Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

8. szám - Hörcher Ferenc: Öntözőcsatornák víz alatt rézsüinek meghatározása

Horcher F.: öntözöcsatornák Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. 391 P'ctgß Szelvény [km] l. ábra. A K. IV. öntözőfürt főcsatornán kialakult rézsűhajlások Abb. 1. Die am Hauptkanal des Bewässerungsteilsystems K IV ausgebildeten Böschungsneigungen szelvényre jellemző ej/ értéket a 4—4 minta négy­szeres ismétlése folytán 16 mérési eredményből szá­mítottuk ki. Az ily módon meghatározott átlagos e ^ értékek viszonylag kis eltérést mutattak: 2,708 és 3,057 határok közt maradtak. Következő lépésként az 5. ábrán látható módon az összetartozó e M és o rézsűhajlás értékek által meghatározott pontokat egy koordinátarendszer­ben ábrázoltuk. Az ábrán a pontok erősen szóród­nak, inkább két egyenes menti sűrűsödést mutat­nak egy pont pedig kívülesik ezeken. Igv e vizsgálatot azzal zártuk, hogy az e^, mint egyetlen talajjellemző és a kialakult rézsűhajlás kö­zött gyakorlati célra használható összefüggés nem mutatható ki. A kutatást ezért újabb talajjellemző bevonásával tovább kell folytatni. Ezt az újabb talaj jellemzőt annak a közismert jelenségnek az alapján választottuk, hogy a szikes S-ctgß Abb. 2. Zusammenhang zwischen der Galli-sc/ien massge­benden Porenziffer eyi und der am Bewässerungskanal ausgebildeten Böschungsneigung területeken vezetett csatornák rézsűi átnedvesedés hatására általában megrogynak, elfolyósodnak (6. ábra), vagyis, hogy a sótartalom feltétlenül hatás­sal van a rézsűk kialakulására. Ezért döntöttünk úgy, hogy a talajmintáknak meghatározzuk az elektromos ellenállását, illetőleg az azzal szorosan összefüggő összes könnyen oldódó sótartalmát és megvizsgáljuk e jellemzők és a kialakult rézsűhaj­lás kapcsolatát. A talaj elektromos ellenállásának és az öntözőcsatornnkon kialakult rézsűk hajlásúnak összefüggése Az összefüggés meghatározása A vizsgálatot az előző fejezetben ismertetett e M vizsgálattal megegyezően a K. IV. és a K. VIII. öntözőfürt főcsatornákon hajtottuk végre. Ennek megfelelően ugyanazokban a szelvényekben vet­tünk talajmintákat, s ugyanazokat a rézsűhajlás értékeket vettük figyelembe, mint ott, azzal a kü­lönbséggel, hogy ezenkívül még két további szel­vényre is kiterjesztettük a vizsgálatot. így tehát összesen 14 helyen végzett talajvizsgálat és rézsű­hajlás mérés eredményére támaszkodhattunk. Magát a talaj elektromos ellenállásának, illetőleg összes sótartalmának a meghatározását az M TA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében készült műszerrel végeztük. Az alkalmazott módszer az volt, hogy a talaj­mintát 2 mm-es szitán átengedve annyi desztillált víz hozzáadásával pépesítettük dörzscsészében, amennyi az Arany-féle kötöttségi számhoz tarto­zik (a keverővel kihúzott talajcsúcs vége éppen visszahajlik). Az így elkészült talajpépet aztán be­helyeztük a készülék műanyag cellájába, mely az amerikai Talajtani Hivatal szabványainak meg­felelő méretű, vezetőképességi kapacitása 0,25 cm-' 1, s ütögetéssel eltávolítottuk abból a légbuborékokat. A hőmérsékletet ugyanakkor 0,1 °C leolvasási pon­tossággal mértük. A lesimított és megtisztított cel­lát aztán a készülék pólusai közé helyezve megmér­tük a talajpép ellenállását Ohm-okban, s a talajpép hőmérsékletének figyelembevételével leolvastuk az ahhoz tartozó összes sótartalmat. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat során szintén 2,0 in mélységű feltáró fúrásokból 0,5 m-enként vett talajmintákkal kívántuk jellemezni az adott szelvény talaját; a pontosság fokozása érdekében minden talajmintát 4 részre osztva négyszeres is­métléssel végeztük el a mérést. Uv módon 16 mé­rési eredményről lehetett 1—1 szelvényben a talaj elektromos ellenállásának, illetőleg összes sótartal­mának a középértékét meghatározni. Az így kiszámított talajjellemzőhöz rendeltük tehát az ugyanabban a szelvényben meghatározott közepes rézsűhajlás értéket, s derékszögű koordi­náta rendszerben ábrázoltuk az összetartozó adat­párok által meghatározott pontokat. A két feldol­gozás közül a talaj elektromos ellenállásán alapuló módszer mutatott —- más szemlélet alapján is — használhatóbb összefüggést (7. ábra). Ezért a to­vábbi vizsgálatainkat ennek — a talaj elektromos' ellenállásának és a kialakult rézsűhajlásnak — az elemzése alapján folytattuk.

Next

/
Thumbnails
Contents