Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

7. szám - Dr. Danicska Lajos: A vízrendezés gazdasági hatásainak értékelési módszerére vonatkozó elgondolások

Hidrológiai Közlöny 1974. 6. sz. 314 A vízrendezés gazdasági hatásainak értékelési módszerére vonatkozó elgondolások Dr. DANICSKA LAJOS* A kérdés jelentősége Az ország síkvidéki vízrendezést igénylő területe 41 424 km

2, melynek 80%-a, kereken 33 000 km

2 mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Az összterület fennmaradó 20%-án települések, erdő, nádas, közlekedési hálózatok vannak. A hegy- és dombvidéki vízrendezés szempontjából számításba vett terület 47 373 km

2. Ezen a területen a közvetlen mezőgazdasági érdekeltség aránya alacsonyabb, mint a síkvidéki vízrendezés által érintett területeken. A vízgazdálkodás állóeszközei között a vízrendezési célú létesítmények és eszközök értéke 1972. december 31-én 16,7 milliárd Ft volt. Ehhez járul még a vízgazdálkodási társulatok 5,1 milliárd Ft értékű vízrendezési célú állóeszközállománya és a 2 milliárd Ft értékre becsült üzemi eszközök értéke. Az állóeszközállomány fenntartása 1972-ben 410 millió Ft-ot jelentett együttesen a vízügyi szervezetben és a vízgazdálkodási társulatoknál. (Az üzemek ilyen irányú költségeiről még becslésszerű adatokkal sem rendelkezünk.) A meglevő létesítmények és eszközök még nem elégítik ki a mezőgazdasági termelés fejlődése, a termelési biztonság növelése által támasztott követelményeket és e munkák elmaradása a mezőgazdaság fejlődésének súlyos gátló tényezőjévé válhat. A vízgazdálkodás távlati műszaki-gazdasági fejlesztésének koncepciója a vízrendezés műszaki létesítményeinek fejlesztésére, illetve a meglevők korszerűsítésére összesen 25,2 milliárd Ft-ot vesz számításba. (Ebből az állami főművek és üzemközi létesítmények fejlesztésére 21,4 milliárd Ft-ot, a mezőgazdasági üzemek belső műveinek fejlesztésére 3,8 milliárd Ft-ot.) A következő 15—20 év folyamán a vízrendezési állóeszközök állománya — és ennek megfelelően az évi fenntartási költségek összege is — a jelenleginek több mint háromszorosára — 36,8 milliárd Ft-ra, illetve a fenntartási költségek évi összege mintegy 700—750 millió Ft-ra — nő. Ennek mintegy 60—64%-a érinti közvetlenül a mezőgazdaságot és együttesen — az állami, üzemközi és üzemi költségeket figyelembe véve — az eszközök amortizációja és fenntartása évi egy milliárd Ft olyan termelési költséget jelent, mely a mezőgazdaság évi bruttó termelési értékének (évi 3%-os növekedési ütemmel számolva) 0,65%-át teszi ki. A vízrendezés évi költségét a bruttó termelési érték helyett a mezőgazdasági árukiboesátásra vetítve ez a költség-hányad eléri, esetleg meg is haladja az 1%-ot. Meg kell még jegyezni, hogy a költségek mérlegelésénél figyelmen kívül hagytuk a jelentős nagyságú eszközállomány eszközlekötési járulékát, mely az így kimuta* Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. tott költségeket mintegy kétszeresére növelné. 3%-os eszközlekötési járulékkal 1,7 milliárd Ft-ra, 5%-os eszközlekötési járulókkál 2,2 milliárd Ft-ra). Az előzők kellőképpen indokolják, hogy megvizsgáljuk az ilyen nagyságú beruházásokat és évi fenntartási ráfordításokat igénylő műveletek gazdasági hatásait, számba vegyük az e ráfordítások révén elérhető eredményeket. A vízrendezés hatása a mezőgazdasági termelésre A vízrendezésnek alapvetően két irányú hatása jellemezhető: a) Passzív hatás, ami a vízrendezési művek hiányában időszakosan jelentkező elöntésekből eredő károk elhárításában jelentkezik és eredménye az elhárított károk értékével fejezhető ki. b) Aktív hatás, ami a vízrendezés nyomán végbemenő talaj átalakulás és ebből adódó hozamnövekedéssel, valamint a föld, mint a mezőgazdaság legjelentősebb termelőeszközének, használati értékének növekedésével, mint közvetlen hatással fejezhető ki. Ide tartozik továbbá szekunder hatásként az az előny, hogy a vízrendezés eredményeként az érintett területeken tovább lehet fejleszteni a mezőgazdasági termelés egyéb feltételeit is — agrotechnika, talajerőgazdálkodás, jövedelmezőbb növénykultúrák beállítása stb. — és így jelentősen növelni lehet a területegységre jutó hozamok tömegét. a) A passzív hatások értékelése A vízrendezés passzív hatásainak értékelése azon alapszik, hogy a belvízkárok közvetlen hatása termeléskiesésben jelentkezik. Az ilyen irányban végzett kutatások megállapították, hogy a különböző időtartamú elborítások miatt a növényzetet a következő mértékű károsodás érheti (1—2. táblázat). Téli időszakban 1. táblázat A növény Az elborítás időtartama napokban megnevezése 5 10 15 20 25 30 Termésveszteség százaléka Lucerna Gyep 5—10 5—10 40—50 10—30 50—70 30—70 10—20 80—100 70—100 30—50 100 100 30—50 100 100 30—50 2. táblázat Tavaszi időszakban A növény Az elborítás időtartama napokban megnevezése 5 10 15 20 25 30 Termésveszteség százaléka Búza Lucerna Kukorica .... Gyep 15—30 25—30 20—30 30—60 30—60 40—80 5—15 70—100 60—80 80—100 30—40 100 100 100 60—80 100 100 100 90—100 100 100 100 100