Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Dr. Stelczer K.: A tudományos kutatómunka Hidrológiai Közlöny 1974. 6. sz. 255 I960 1961 1962 2. ábra JELMAGYARÁ ZAT: Kongresszuson Kétoldalú együUmúkiidés hangban kell lennie az ország érdekeivel", nagy lé­pést tettünk előre. Jövő feladata a nemzetközi kapcsolataink erősítése és a hatékonyság további növelése. Az együttműködés szélesítésénél elsősor­ban a »Szovjetunióval való kapcsolat bővítését kell előirányozni és a szovjet tudomány- és technika eredményeinek minél szélesebb elsajátítására kell törekedni. Az együttműködések alapját képező megállapodás formáját vizsgálva a kétoldalú köz­vetlen együttműködés mutatkozott a leghatéko­nyabbnak, különösen akkor, ha ezt egy kormány­közi megállapodás előzte meg és utána a végrehaj­tás az érdekelt intézetek kezébe került. A jövőben is ezt a formát célszerű követni. Ki kell dolgozni a gazdasági alapon való együttműködések feltételeit (ráfordításos alapon vagy a kutatás értéke alap­ján), a kutatás hatékonyságának, a hasznosulásá­nak nemzetközi kapcsolatokban használható mé­rési módszereit. Végül a jövő feladata közé tartozik egy hiányos­ság felszámolása, éspedig, hogy az együttműködé­sek során a szocialista országokban is vállaljanak munkát a kutatóink, mindenekelőtt azokon a terüle­teken, ahol a hazai kutatási feltételek korlátozottak. CHESTER C. KISIEL 1929 — 1973 1973. november 5-én elhunyt Chester C. Kisiet, az Arizonai Egyetem (Tucson) Hidrológiai és Vízkészlet­gazdálkodási Intézetének professzora. Hirtelen halálával a nemzetközi vízügyi tudományos életet, s benne a ma­gyar vízimórnöki társadalmat is súlyos veszteség érte. Kisiel professzor és munkatársai nevéhez fűződik, sok egyéb között — a Bayes-féle döntési elv bevezetése a hidrológiába, a különböző eredetű bizonytalanságok hatásának ér­vényesítésére, — a vízgazdálkodási rendszerek terv-alternatíváinak értékelésekor alkalmazott különböző koncepciók (rá­fordítás-haszon elv, gazdasági hatékonyság elve, rá­fordítás eredményességének elve, tninimax elv stb.) összehasonlító értékelése és alkalmazása, — az utóbbi elvek mellé a társadalmi hasznosság (collec­tive utility) elvének bevezetése, — a vízkészletgazdálkodási rendszerek célfüggvényei­nek ós kényszereinek elemzése, — a hidrológiai modellek megválasztásának gazdaságos­sági vizsgálata. Kisiel professzor számos értékes tanulmánya közül nem egy még sokáig alapvetőnek ós iránymutatónak fog számítani. Vezető szerepet játszott több nemzetközi szimpozionon, így legutóbb az 1971. júliusi varsói szim" pozionon (Matematikai modellek hidrológiai alkalma" zásai) ós az 1972. decemberi Tucson-i szimpozionon (Bi­zonytalanságok figyelembevétele a hidrológiai és víz­készletgazdálkodási számításokban). Munkásságának másik legértékesebb része az az ösztönzés és vezetés volt, amelyben munkatársait és tanítványait részesítette. Egyike volt azoknak az amerikai szakembereknek, akik az 1973-ban kezdődött, 3 óv tartamú amerikai­magyar közös vízügyi kutatásban résztvesznek. 1973 nyarán — az együttműködés munkatervének megfele­lően — egy hónapot Magyarországon töltött és a magyar kutatókkal együtt dolgozott a „Döntóselőkészítés bi­zonytalanságokkal terhelt vízkészletgazdálkodási és egyéb rendszerekben" témakör egyes feladatainak a megoldásán. Jól megismerkedett hazánk — Arizonáéhoz sokban hasonló — hidrológiai viszonyaival és sajátos vízügyi problémáival (magával vitte és egyetemi szobá­jában kifüggesztette Magyarország és a Duna-medence falitérképét). Sokra értékelte a nagymúltú magyar Víz­ügyi Szolgálat tevékenységét. Itt-tartózkodása során számos magyar szakemberrel ismerkedett meg és tár­gyalt. A Magvar Hidrológiai Társaság szervezésében, Budapesten, Miskolcon ós Pécsett elhangzott előadásait nagy érdeklődés kísérte és személyes eszmecserék követ­ték. Ezért is mondhatjuk, hogy Kisiel professzor korai halála a magyar vízimérnököknek is súlyos vesztesége.

Next

/
Thumbnails
Contents