Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

6. szám - Dr. Stelczer Károly: A tudományos kutatómunka a nemzetközi kapcsolatok tükrében

250 Hidrológiai Közlöny 1974. 6. sz. Dr. Slelczer K.: A tudományos kutatómunka küzdelmet, a kultúra fejlődésével pedig a nemzetközi méretű környezetvédelmet megszervezni. A nemzetközi együttműködés első nehézsége rögtön az alaptézisből következett, Igaz, hogy a tudomány nemzetközi jellegű, de a tudománypolitikát a nemzeti érdekek határozzák meg. A vízgazdálkodás területén a vízgyűjtő felsőbb területein élő népeknek például nem az árvíz elleni védelem az elsődleges érdeke, ellenkezőleg az, hogy az árvizek minél gyorsabban távozzanak az alatta levő területekre, a kisvizes, aszályos időben pedig a rendelkezésre álló víz „utolsó cseppig" való felhasználása, a vizek maximális hasznosítása a célja. A tudományos kutatás — nemzetközi együttműködéssel — sok esetben közelebb tudta hozni vagy éppen megoldani a nemzeti érdekek sérelme nélkül a vízgazdálkodás kérdéseit, egy-egy vízgyűjtő hidrológiai problémáinak tudományos feltárásával (pl. a Tisza-völgyi 5 ország együttműködése a vízgazdálkodás területén). A tudományos kutatás nemzetközi kapcsolatait csak kevés esetben jellemzi ilyen nagyfokú és közvetlen nemzetgazdasági érdek, hanem inkább az, hogy a nemzeti keretek között kidolgozott tudománypolitikai célkitűzések közül az azonos Jeladatokat választják ki és oldják meg nemzetközi együttműködéssel. A feladatok közül — nemzetközi tudományos együttműködésre — a legegyszerűbben kiválasztható kutatási típus: az alapkutatás. Igen nagy előnyük, hogy általában nem ütköznek népgazdasági, kereskedelmi érdekbe, a nemzeti és nemzetközi programok nem versenyezhetnek egymással. Sőt — ahogyan a Tudománypolitikai Irány elvek is leszögezték — ,,a gazdaságilag közepesen fejlett kis országok különösen érdekeltek a nemzetközi tudományos munkamegosztásban, mert tudományos-műszaki területen érhetnek el új tudományos eredményeket". A tudománypolitikai célkitűzések megvalósításánál rendkívül fontos feltételként jelentkezik a kutatás befejezésének időpontja. A nemzetközi együttműködésekben az időtényező nagyon nehezen összehangolható. Nyilvánvalóan ritka eset, hogy a távlati programokban előirányzott azonos feladatok még közel azonos befejezési időponttal szerepeljenek. Az időtényező kedvezőtlen hatását sokan, mint a nemzetközi tudományos együttműködés akadályozóját hangsúlyozzák. A valóságban ezek a nehézségek inkább a többoldalú együttműködésnél, ill. az együttműködések kezdeti szakaszában állnak fenn. Mondhatni alig akadályai pl. a kétoldalú, kutatóintézetek közötti közvetlen együttműködésnek. Az akadályok, ill. nehézségek célravezető elhárítása érdekében szinte javasolni lehet, hogy nemzetközi tudományos kapcsolatok kezdő formája a kétoldalú közvetlen kapcsolat legyen és elsősorban az alapkutatásokra irányuljon. Az alapkutatások területén az intézetek közötti kétoldali kapcsólatok megindulása, a nemzetközi érintkezések, személyes ismeretségek, az együttműködő intézet és az érintett tudományterület közös feltárása révén megadja a reális lehetőségét a nehézségek kiküszöbölésének és csökkenti az időveszteségeket, sőt alapja lehet egy későbbi kétoldalú, magasabb szintű, alkalmazott vagy fejlesztő kutatásra vonatkozó nemzetközi együttműködési formának. A VITUKI nemzetközi tudományos kapcsolatainak fejlődése hasonló törvényszerűségeket mutat, A környező, baráti országok egyes kutató intézeteivel már az ötvenes évek végén kétoldalú közvetlen kapcsolat alakult ki. A kapcsolat kezdeti szakaszán a publikációk cseréjére és rövid idejű tanulmányutak során, a kutatók találkozójára került sor. A kapcsolat felvétele után rövid idő múlva a kétoldalú szerződéses együttműködések aláírására került sor. A szerződéses megállapodások létrejöttét elősegítette az a körülmény, hogv a hidrológiai problémák nagyon hasonlóak és ezért a rövid- és hosszúlejáratú tudományos tervekben hasonló feladatok szerepeltek, továbbá a vízgazdálkodás egész területén való kétoldali együttműködések jöttek létre és nem utoslósorban áz országok közötti baráti kapcsolat mélyülése. így 1960—65 között a VITUKI már 9 tudományos kutatóintézettel működött együtt kétoldali megállapodás alapján: — Jaroslav Cerni Vízgazdálkodási Intézettel (Institut za Vodoprioredu Jaroslav Cerni) a vízgazdálkodási tervezés, vízmérlegek, tározók feliszapolódása, közös érdekű vízfolyások hidrológiai vizsgálata, szennyvíztisztítás technológia területére, — Hidrometeorológiai Kutató Intézettel (PIHM, Panstwowy Instytut Hydrologiczno Meteorologiczny, Varsó) a nem permanens vízmozgás, a mérési adatok gyűjtési, feldolgozási, tárolási és közlési rendszerének varianális kialakítása terén, — Vízgazdálkodási Kutató Intézettel (CIGW Instvtut Gospodarki Wodnej, Varsó) a vízkészletgazdálkodás és vízépítés területére, — Vízgazdálkodási Kutató Intézettel (Vyskumny Ustav Vodného Hospodarstva, Bratislava) (VUV), — Vízgazdálkodási Kutató Intézettel (VUV) (Vyskumny Ustav Vodohospodarsky, Prága), — Vízépítési Kutató Intézettel (VUIS) Vyskumny Ustav Inzinierskich Stavieb, Bratislava) az árvédelmi művek védőképességének fokozása, vízépítési földművek tömörsége, agyagdiszperziók, rézsűállékonyság, résfalak és szivárgás területére, — Vízellátás, csatornázás, Vízépítési, Műtárgyi és Mérnökgeológiai Ószövetségi Tudományos Kutató Intézettel (VNII VODGEO) a szennyvíztisztítás technológia területére, — Szövetségi Hidrometeorológiai Intézettel (Savezni Hidrometeoroloski Zavod, Belgrád) a hidrometeorológiai észlelések, adatgyűjtések területére, — Geológiai Kutató Intézettel (Institut za Geoloska Istrazivanja, Zagreb) a hirdogeológiai kutatások területére. Az együttműködés célját tekintve — főként a kezdeti időben —- a kutatás témái az alapkutatások köréből kerültek ki. Lehetetlen felsorolni az összes témát, amelyeket az elmúlt évek során a kétoldalú kapcsolatok révén oldottak meg, ezért példaképpen