkárosodást. Ilyen például a Sr-90, amely a csontszövetekben halmozódik fel [2], 1. A vizek radioaktív szennyezettsége A nagyenergiájú nukleáris robbantások alkalmával az atomfelhőben levő anyagok tekintélyes része a sztratoszférába emelkedik, s a lassú kiülepedés következtében — a meteorológiai viszonyoktól függően — a Föld bármely részére eljuthat. Ezek közül az izotópok közül energiájuk és felezési idejük alapján a Cs-137 és a Sr-90 + Y-90 izotóp a legveszélyesebb. Az 1. táblázatban megadjuk az ivóvizekben leggyakrabban előforduló izotópok fontosabb adatait [3]. A természetben előforduló vizek mindig tartalmaznak bizonyos mennyiségű káliumot, s mivel a természetes kálium 0,012%-a /^-sugárzó K-40 izotóp, így minél nagyobb a víz kálisó tartalma, annál nagyobb az aktivitása is. Ugyancsak /S-aktivitása van a tríciumnak is, ez főleg a kozmikus sugárzás hatására képződik. A folyóvizek természetes tricium-koncentrációja mintegy 5 • 10~ 18 atom trícium hidrogén atomonként [4], azaz 16 pCi/1 víz. A /9-sugárzó izotópokon kívül a vizek a- és y-sugárzó anyagokat is tartalmazhatnak, közülük elsősorban a Rá-226 és az urán érdemel említést. A folyók közepes U-tartalma pl. Koczy, F. szerint [5] ló8 g/l, Ra-tartalma 7-1CT 1 4 g/Í. * Megyei Élelmiszerellenőrző ós Vegyvizsgáló Intézet, Győr. 1. táblázat Az ivóvizekben leggyakrabban előforduló sugárzó izotópok Tabelle 1. In den Trinkwässer am meisten vorkommende strahlende Isotope SugárIzotóp zás Felezési idő Energia [MeV] fajtája H-3 ß~ 12,3 év 0,018 K-40 ß~, y 1,25- 10» óv 1,32 (/?") és ß~, y 1,46 (y) Sr-90 ß~ 28,0 év 0,545 Y-90 ß~ 64,5 óra 2,27 Cs-137 ß~ 26,6 év 0,514 Ra-226 a, y 1620 óv 4,59 (a) és a, y 0,18 (y) A tengervíz radioaktív szennyezettségének meghatározására Baumann és Juras [6] dolgozott ki viszonylag gyors és egyszerű módszert, a stroncium-90-et ammóniumoxalátos, a cézium-137-et trifenilcianoborátos módszerrel határozták meg. 2. A vízminták fajlagos /S-aktivitásának mérése Vizsgálataink során a Fertő-tóból, a Dunából, a Rábából, a győri termálvízből, a lipóti halastóból és a győri és soproni vezetékes ivóvízből vett vízmintákat vizsgáltuk. A mintákat 1972. és 1973. folyamán vettük. A vízmintából 1500 ml-t 20%-os sósavval pH = 3—4-ig savanyítottunk, s megmértük a bepárlási maradék fajlagos aktivitását. 3. A mérőberendezés Mérőberendezésünk csillám végablakos, halogén töltésű GM-csöves detektorból, NZ-102 tip. univerzális ólomtoronyból és NK-108 tip. automatikus energiaszelektív számlálóból állt. A fajlagos aktivitást 1—1 mintánál 3x50 percen keresztül mértük, majd a mérési eredményeket átlagoltuk. 4. Mérési eredmények A vizekben előforduló különböző /S-sugárzó izotópok fajlagos aktivitását nem bontottuk komponensekre, hanem ún. fajlagos össz-^-aktivitást adunk meg a szennyező izotóp jellegétől függetlenül. A számítást a következő összefüggés alapján végeztük: 1 Ci = 2,22 • 10 1 2 dpm. A mérőberendezés hatásfokának és a bepárolt víz mennyiségének ismeretében, a beütésszámot átszámoltuk jttCi-re s a vizek fajlagos aktivitását 109 /xCi/ml-ben adjuk meg.
