Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban III. - Dr. Orlóci István: Regionális vízellátó rendszerek optimális fejlesztési programja

Dr. Orlóczi I.: Regionális vízellátó rendszerek Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 195 tási helyre, a különböző kapacitású vízműveket és a közel 4000 km 2-es területet behálózó regionális rendszert nem a gyakorlatban kialakult — elsősor­ban műszaki orientációjú — módon, hanem (a vizs­gálat tartalmának megfelelően) költségfüggvény szerkesztéssel tervezték meg. A vízműveket léte­sítmény-elemekre, a költségeket pedig költség­komponensekre bontották, amely utóbbiak közül elsősorban a konkrét helyi vonatkozásokat — az adott típus-elem adaptációját — jellemző járulé­kos költségrészt kellett csak egyedileg mérlegelni. A létesítmények típusaira és kapacitására vonat­kozó alapköltségeket nagy részben műszaki ter­vek adatai, kisebb részben költségbecslés alapján határozták meg. Beruházási és üzemeltetési költ­ségfüggvényeket szerkesztettek a műszaki alapvál­tozatokra. A helyi vízműveket az alábbi fő elemekre bontot­ták: — víztermelés és víztisztítás, — kiegyenlítő tarozás, —- szolgáltató hálózat. A regionális rendszer, amely egy, vagy több víz­forrásra támaszkodva több fogyasztót lát el, sema­tikusan kétféle módon fejlődik; egyik esetben elő­ször egy nagy vízigényű centrum és egy nagy víz­forrás között vízátvezetés valósul meg és ez a köz­beeső fogyasztók fokozatos rákapcsolásával alakul regionális rendszerré. A másik forma az, amikor a nagy vízigényes helyekre egymást követően egyre távolabbi vízforrást kapcsolnak be és egy idő után ezek a rész-rendszerek, a közbeeső fogyasztók csat­lakozásával egységes vízellátóművé válnak. A regionális rendszert az alábbi elemekre bontották: — a víztermelés, vízkivétel, — a vízkezelés, — a vízszállítás, — a vízfogadás és a vízszolgáltatás. A regionális rendszer tipizálható elemekre bon­tása dominó elv szerinti gépi tervezést tesz lehe­tővé, aminek előnye az is, hogy a különböző változa­tok jellemzői közel azonos megbízhatóságúak. A regionális rendszer tervezésének első feladata a meghatározott készletforrásokat és a fogyasztói helyeket összekötő hálózat leírása. A kereken 1500 nyomvonal változatot a regionális ellátás „rész­rendszer" elve szerint szerkesztették. A jelentősebb vízigényű helyeket fokozatosan távolabbi források­kal kötötték össze, bekapcsolva a közbeeső igénylő­ket. A nyomvonalatrészleteshosz-szelvényen ábrázol­ták, feltüntetve mind a beruházási költségeket be­folyásoló, mind pedig a vízszállítást meghatározó (nyomásszintek stb.) feltételeket. A rendszerben az elemeknek logikai meghatáro­zott helye és kapcsolódási feltétele van. Ezért a mű­szaki rendszer-változatok szerkesztésére algorit­mus készíthető, amelynek tartalmát az alábbiak szerint határozták meg. Víztermelés, vízkivételek A 3. ábrán feltüntetett vízkivételek három típus szerintiek: felszíni, tározói és felszínalatti vízkivé­telek. [miII. Ft] >­-B-flí -B-flí s / • rí / J / / s / ­, — ű [ezer m 3/nop] 10 30 40 50 60 70 80 90 100 4. ábra. A dunai vízkivételi mű beruházási költsége egyszeri (Qi) és szakaszolt (Qj_i) megvalósítás esetén A felszíni víkzivételek (a Dunán és Dárván) költ­ségeire vonatkozó vizsgálatok — ilyen mélységű tervezésnél —, azt eredményezték, hogy vízfolyá­sok szerint és az energia ellátási övezetek szerint változnak a telepítési költségek. Ez lehetőséget adott arra, hogy a Dunára és Drávára külön-külön egy-egy beruházási költségfüggvényt szerkesszenek (4. ábra). 5. ábra. Felszíni-víztisztító mű beruházási költsége

Next

/
Thumbnails
Contents