Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

6. szám - Dr. Liberáthy Péter: Mikroszennyező anyagok szerepe a vizek szennyezettségének jellemzésénél

Hidrológiai Közlöny 1974. 5. sz. 289 Mikroszennyező anyagok szerepe a vizek szennyezettségének jellemzésénél I)r. LITERÁTHY PÉTER* Bevezetés Egy-két évtizede a vizek minőségének jellemzése néhány térfogatos és súlyszerinti analitikai módszerrel mérhető összetevő vizsgálatán alapult. Ma, amikor nyilvánvaló az ember által előidézett szenynyezés sokrétűségének és mennyiségének növekedése, egyre nagyobb az igény, hogy több és pontosabb információt kapjunk a vízminőségről. A természetes- és szennyvizek szennyezettségének jellemzéséhez nem elegendő a szennyező anyagoknak az analitikai alapmódszerekkel való meghatározása. Szükség van az elmélet és a tapasztalat közötti összefüggések, a természetben lejátszódó folyamatok, zavaró hatások ismeretére is. Az analitikai eredmények, csak a területen szerzett megfigyelésekkel együttesen értékelhetők. A vizsgált rendszer összetettsége miatt a víz szennyezettségének jellemzése az analitikus vegyész legnehezebb feladata. Bármilyen víz minőségének meghatározása előtt három alapkérdésre kell válaszolni: — mi a mérés célja? — melyek a vizsgálandó összetevők? — hogyan mérhetők ezek a komponensek? Ma az emberiség egyik fő problémája a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz, amit egyre több helyen csak a felszíni vízkészletek közvetlen felhasználásával lehet biztosítani. Ebben az esetben viszont jó minőségű ivóvizet csak jó minőségű felszíni vízből lehet gazdaságosan előállítani. Ennek előfeltétele viszont, hogy a felszíni vízben a vízi élet természetes feltételei biztosítva legyenek, a víz életére és az emberre káros toxikus, a víznek kellemetlen ízt és szagot kölcsönző anyagokat a víz ne tartalmazzon. Jelen esetben megválaszolva a fenti kérdéseket — a mérés célja: a felszíni vizek ivóvízellátásra történő felhasználását korlátozó, organoleptics, valamint a vízi életre és az emberre káros, toxikus hatású anyagok, vegyületek tanulmányozása, — a vizsgálandó összetevők: a mikroszennyezők, . — mérésük: megfelelő előkezelés, dúsítás után rendszerint speciális, műszeres analitikai módszerrel történik. A felvetett problémakörben világszerte széles körű kutatás és felmérés folyik. A káros hatások és az ezeket előidéző határkoncentrációk megállapítása, az egyes vegyületek meghatározására a megfelelő szelektivitású és érzékeny analitikai módszerek kidolgozása, ezek alapján az élővizek minőségváltozásainak tanulmányozása, a bekövetkezett szennyezések megszüntetésének módszerei, mindmind önálló, de mégis összefüggő kutatómunkát "Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. igényelnek. Továbbiakban az alapvető kérdések rövid tisztázása után a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben végzett mikroszennyezők kel kapcsolatos kutatások eredményeiből ismertetünk néhányat. Mikroszennyező anyagok, káros hatásuk A mikroszennyező anyagokat a kizárólag egészségügyi problémát jelentő vírusok kivételével két fő csoportba soroljuk, így beszélünk szerves és szervetlen mikroszen nyezőkről. A szerves mikroszennyezők közül legfontosabbak — az ásványolaj-származékok, — a fenol-vegyületek, — a növényvédőszerek és — a felületaktív anyagok (detergensek). Napjaink leggyakoribb szerves mikroszennyezői az ásványolajok és származékaik, amelyek a halak kopoltyújára rakódva gátolják a légzést, az algákat és más planktonokat elpusztítják, ezáltal csökkentik a haltáplálék mennyiségét. Az olajjal fedett mikroorganizmusok összetapadva a szervetlen lebegőanyaggal leülepednek a folyó fenekére. A leülepedő olaj elpusztítja a fenéklakó szervezeteket. A vízben kis mennyiségben oldódó ásványolaj kellemetlen ízűvé teszi a halhúst. Nagyobb mennyiségben a víz felületén hártyát képez, gátolva a természetes oxigénfelvételt és a fotoszintézist. Az ivóvízellátásnál okozott problémák: az ásványolajok növelik a vízelőkészítési nehézségeket, zavarosságot idéznek elő, szagot, ízt kölcsönöznek a víznek és a fogyasztó egészségét veszélyeztetik. A káros hatásokat az ásványolaj-származék típusától függően már tized, század mg/1 koncentrációban kifejtik. Legveszélyesebb származékok a többgyűrűs aromás szénhidrogének — ezek együttes mennyisége nem lehet több 0,2 p g/l-nél [1] —, amelyek között több rákkeltő hatású (pl. 3,4-benzpirén). Az ásványolaj származékok káros hatását fokozza, hogy nehezen bomlanak és a szervezetben felhalmozódásra képesek. A fenol-vegyületek ugyancsak gyakran szerepelnek a káros vízszennyezők között. A vízi életre csak viszonylag nagyobb — több mg/l — koncentrációban károsak. Annál nagyobb problémákat okoznak az ivóvízellátásnál. Közismert, hogy a klórozás során keletkező különböző klórfenolok igen intenzív szagot és ízt okoznak. A különböző előírások (ivóvízszabványok) általában 0,002 mg/l fenolvegyület jelenlétét tekintik a klórozás utáni szag-kiiszöb-koncentrációjának. Nem érdektelen azonban összehasonlítani a különböző fenolvegyületekre az irodalomban található, a klórozás után organoleptikus hatást előidéző koncentrációértéket [2],