Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

7. szám - Dr. Majorlaki József: A vízanalitika fejlődése

Hidrológiai Közlöny 1974. 6. sz. 333 A vízanalitika fejlődése Dr. MAJORIAKI JÓZSEF* A korszerű vízgazdálkodás szemlélete a mennyiségi változások regisztrálásán túlmenően, ma már egyértelműen megköveteli a minőségi változások alakulásának megfigyelését és rendszeres rögzítését. A mennyiségi változások folyamatos regisztrálása hazánkban évtizedek óta megoldott probléma és a vízrajzi adatok tekintetében hazánk világszínvonalon is előkelő helyet foglal el. A vízminőségi állapotok folyamatos mérése lényegesen bonyolultabb feladat, mert több komponensről van szó, amelyeknek analitikai meghatározása több fázisú és sokszor időben is elhúzódó folyamat. Különösen nehézséget okoz a folyamatos vízminőségvizsgálat olyan komponensekben, amelyek egyes vízfolyások alapvető minőségi megítélésében döntőek, mint például a szerves szennyezettség, amely egyértelműen meghatározhatja a további terhelhetőség és az öntisztulás mértékét. Egy-egy hidrometriai állomás vízhozamadatváltozása árvédelmi szempontból jelentős. A vízhasznosítás szempontjából — azaz a komplex vízgazdálkodás szemléletén keresztül — ma már nem sokat mond, ha nem ismerjük a mennyiséghez tartozó minőségi komponenseket is. Jelenleg hazánkban a különböző frekventált pontok mintavételezése legtöbbször fizikai munkaerővel, helyszíni mintavételezés során történik. Az ilyen mintavételezéseknél az átlagminták realitása erősen függ a mintavételek időbeni gyakoriságától, azonosságától és az időintervallumok betartásától. Könnyen belátható, hogy ennek a módszernek élőmunkaigényét a népgazdaság fejlődése, a progresszíven jelentkező egyéb feladatok mellett nem tudja teljesíteni. Szükség van tehát a mintavételek automatizálására és gépesítésére. Maguknak azonban, a megvett mintáknak a beszállítása egyegy minőségvizsgáló állomásra, és ott a feldolgozás is, nagy munkafeladat. Munkaerő, gépkocsipark, megfelelő szállító, esetleg thermosztáló eszközök szükségesek hozzá. Az egyre szaporodó ellenőrzési pontok (szennyvízemissziók, felszíni vízkivételi helyek, stb.) szükségessé teszik olyan analizátorok rendszeresítését, amelyek főbb komponensekben — egy-egy hidrometriai állomáson — a vízminőségek változását is automatikusan regisztrálják. Vizsgáljuk meg a továbbiakban azt, hogy melyek azok az összetevők, amelyeknek folyamatos vizsgálata aránylag egyszerűen elvégezhető, és amelyekre a helyszíni folyamatos vizsgálóállomás kisebb költségkihatással is kiépíthető. Ezek a következők : *Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs. vízhőmérséklet, vezetőképesség, oldott oxigéntartalom, zavarosság, pH, klorid. A vízanalitikával foglalkozó kémikusok előtt ismertek azok az eljárások, amelyeknek segítségével az említett komponensek meghatározása — akár az elektromos ellenállás, a potenciálkülönbség, vagy a fényabszorbciós ellenállás útján — elektromos jellé vihető és ezen keresztül az állapotváltozás mértéke rögzíthető. így ezzel részleteiben nem foglalkozom. Hatkomponensű analizátorok széles körben használatosak a világ fejlett országaiban, ahol a hidrometriai állomásokhoz kötötten a vízminőségvédelem és felügyelet tevékenységét jól szolgálják. Az egyik legfontosabb kérdés azonban még megoldásra vár, ez pedig nem más, mint a vizek természetes úton lebomló szerves szennyezettségének folyamatos mérése. A világ számos intézetében foglalkoznak ezzel a kérdéssel és több készülék kapható a világpiacon. Sajnos a primitív módszer távolról sem exakt. A pontos eredményeket szolgáltató műszerek bonyolult összetételük miatt ma még igen drágák. Ennek következtében a rendszeres alkalmazás még nincs elterjedve, egyetlen államban sem. A szerves szennyezettség folyamatos meghatározásának egy primitív módszere az ibolyántúli sugárabszorbció, amely nem ad lineáris összefüggést a szennyezettség fokával. Pontos módszer magának a laboratóriumi munkának teljes reprodukálása egy analizátorban. Egy ilyen műszer működési elve a következő: — mintaadagoló-szivattyú, — oxidálószer betáplálás, — reaktor, — fogyott oxidálóanyag visszamérése. A szerves szennyezettség természetes lebomlása biokémiai folyamat. Érthető, hogy mérése biokémiai analízissel történik, a folyamathoz szükséges oxigén megállapításával. A biokémiai oxigénigény meghatározása a szakemberek előtt ismert nehézségekkel jár. Körülményes az eredmények reprodukálhatósága. Magának a vizsgálatnak az elvégzése is időigényes. Ezért a biokémiai oxigénigény folyamatos műszeres meghatározására nincs lehetőség. Elterjedtek ugyan olyan módszerek, amelyek az 5 napos biokémiai oxigénigény^ meghatározását a thermosztálás és a rázás egyidejű alkalmazásával időben igyekeztek lecsökkenteni. Különböző átszámítási módok is ismertek. A lényeges időmegtaka-