Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
7. szám - Könyvismertetés
Dr. Danicska L.: A vízrendezés gazdasági hatása Hidrológiai Közlöny 1974. 7. sz. 317 AJ n a vízrendezés hatására keletkező évi tisztajövedelem növekmény, r kamattényező = 1 + P 100 , ahol p = kamatláb, esetünkben 3%, tehát r= 1,03, n a gazdasági használati idő, vízrendezési művek esetében célszerűen 30 év. Például, ha a vízrendezés hatására egy adott területen évi átlagban 10 000 Ft többletjövedelem keletkezik a föld értékének növekedése 1,03™ - 1 AI = 10 000 =196 000 Ft. 1,03 3 0(1,03 — 1) HeKOTOpbie B3rjIflAbI, OTHOCMTCJlbHO MeTOflOB OUCHKM 3K0H0MMiecKHx noKa3aTeJieií iwejiHopaTHBHbix paöoT fl-p JJanuHKa, JI. B reorpa<J)H liecKHx ycjiOBHHX Harneii ctpaHbi Ba>KHoe 3HaqeHHe c TOHKH 3peHnn noBbimeHHa ypoHcaiiHocTH cejibCK0X03HHCTBeHHbIX yrOflHH HMeeT OTBOA MeCTHOTO CTOKa. CTpoHTeJibCTBO h peMOHT rHApoTexmmecKHx coopy>KEHHÜ, oöecnetHBaioiniix OTBOA MecTHoro CTOKa, TpeOveT 3HaHHTe^bHbix KariHTajibHbix 3aTpaT. B HacTOíunee Bpeiwa eme He PA3PA6OTAHBI MCTOAM, N03B0HHK>iuHe onpeaeJiHTb 3<J)({)eKTHBH0CTb KanHTaJIbHblX 3aTpaT H flaTb KOJIHqeCTBCHHYK) OQEHKY SKOHOMHHHOCTH OCYIUHTEJIBHBIX paöOT. naccHBHbie pesyjibTaTbi ocyiuHTeJibHbix pa6oT oueHHBaiOTCbH Ha 0CH0BaHHH AaHHbix o npeAOTBpameHHbix yiyepöax, a aKTHBHbie — no aaHHUM o npiipocTe ce.iibci<oX03HHCTBCHH0H npOflyKUHH. B pe3yjibTaTe ocymHTeJibHbix paßOT ueHHOCTb 3eMeJibHbix ynacTKOB noBbimaeTCíi. OCHOBOÍÍ pacweTa yBeJinneHHH ueHHocTH ocyuieHHbix 3eMeJib HBJIIIETCII FLOÖABOMNAJI npHöbmb 3a cieT noBbiuieHHjj ypowaimocTH. KÖNYVISMERTETÉS Dégen Imre: Hidroökonómia (Vízgazdaságtan) 195 oldal, 28 ábra, 27 táblázat, 16 (A/5) ív. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974. Szerzőnek ez a harmadik műve a hidroökonómia tudományterületén. Már az 1969-ben, ebben a tárgyban megjelent szakmérnöki jegyzetével ráirányította a figyelmet arra ,hogy a vízgazdálkodás egyre növekvő jelentősége megköveteli a víz társadalmi körfolyamatának tudományos alapokon nyugvó gazdasági elemzését és utat mutatott a problémák megoldására. „A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai" c. világviszonylatban is úttörő, átfogó művének (Tankönyvkiadó, 1972.) pedig kimagasló jelentősége van a vízgazdálkodás gazdaságtanának, a hidroökonómiának a megalapozásában. Ezek a művek elindítói voltak egy új tudományos iskolának, amelynek feladata ennek a kialakulóban levő tudományágnak a művelése. A hidroökonómiát két féléves, rendes tantárgyként beiktatták a Budapesti Műszaki Egyetem vízépítőmérnöki szakának tantervébe és előadásra kerül az építőmérnöki kar szakmérnöki tagozatán. A Tankönyvkiadó gondozásában most elkészült mű, a „Hidroökonómia (Vízgazdaságtan)" szakmérnöki jegyzet. Nagyjában, egészében megtartotta a korábbi kiadványok tartalmi szerkezetét;. A fő fejezetek címe: 1. A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági összefüggései, 2. A vízgazdálkodási ráfordítások és eredmények számszerűsítésének közgazdasági alapelvei, 3. A vízgazdálkodás tervezési rendszere, 4. A vízgazdálkodás beruházási rendszere, 5. A vízgazdálkodás egyes üzemgazdasági kérdései, 6. A vízgazdálkodás pénzügyi forrása és felhasználása. A két előző mű megjelenése óta azonban a vízgazdaságtan tovább fejlődött, sok új elemmel gazdagodott. Ezt a fejlődést tükrözi az új kötet. Az egyes fejezetekkel kapcsolatosan elsősorban az alábbiakra hívom fel a figyelmet. A 2. fejezetben a vízgazdálkodási tevékenységek eredményét és ráfordítását kifejező értékkategóriák tárgyalása során egzakt közgazdasági bizonyítással terjeszti ki a marxi értékkategóriákat a vízgazdálkodás területére. Megadja ezen értékkategóriák számszerűsítésének alapelveit és fő módszereit, feltárva az ár- és költségösszetevők kapcsolatát, fajtáit, a kockázat jelentőségét és ismerteti a fejlődés tendenciáit. A könyv kiemelten ismerteti a vízgazdálkodás tervezési és beruházási rendszerét (3. ill. 4. fejezet), valamint ezek speciális vízgazdálkodási jellemzőit. Általános érvényűként fogalmazza meg — tudomásunk szerint a magyar szakirodalomban elsőként — a vízgazdálkodási rendszertervezés elemeit. A beruházások hatékonysági vizsgálatát a dinamikus értékelés irányába fejleszti, a ráfordítás-eredmény elemzések alkalmazását az eddig publikáltaknál mélyebben ismerteti. A könyv nagy érdeme, hogy a „pénzbeli hasznosságot'' előtérbe helyező közgazdasági értékeléseken túlmenően rámutat a vízgazdálkodás társadalmi értékelésének szükségességére is. Növekvő jelentősége miatt külön, részletesen tárgyalja a víztermelő-szolgáltató és a vízkárelhárító rendszerek üzemgazdasági kérdéseit (5. fejezet). A korszerű oktatási szemlélethez igazodóan a könyv az általános elveket és módszereket gyakorlati életből vett széles matematikai apparátussal dolgozó esettanulmányokkal illusztrálja. így a matematikai megvilágítás egybefonódik az alapanyaggal (korábban elkülönítve tárgyalta), ami megkönnyíti az áttekintést. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a mű is nagyban hozzájárul a hidroökonómia fejlődéséhez és hasznos segítség lesz a napi munkában is. Dr. Kertai Ede
