Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
7. szám - Dr. Danicska Lajos: A vízrendezés gazdasági hatásainak értékelési módszerére vonatkozó elgondolások
316 Hidrológiai Közlöny 1974. 7. sz. Dr. Danicska L.: A vízrendezés gazdasági hatása felírható úgy is, mint a vízrendezés révén „elsődlegesen" elért hozamtöbblet, valamint a termékszerkezet-változás és pótlólagos ráfordítások hatására jelentkező „másodlagos" hozamtöbblet AT B=AT 1+AT % E másodlagos hozamtöbblet a pótlólagos ráfordítások, a vetésszerkezet változás és a vízrendezés összetett, együttes hatásaként keletkezik. A vízrendezés hatásának kimutatása matematikai-statisztikai módszerrel — többváltozós regressziós számítással — történhet, melynek során a hozam és különféle termelési tényezők — köztük a vízrendezés — sztochasztikus kapcsolatának számszerű megállapításával — a regressziós együtthatók segítségével — bemutatható, hogy az egyes tényezők (vízrendezés, műtrágya stb.) egységnyi változása milyen mértékben befolyásolja a létrejövő hozamot. Az eddigiekben a vízrendezés, illetve az egyéb termelési tényezők hatását a hozamok tömegének változásában mértük. Ennek alapvetően két oka van: — A mezőgazdaságban a jövedelem számítása még nagyon sok megoldásra váró problémát tartalmaz. Jelenleg még abban sem alakult ki egyértelmű állásfoglalás, hogy a termelőszövetkezeteknél bruttó (teljes) jövedelem, vagy nettó (tiszta) jövedelem számítása helyesebb és hogy ez utóbbi esetben milyen módon kell figyelembe venni a különböző vállalati egységeknél nagyon eltérő értékben megjelenő élőmunka ráfordításokat. — A mezőgazdasági termékek árrendszere az ipari termelési típusú árak rendszerétől eltér és egészében jelentős mértékű tiszta jövedelem elvonási tényezőket is tartalmaz. Ez a körülmény nemcsak a kimutatható üzemi jövedelmek arányát torzítja, hanem az önköltséget is, amelyben az anyagi ráfordítások között vegyesen szerepelnek ipari (termelési típusú áron számított) anyagok és eszközök és az üzemek belső vertikumában felhasznált saját termelésű anyagok a már említett eltérített árakon. Feltételezve, hogy az előzőkben említett torzító tényezők megszűnnek, a jövedelmek — a termelési érték és a ráfordítások különbözeteként — könynyen kimutathatók. Ebben az esetben — a bruttó jövedelem J b=T mp-R a, ahol R a = nz anyagi ráfordítások összege, mely a termelési eszközök amortizációját és a folyó felhasznált anyagokat tartalmazza — a nettó jövedelem Jn = T mp—(R a + R m), ahol R m = az élőmunka ráfordítások értéke. A jövedelem növekmény mértéke ezek után a bázis időszak jövedelmének (J b) és a vízrendezés (melioráció) utáni időszak jövedelmének (J m) egybevetéséből mind bruttó, mind nettó jövedelem növekmény formájában kiszámítható: AJ=J m—J b. Azokon a területeken, ahol a vízrendezést már korábban végrehajtották és így a viszonyítási alap (vízrendezést megelőző bázis időszak adatai) nem állítható elő azt az elvet lehet alkalmazni, hogy a mezőgazdasági termelés sajátosságai folytán a mezőgazdasági kultúrák terméshozamát — az adott viszonyok között — az összes tényezők együttes hatása határozza meg. Ebben az esetben fel kell tételeznünk, hogy a ráfordítások bármelyikének azonos hányadára (1 Ftjára) azonos nagyságú jövedelemrész jut. E feltételezés alapján a jövedelem és a ráfordítások arányának (a) kiszámítása után kimutatható bármelyik tényezőre — így pl. a vízrendezésre — jutó jövedelem tömeg. ahol a hatékonysági mutató, mely az 1 Ft ráfordításra jutó jövedelem nagyságát mutatja, J évi átlagos jövedelem, R évi átlagos ráfordítások összege. A mezőgazdasági termelés sajátosságai következtében a számítást több év — célszerűen 10 év — átlagában kell elvégezni, annak érdekében, hogy ezzel korlátozzuk a termelési szférán kívül ható tényezők torzításának lehetőségét. A vízrendezés hatása a íöld értékének változására A földnek, mint a mezőgazdaság legjelentősebb termelőeszközének, gazdasági értékelése napirendre került a szocialista országokban is. A téma körül még széles körű viták folynak és nem alakult ki véglegesen és egyöntetűen elfogadott módszer a földértékelés elvégzésére. Amennyiben eltekintünk az e téren még nyitott kérdésektől, megkísérelhetjük annak megközelítését, hogy bemutassuk a föld értékének növekedési tendenciáját a végrehajtott vízrendezés eredményeként. Tételezzük fel, hogy adott földterület értéke (ára) a vízrendezés végrehajtása előtt / érték volt, amelyben kifejezésre jutott az adott területen évenként előállított tiszta jövedelem értéke. A vízrendezés hatására a tiszta jövedelem növekedett : AT — T m- 1 /J Un — Un —Un. Az évenkénti tisztajövedelem-növekmény (AJ n) alapján megközelíthetjük a föld értékváltozásának tendenciáját. Erre az eszközhatékonysági mutató segítségével a diszkont-számítás módszerével válaszolhatunk. A kérdés az, hogy mekkora az az öszszeg, mely a mezőgazdaságban lekötött eszközök átlagos hatékonysága mellett ,,n" éven át évi átlagban AJ n nagyságú tisztajövedelmet hoz. Ez az összeg lesz a föld értékének növekménye (AI). Tehát ahol AI a föld értékének a vízrendezés hatására bekövetkező növekedése,
