Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

5. szám - Dr. Fázold Ádám: Vízminőségvédelem eredményei Borsod megyében 1961–1972. években

Dr. Fázold A.: Vízminőségvédelem eredményei Hidrológiai Közlöny 1974. 5. sz. 211 lesek következtében valamennyi vizsgált évben megnövekedett Kesznyétenig az oldott anyag, melynek értéke 316—482 mg/l közötti értékre változott. 5. Fenol (6. ábra). A vízgőzzel illó fenol tartalom szempontjából a Sajóból kimutatott átlagérték növekvő tendenciát mutatott. 1966-tól viszont már csökken a fenol és ugyanakkor megszűnnek a kiugró értékek, viszonylag egyenletes koncentráció alakul ki a Sajó hazai szakaszán. 1968-tól a kimutatott fenol tartalom már 0,4 mg/l alá csökkent, majd 1969től gyakorlatilag megszűntnek tekinthető. A fenoltartalom csökkenése szoros összefüggésben van a gáztüzelésre történő áttéréssel, mely folyamat eredményeként megszűntek az üzemekből történő fenol szennyezés kibocsátások. 6. Egyéb szennyezések. A Sajó folyó vízminőségének alakulásában megállapítható továbbá, hogy a hazai szennyeződések hatására emelkedik az ammóniumion tartalom, elsősorban a Borsodi Vegyi Kombinát ipari és Miskolc város tisztítatlan házi szennyvizeinek következtében. A Borsodi Vegyi Kombinátból éveken keresztül jelentős mennyiségű szabad klór szennyeződés jutott a Sajóba, mely átlagosan 100 mg/l felett volt, de esetenként az 1000 mg/l értéket is meghaladta. A szabad klór toxikus hatása következtében Kazincbarcika alatt a Sajó vizében a biológiai szervezetek teljesen elpusztultak és így a még fennálló tisztulási folyamatokat gátolták. 1971. év végétől ezen szennyező komponens megszűnt és összefüggésben ezen időszakban létesült 2 X 100 000 m

3 térfogatú kiegyenlítő-átlagosító medence üzembehelyezésével Kazincbarcika alatt vízminőség javulás következett be. A Sajó folyó 12 évi vizsgálati eredményeinek értékelése alapján az állapítható meg, hogy a földgáztüzelésre való áttérések következtében a fenol és kátrány mint szennyező komponensek megszűntek. Az értékelt szennyező komponensek vonatkozásában a vízminőség alakulása állandósult. Hazai szakaszon az összes oldott anyag és ammónium ion kivételével a határmenti vízminőséghez képest javul a Sajó vízminősége. Egyes folyószakaszokon a befolyó szennyvizekre jellemző néhány komponens szennyezése is csökkent vagy megszűnt. Ugyanakkor jelentősek az ipari üzemekből kikerülő olaj szennyezések, melyek több esetben rendkívüli szennyezéseket is okoztak. A Sajó vízminőség alakulását a határon beérkező szennyezések döntően meghatározzák és a vízminőség általános javulásának alapvető feltétele ezen szennyezések csökkentése. Az 1972. évi vizsgálatok eredményei alapján a hazai szakaszon a Sajót terhelő szennyező anyagok mennyisége oxigónfogyasztásban (KMn0

4-os) 14 600 kg/nap ammóniumion 8 500 kg/nap lebegő anyag 47 000 kg/nap oldott anyag 158 000 kg/nap szerves oldószerben extrahálható anyag 3 600 kg/nap A folyamatban levő szennyvíztisztító berendezések elkészültével, valamint a tervbe vett üzemi belső vízgazdálkodások kialakításával és a műtrágyagyári szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának megvalósulásával az elkövetkezendő években várható a Sajó vízminőségének javulása, elsősorban az oxigénfogyasztásban kifejezett szerves szennyeződések, ammóniumion, lebegőanyag, és oldószer extraktban mutatkozó komponensek vonatkozásában, viszont az oldott anyag tartalomban további növekedéssel kell számolni. A vízminőségszabályozás fejlesztése Borsod megye víz minőséggazdálkodásának, a környezetvédelem vízminőségi vonatkozásainak továbbfejlesztése céljából szükséges a műszakitudományos alapokon nyugvó vízminőségszabályozási rendszerek kialakítása, a hazai vízminőségvédelem továbbfejlesztése. A víz minőségszabályozási rendszerek kialakításában első lépés az alapadatok feltárása és ezek feldolgozása. Ezen a téren rendelkezésre álló nagyszámú adat értékelésnél ma már elengedhetetlen feltétel a számítógépes adatfeldolgozás, mellyel az egymásraható komponensek és egymást befolyásoló tényezők komplex hatásai vehetők figyelembe. A Sajó vízminőségi adatait a vízhozam görbék alapján számított vízhozam értékekkel való összefüggésben vizsgálva, elektronikus számítógéppel kiszámolva megállapíthattuk, hogy az oxigénfogyasztás, oxigéntelítettség, összes oldott anyag vonatkozásában a korrelációs tényező értékei nagyon szórnak. Év Oxigénfogyasztás Oxigén telítettség Oldott anyag 1968 r = 0,32 r = — 0,79 r = 0,5 1969 r = 0,63 r = — 0,49 ?• = 0,17 1970 r = 0,39 r = — 0,39 r = 0,47 Az értékek azt mutatják, hogy a vízminőség és a számított vízhozam közötti kapcsolat laza. Az öszszefüggések bonyolultak, több tényező változásától függnek, melyben a meteorológiai, hőmérsékleti, biológiai, öntisztulási folyamatok egyaránt közrejátszanak. A kapcsolatok helyes megállapítása szempontjából tehát komplex folyamatokat szükséges vizsgálni, a környezetet befolyásoló tényezőket együttesen kell értékelni, melyhez a vizsgálatok számának és pontosságának növelése, a vízhozamadatok méréssel történő megállapítása szükséges. Az ily módon kialakult vélemény egyértelműen rámutat arra, hogy az előbbrehaladás útja az automatizáció felé vezet. Ezek fejlesztése szükséges ahhoz, hogy nagyszámú adatok birtokában az optimális víz minőségszabályozás kialakítható legyen. Az alapadatok birtokában, az összefüggő folyamatok ismeretében következő lépésként alakítható ki a vizminőségszabályozás előrejelző rendszere, mely a fennálló és várható szennyezések esetén a vízhasználók felé a kívánt tájékoztatást megadja. A következmények ismeretessé válnak és lehetőség nyílik szükség szerinti operatív intézkedések, beavatkozások megtételére. A folyamatok ismeretében következő lépésként meghatározhatók azok az optimális szenny víztisztí-