Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
7. szám - Dr. Danicska Lajos: A vízrendezés gazdasági hatásainak értékelési módszerére vonatkozó elgondolások
Dr. Danicska L.: A vízrendezés gazdasági hatása Hidrológiai Közlöny 1974. 7. sz. 315 A keletkező belvízkár a csapadékviszonyokon felül a talajminőség, domborzati viszonyok, a terület gazdasági értéke és a belvízrendszer kiépítettségének függvénye. A belvízrendszer kiépítettségét két fő adat jellemzi : — a főművek kiépített teljesítőképessége (<7 = l/s.km 2) és — a fajlagos csatornasűrűség (5 = km/km 2). Mindkét jellemzőnek ideális értéke is van, aminél a legnagyobb előforduló belvizek is káros kiöntés nélkül vezethetők le. Ezeket az értékeket q lno és s 10 0 jelölik. A belvízkár legmagasabb értéke q = 0 és s = 0 értéknél következik be, ami a teljes vízrendezés előtti állapotot jelenti. A legnagyobb belvízkár (K m a. x) is lényegesen kevesebb a mentesített terület teljes mezőgazdasági értékénél, mert a teljes terület elöntve nincs, másrészt sokévi átlagértékről van szó, amely időben több év részben vagy egészben belvízmentes. így például a legutóbbi 26 év csapadék- és vízborítási adataiból számítva évenként átlagosan 230 ezer hektár nyíltvízi elöntés következett volna be a belvízrendezési művek hiányában a síkvidéki vízrendezés által érintett 3300 ezer hektár mezőgazdasági területből. Azonban ez a kockázat is igen jelentős, mert kereken véve a terület 7%-át jelenti, és az ennek megfelelő termelési érték 1966—70. évek átlagában és csak a növénytermelésre vetítve megközelíti az évi 2 milliárd Ft-ot. A q — l/s.km 2 és 5 = km/km 2 tényleges értékének ismeretében belvízi öblözetenként lehet megállapítani az el nem hárítható (K t), illetve az elhárított (K/,) belvízkár értékeket, ahol K/ í = K ma x — K t, az adott termelési szerkezet (előzetes esetekben a feltételezett vetésforgó) ismeretében. b) Az aktív hatások értékelése Az aktív hatások értékelése sokkal bonyolultabb és összetettebb feladat. Leegyszerűsítve ugyan azt lehet mondani, hogy egy meghatározott területen különböző időszakban elért hozamok különbsége meghatározható. Ha a viszonyított évben a hozamok tömege — értéke — nagyobb volt a viszonyítási alapul vett időszak hozamainál, a különbözet az a többlet, mely a két időszakban a termelési technológiában — ideértve a vízrendezést is — végrehajtott változás eredményeként fogható fel. Vegyünk pl. egy adott földterületet, amelyen i— 1, 2.. .11 növényfajtát termesztenek, növényfajtánként <7; mennyiséget, mely pi egységáron értékesíthető. Az adott földterületen elért hozamok tömege T a következő lesz: n T= 2 9<Pi i = 1 Feltételezzük, hogy a vízrendezés után az egyéb termelési feltételek nem változnak, ugyanakkor a vízrendezés hatásaként normalizálódott talajvízháztartás, a termőtalaj javuló szerkezet eredményeként nő az egyes növényfajtákból termelt menynyiség. A vízrendezés végrehajtása után az adott területen elért hozamok tömege T m a következő lesz: n T m= 2 Oi i = l Mivel az egyéb termelési tényezők, a termelésszerkezet és az árak változatlanok, a terméktömeg növekménye AT 1-T m=T teljes egészében a vízrendezés eredményeként fogható fel. Azonban az így elért hozam-növekmény csak egy részét jelenti a vízrendezés hatásaként létrejövő hozamtöbbletnek. A vízrendezés végrehajtása után ugyanis megváltoznak a talaj biológiai tulajdonságai, ezáltal megnő a talaj termékenysége, termőképessége, lehetőség nyílik olyan kultúrák bevezetésére, amelyek az eddigieknél lényegesen nagyobb hozamtömeget biztosítanak és egyéb pótlólagos ráfordítások is eredményesen alkalmazhatók — új módszerű talajművelés, nagyobb mennyiségű műtrágya stb. •—, amelyek tovább növelik az adott területen elérhető hozamtömeget. Elfogadva azt a megállapítást, hogy a mezőgazdasági termelés sajátosságai folytán a mezőgazdasági kultúrák terméshozamát a növekedéshez szükséges összes tényezők együttes hatása határozza meg, fenntartással élünk azzal a további megállapítással, hogy a tényezők „együttesében" egyiknek sem adható prioritás. Ezzel szemben azt állítjuk, hogy a tényezők között egyik vagy másik, esetleg több is olyan determinisztikus előfeltétel, amelynek hiánya kizárja a másik tényezők hatásainak érvényesülését. (Közismert pl. a vegyipar területéről a katalizátorok szerepe, amelyek maguk nem vesznek részt a vegyi folyamatokban, de jelenlétük ahhoz nélkülözhetetlen. A vízrendezés, mint a belvizekkel való aktív gazdálkodás, a talaj vízháztartásának szabályozása csak annyiban hasonlítható a katalizátorokhoz, hogy nélkülözhetetlen előfeltételét jelentik számos egyéb termelési tényező alkalmazásának, de anynyival több, amennyiben maga is aktív résztvevő tényezőjévé válik a termelési folyamatoknak.) Ennélfogva a létrejövő hozamtöbbletet eredményező tényezők súlyának megítélésénél a vízrendezésnek feltétlenül prioritást kell adni. Tegyük fel, hogy a vízrendezés után optimális vetésszerkezet és további pótlólagos ráfordítások után a hozamtömeg 1 T mp= £ q?-Pj ahol j 1, 2... 1 a megváltozott vetésszerkezetnek megfelelően termelt növényfajták, q™ a növényfajtákból termelt mennyiségek a vízrendezés után, Pj a termékek egységára. Az összes hozamtöbblet AT e=T mp-T
