Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
8. szám - Hörcher Ferenc: Öntözőcsatornák víz alatt rézsüinek meghatározása
Horcher F.: öntözöcsatornák Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. 363 beszűrődött, csupán &=10~~ 5 —10 7 cm/s vízáteresztőképességű volt. Ezek, a mi szempontunkból csupán tájékoztató jellegűnek ítélhető adatok azonban nyilvánvalóan jelentős mértékű kiegészítésre szorultak. Ezért az előzőekben vázolt vizsgálati módszert szem előtt tartva K. IV. csatornán 8, majd 1971-ben a K. IV. csatornán újra 8, a K. VIII. csatornán pedig további 6 olyan szakaszt választottunk ki, melyeken határozottan meg lehetett állapítani a megállapodott rézsű kialakulását. E szakaszokon 1970ben keresztszelvény szintezéssel, majd az 1971. évi vizsgálat során függős rézsűhajlásmérővel —- melyet a rézsűre fektetett 1,0 m hosszú lécre helyeztünk —• 3—4 mérést végeztünk egymástól 5—10 m távolságra. A rézsűhajlást azután a mérési eredmények középértékével vettük számításba. Annak érdekében, hogy a rézsűhajlást a talajfizikai jellemzőkkel is kapcsolatba hozhassuk, minden egyes rézsűhajlásmérési szakasz közepén, a csatornatöltés koronájának közepétől — a töltésre merőleges irányban — 15 m-re 2 m mélységű talajfeltárófúrásokat végeztünk. A fúrás során 50 cra-enként vettünk talajmintát. A talajmintavétel helyét azért választottuk a csatornától ilyen viszonylag nagy távolságra, hogy a szivárgó, hordalékos víz által átjárt és esetleg megváltozott talajokat a lehetőségekhez képest kiküszöböljük a vizsgálatokból. A csatorna tervezésekor ugyanis az eredeti talajmintákból kell megállapítani az építendő csatorna rézsűhajlását. Az 1970. évi munka során ezenkívül a K. IV. csatorna 1, 3, 5 és 7 km szelvényében a csatorna mellett kutatógödröket is nyitottunk, melyeket 30 cm-es lépcsőkkel 1,50 m mélységig mélyítettünk le. így lehetőség nyílt arra, hogy lépcsőnként 5—5 db, gödrönként 20—20 db zavartalan talajmintát is vegyünk. A továbbiak szempontjából alapvető a talajminták, s ezen keresztül a talajok jellemzési módjának a meghatározása. Az erre vonatkozó vizsgálati metodika kidolgozásakor felmerült az a kérdés is, hogy nem lenne-e célszerű a talajokat a kohézió és a súrlódási szög értékeivel jellemezni. Ez ellen azonban a következő érvek szóltak: a) A kötött talajok nyírószilárdsága a talajmechanika legkevésbé tisztázott kérdéseinek egyike [2], b) A jellemzők összehasonlíthatósága érdekében a vizsgálatokhoz a mintákat teljesen telíteni kellene vízzel, ami — esetünkben — egyes mintákon még hosszú idő alatt sem volt lehetséges. c) A vizsgálatokhoz olyan berendezésekre van szükség, melyekkel a hazai laboratóriumok nagyrészében nem rendelkeznek. llv módon tehát nem lenne célravezető, ha a gyakorlati tervezés során az alkalmazandó rézsűhajlást éppen a kohézió és súrlódási szög laboratóriumi meghatározás alapján kellene megállapítani. Ezért e jellemzőket a további vizsgálatokba nem vontuk be, s a talajminták birtokában megkezdtük olyan talajjellemzők keresését, amelyek a tervezést megelőző feltáró munka során az általánosan használt berendezésekkel meghatározhatók, s emellett a ézrsűhajlás velük függvénykapcsolatba hozható. A víz alatti, kísérleti körülmények között kialakuló rézsűk vizsgálata Első lépésként megkíséreltük azt, hogy a homoktalajok természetes rézsűjének meghatározására szolgáló Litvinov-féle berendezést használjuk fel a kötött talajaink esetében kialakuló víz alatti rézsű meghatározására. E vizsgálati módszer kipróbálásakor abból a megfigyelésből indultunk ki, hogy a rézsűk ellapulását nem egy csúszólap menti elmozdulás, hanem a rézsű felszínén létrejött változások okozzák. Az öntözési idényben víz alatt levő öntözőcsatornák rézsűinek felülete ugyanis az öntözési idény után bizonyos mértékig kiszárad, a tél folyamán átfagy. A csatornák feltöltésekor aztán a víz alá kerülő felső, fellazult réteg talajrögei szétesnek, s a létrejövő anyag a lejtő mentén lassan lecsúszik (2. és 3. ábra). Ezt a folyamatot kívántuk tehát utánozni oly módon, hogy a talajmintákat először megfelelő víz hozzáadásával pépesítettük, majd 3—4 mm vastag rétegben szétterítve kiszárítottuk, s apró rögökre törtük. A vizsgálatok során aztán e kiszárított mintákat helyeztük a vízzel feltöltött készülékekbe. 2. kép. Fellazult lecsúszó talajrögök Bild 2. Aufgelockerte, hinabrutschende Erdschollen 3. kép. A rézsű felülete (12,5 cm-es zseblogarléccel) Bild. 3. Böschungsoberfläche (mit 12,5 cm-langen Rechenschieber )
