Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
8. szám - Hörcher Ferenc: Öntözőcsatornák víz alatt rézsüinek meghatározása
366 Hidrológiai Közlöny 1974. 8. sz. Horcher F.: öntözőcsatornák 3. libra. Az öntözőcsatornán kialakult rézsűhajlás összefüggése a talaj elektromos ellenállásával Abb. 3. Zusammenhang der am Bewässerungskanal ausgebildeten , Böschungsneigung mit dem elektrischen Bodenwiderstand A 7. ábrát vizsgálva azt látjuk, hogy a mérési eredményeket ábrázoló pontok a kis elektromos ellenállású (nagy sótartalmú) tartományban erősen szóródnak, vagyis itt lényegesen eltérőbb rézsűhajlások fordulhatnak elő. A nagyobb ellenállás értékek felé haladva a pontok egyre kevésbé eltérőek, tölcsérszerűen sűrűsödnek. E tölcsér határvonalai, vagyis a ponthalmaz felső és alsó burkoló egyenesei a szélső értékekhez sztochasztikusan konvergálnak. E burkoló egyenosek egyenletei a következők: A felső burkoló esetén: o f= -0,00382 R + 4,44 Az alsó burkoló esetén: Q a= -0,00143 R+2,22 A fenti egyenletekkel így számíthatók a szélsőértékek becslései. Ennek előrebocsátásával most már magát a talaj elektromos ellenállása és az öntözőcsatornákon kialakult rézsűhajlás közötti, közepes viszonyokra vonatkozó, összefüggést oly módon célszerű meghatározni, hogy kiszámítjuk a méréssel meghatározott pontok kiegyenlítő egyenesének egyenletét a legkisebb négyzetek módszerével — azzal a kikötéssel, hogy ez a kiegyenlítő egyenes át kell menjen a burkoló egyenesek i? m = 928,8 Ohm, o m = 0,893 koordinátákkal jellemezhető metszéspontján. Az így meghatározható kiegyenlítő egyenes egyenletére a -0,002467 R+ 3,164 összefüggés adódott. Ezzel az egyenlettel tehát számítható a talaj elektromos ellenállásából az alkalmazható rézsűhajlás átlagos értéke. Az így meghatározott rézsűhajlásokat azonban célszerű az építési gyakorlatbaji alkalmazott 0,5-re kerekíteni. E kerekítéssel jutunk végülis a 7. ábrán bemutatott lépcsős ábrához, mely tervezési segédletként is használható. A standard cellától eltérő vezetőképességi kapacitású cella használatának esetére a 7. ábra vízszintes tengelyén a fajlagos ellenállás skálát is feltüntettük. A lépcsős ábrát az R = 370 Olnn-nál kisebb ellenállás tartományban szaggatott vonallal jelöltük, mivel e nagy sótartalmú talajoknál burkolatlan rézsű alkalmazása általában nem javasolható. Hasonlóképpen szaggatott vonallal jelöltük a lépcsős ábrán a q= 1,5-nél meredekebb rézsűjű szakaszra vonatkozó összefüggést, mert a mérési eredmények alapján erre a tartományra az összefüggéseket csupán extrapolálni tudtuk. Az eredmények gyakorlati alkalmazása Ami az eredmények gyakorlati alkalmazását illeti hangsúlyozni kell, hogy azokat tiszántúli kötött talajokon végzett mérések alapján vezettük le, ezért az összefüggések alkalmazása is csupán e talajokra javasolható. A gyakorlati alkalmazás másik feltétele az, hogy a tervezett csatorna hidraulikai viszonyai is hasonlóak legyenek a vizsgált csatornáéhoz. Rá kell mutatni arra is, hogy csatornatervezéskor a szokásos talajmechanikai vizsgálatok mindenképpen nélkülözhetetlenek. Az itt bemutatott módszer nem e vizsgálatok helyett, hanem — az ismertetetthez hasonló talaj- és hidraulikai viszonyok esetén — azok mellett nyújt lehetőséget a rézsűhajlás differenciáltabb megállapításához. .Megjegyezzük még azt is, hogy a talaj elektromos ellenállásának kellő pontosságú meghatározásához elengedhetetlenül szükséges az, hogy e talajmintavétel a leírtakkal megegyező módon történjék. Erre igen alkalmas az 50 cm hosszúságú csigafúró, amellyel egy 50 cm rétegből felszínre hozott összes talajt 4 részre osztva elérhető, hogy a feltárt talajszelvény minden talaja a minták közt szerepeljen. Így amellett, hogy nagyszámú minta feldolgozása következtében az ellenállás mérési módszer hibája kisebb mértékben érvényesül, az egyes talajrétegek is vastagságuknak megfelelő súllyal szerepelnek az átlagban. A fúrási mélységet 2,0 m-ben megállapítva — a számításba jövő kisebb csatornák esetén — az el fogja érni a csatorna fenékszintjét. Így a rézsűt alkotó valamennyi talaj szerepelni fog a minták közt. Ha előre láthatóan a tervezendő csatorna fenékszintje 2,0 m-nél mélyebben lesz a térszín alatt, úgy a fúrási mélységet is ennek megfelelően kell megállapítani. A feltáró fúrások számát, egymástól való távolságát itt nem kívánjuk kikötni. Ezt a talajmechanikában szokásos módon kell megállapítani, figyelembe véve a talaj változékonyságát, a vállalható kockázatot és még egyéb műszaki-gazdasági szempontokat is. Az ellenállásmérési módszerrel kapcsolatban meg kell jegyezni azt, hogy az ellenállás értékek 20 °C hőmérsékletű mintákra vonatkoznak, továbbá még azt is, hogy az ellenállásmérést rögtön az előírt konzisztenciájú talajpép kikeverése után kell elvégezni. Hosszabb pihentetés esetén ugyanis esetleg több só oldódhat fel, ami az ellenállási érték megváltozására vezethet.
