Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

7. szám - Dr. Dobos Irma: Hévízkutatás Szabadkán

Dr. Dobos I.: Hévízkutatás Szabadkán Hidrológiai Közlöny 1974. 7. sz. 319 DNy Szabadka Sf-1.S-1. JELMAGYARÁZAT: Alsóponnónioi (vízzáró) t^r-I

] Felsőpannóniai (vízadó) JJJJJ

l Levantei (vízzáró) Levantei (vízadó) |—

| Pleisztocén (vízadó) 10 [Km] 2. ábra. Vízföldtani szelvények Abb. 2. Hydro geologische Profile Fig. 2. Hydro geological profiles JELMAGYARAZAT: Opaleozóos metamorfit p&

l Triász mészkő és dolomit F5§ Eocén-rétegek ._, „ . , '

— , , Negyedkort retegek |%V

| Szarmatabreccsa es konglomerátum q ^ io[km] E£5

3 Alsópannániai rétegek IZ-2

1 Felsőpannóniai és levontoi rétegek 3. ábra. Földtani szelvény Szabadka és Kanizsa között Abb. 3. Geologisches Profil zwischen Szabadka und Kanizsa Fig. 3. Hydro geological profile between Szabadka and Kanizsa összletet vörös homokkő, agyagpala és finomszemű homokkő, bitumenes dolomit betelepüléssel képviseli, és mind az ásotthalmi, mind jugoszláv területen csak néhány fúrás harántolta. Kanizsán a dolomit és mészkő a triász magasabb tagozatába tartozhat (3. ábra). Az S-l. sz. fúrás 1170,0—1286,0 m tsza. között áthalmozott kréta üledékösszletet tárt fel, amely közvetlenül az opaleozóos metamorfitra települ. Felső szakasza főként márgás kifejlődésű, az alsó szakaszban aleurit, márga és agyag váltakozik. A Duna—Tisza közi hasonló kifejlődésű képződményekkel azonosítva eocén lehet . A vizsgált területen a miocént a szarmata brecscsa, konglomerátum, homokkő, Asotthalom környékén pedig még mészkő is képviseli. E képződmények kifejlődését és elterjedését a stájer, míg mai helyzetét az attikai orogén fázis határozta meg. Az amúgyis szórványos elterjedésű szarmata jó része a pannóniai emeletben lepusztult, ezt az alsópannóniaiba bemosott faunaelemek is bizonyítják. Az alsópannóniai rétegek agyagos, agyag- és mészmárgás kifejlődésűek, s leginkább a szarmatára, ritkábban közvetlenül az opaleozóos metamorfitra települnek. Vastagságuk átlagosan 200— 300 m (3. ábra). A regionális elterjedésű felsőpannóniai összlet kőzettanilag uralkodóan homok, homokkő, agyag és agyagmárga. Az alsó-felsőpannóniai határt általában a tsza. 600—700 m-ben jelölhetjük ki Jánoshalma-Szabadka-Palics között, s Röszke-Szeged felé 1500—1700 m-re süllyed (2. ábra). A strandfürdő hévízkútjának (Sf-1.) földtani rétegsora szerint 633,0—745,0 m között uralkodóan agyag és agyagmárga átlagosan 25,2%-os karbonáttartalommal fejlődött ki. A vékony iszap és homokréteg betelepülések csak a geofizikai mikroszelvény alapján különíthetők el. Kőzettani kifejlődés alapján feltételesen ezt a szakaszt már alsópannóniaiba soroltuk. Ezt a pollenvizsgálat megcáfolta, és a 745—750 m közötti mélységszakaszból kinyert magminta rétegtani hovatartozását egyértelműen a felsőpannóniai alemelet alsó részére rögzíti. A magmintában túlsúlyban szerepelnek a magashegységről szállított légzsákos fenyőpollenek: Pityosporites, Abiospollenites, Piceapollis és a Zonalapollanites nemzetségek fajji. Légzsákos fenyőpolleneken kívül a mocsári fenyőfélók (Inaperturopollenites dubius és I. hiatus) pollenjei is gyakoriak. Igen kevés a parti erdőkből szállított lombosfa-pollen (Acer, Ouercus) és a páfrányspóra, mint a Baculitisporites, Laevigatosporites haardti. Ezenkívül több Ostracoda töredéket is tartalmaz a minta. Az összes anyag 20%-át alkotják azok a szervesvázú mikroplanktonok, amelyek a felsőpannóniai alemelet alsó szakaszában gyakoriak. A felsőpannóniai felett egy aránylag vékony — 200—300 m átlagvastagságú — uralkodóan agyagos kifejlődésű kőzetcsoport mutatható ki, amely igen nagy hasonlóságot mutat az alföldi felsőpliocén (levantei) képződményekkel. Palics és Röszke között kivastagszik, homokos jellegűvé válik, és Szegeden már eléri az 500 m-t. Ott viszont, ahol a legkisebb mélységben találjuk az aljzatot (Tompa és környéke) úgy tűnik, hogy a felsőpliocén képződmények hiányoznak, és a felsőpannóniai rétegekre közvetlenül pleisztocén képződmények települnek (2. ábra). A negyedkori rétegek közül az alsópleisztocén homokos összlet faunával bizonyított rétegtani helyét Krolopp E. [14] mutatta ki. A szintjelző Viviparus böckhi-1 már Halaváts [12] is leírta az Alföld több helyéről, így Szabadkáról is a Zsigmondy-i kút 99,6 m-éből, de idősebbnek vélte, és a levanteibe sorolta. Főként kőzettani alapon a pleisztocén és levantei összlet, valamint az alsópleisztocén elhatárolását már korábban elvégeztük [6], de csak Krolopp E. vizsgálatai bizonyították be egyértelműen ennek helyességét. Az Alföldhöz hasonlóan itt Szabadkán is jelentős vastagságú homokréteg, illetve rétegek képviselik az alsópleisztocénnek minősített összletet. A szabadkai vízműkutak kizárólag a 100—180 m közötti szakaszt — az összlet felső részét — nyitot-100-500 -1000 -1500 KEK Szabadka , S-1. Male Pijoce NyDNy Novi Knezevac m-t