Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz

180 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Aujeszki G.—dr. Scheuer Gy.: Adatok a Bükk-hegység szernek a vize a Mályinkai forrásokban lép ki a felszínre. c) Hársas-forrás karsztrendszere. A Nagyszállás-völgyétől K-re húzódó triász karsztos képződmények — amelyeket palás képződmények zárnak le keletről — adják le vizüket a Hársas-forrásban. Az 1. ábrán 4. sz. van jelölve. d) Kisfennsík karsztrendszere. Az Észak Bükk legnagyobb összefüggő karsztos területe. Vize, részben Északra, részben pedig K-i irányba áramlik. E rendszer táplálja a Harica, Dobrica, Andó, Gallya, Felső-forrásokat. A források kisés közepes vízhozamúak. A Garadna völgye felé a paleozoós képződmények megakadályozzák a vízleadást. Az ábrán 5. sz. jelöltük e rendszert. e) Garadna-Szinva-völgyi karsztrendszer. A közölt és ismert összefüggés vizsgálatok szerint D-i határát a közel K—Ny-i csapásirányú agyagpala és eruptív kőzetek adják. Ez különíti el a fennsíki mészkőtől és akadályozza meg, hogy É-felől a központi Bükk irányából nagyobb vízmennyiség adódjék át a Garadna-völgye felé. A rendszerhez tartozó források nagy vízhozamúak és szélsőséges vízjárásúak. Az ábrán 6. sz. jelöltük. 3. A nagy, egységes karsztrendszer. A Bükkben kialakult egy hatalmas egységes karsztrendszer, amely lényegében magában foglalja a hegység legnagyobb részét, Mónosbéltől Miskolcig terjed és a hegység lábánál kapcsolódik a fedett mélykarszthoz. Északi határát a paleozoós és mezozoós vízzáró képződmények adják. Morfológiailag a Centrális, vagy központi Bükkre, a DNy-i, K-i hegységrészre a Bükkaljára és az É—Ny-i Bükkre terjed ki. E karsztrendszeren belül megfigyelhetők mindazon jelenségek és adottságok, amelyek egy ilyen hatalmas, összefüggő vízföldtani egységre jellemzőek. A mélybe szivárgott víz legnagyobb része D-i irányba áramlik, a legmélyebb természetes megcsapolási helyek felé (5. ábra) (Eger, Kács, Sály, Miskolc-Tapolca). A víz csak egy kisebb mennyisége adódik le É-felé. A Mónosbéli, Bélapátfalvai Mária- és a Szalajkai-forrásokat e vizek táplálják. 4. A Bükk hegység karsztvízháztartása a) Csapadékviszonyok A hegység karsztforrásaiban kibukkanó, illetve a karsztos kőzetekben tárolódó víz — közvetve vagy közvetlenül — a hegységre hulló csapadékvízből származik. A karsztvízháztartási vizsgálatot a sokévi átlagértékek alapján végeztük el, mert ezáltal mentesülünk az egyes évek szeszélyes csapadékeloszlásából adódó hibalehetőségektől. Ennélfogva csak olyan csapadékmérő állomások adatait vettük figyelembe, melyekre nézve rendelkezésre állt a Meteorológiai Intézet által kiadott „Éghajlati Atlasz"-ban 50 éves átlagérték az évi csapadékösszegre vonatkozóan. A hegységben és környékén mintegy 17 ilyen adatokkal rendelkező csapadékmérőállomás van. Ezek adatai elég jól jellemzik a csapadékeloszlást. A hegység középső magjában — így a Bükk fensík egyrészén is — 800 mm-t meghaladó az évi csapadékösszeg 50 éves átlagértéke. Bánkúton például ez az érték 841 mm, de még a jóval alacsonyabb Hollóstetőn is 817 mm. A hegység 800 mm feletti csapadékkal rendelkező magját egy 700—800 mm közötti csapadékösszeggel rendelkező sáv öleli körbe, melybe pl. még Lillafüred is beletartozik. Viszont úgyszólván a hegység peremét követi a 600 mm-es csapadék-izohiéta. A hegységet körülvevő falvakban (Szilvásvárad, Bélapátfalva, Felsőtárkány, Mocsolyáspuszta) az átlagos évi csapadékösszeg már csupán 580 mm körüli. A vízháztartási vizsgálat elvégzéséhez kinagyított léptékben (1 : 60 000 érs 1 : 25 000) megszerkesztettük az azonos csapadékösszeggel rendelkező pontok összekötő vonalait, az ún. csapadékizohiétákat. Az 1 : 25 000-es méretarányban szerkesztett csapadékizohiéták különösen azért voltak előnyösen felhasználhatók, mert a Földtani Intézet földtani térképeivel összevetve szabatosan meg lehetett áll api tani, hogy az egyes földtani képződmények mekkora csapadékban részesednek. így elkülöníthető volt a mészkőre, palára stb. hulló csapadék mennyisége. A teljes Bükk hegység kb. 440 km

2-nyi területére 300 millió m

3/év csapadék hullik, ami — egyenletes csapadékhullás esetén — 820 000 m

3/napnak felelne meg. Ezzel szemben azokra a területrészekre, ahol karbonátos kőzet alkotja az alapkőzetet — és amelyek elterjedése kb. 220 km

2-re tehető — 155 millió m

3/év (425 000 m

3/ nap) csapadék hullik átlagos csapadékviszonyok között. Van viszont kb. 70 km

2-re tehető olyan terület is, ahol az alapkőzet pala, vagy eruptívum, de -—• részben a mészkőterületek között elfoglalt beékelt helyzet, vagy egyéb kedvező vízföldtani adottság miatt — mód van arra, hogy az itt összegyülekező és felszínen lefolyó vizek később (hosszabb-rövidebb felszíni út megtétele után) mészkőterületre érve részben vagy egészben beszivárogjanak a karsztba. Erre a 70 km

2-nyi területre 50 millió m

:

5/év (137 000 m

3/ nap) csapadék hullik átlagosan. Ha ezeket a területeket a mészköves területekhez hozzászámítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy összesen kb. 290 km

2-re hulló 205 millió m

3/év (560 000 m

3/nap) csapadék az, melynek egyrésze közvetve vagy közvetlenül táplálhatja a bükki karsztvizeket. Ugyanakkor viszont kb. 150 km

2-re hulló 95 millió m

3/év (260 000 m

3/nap) az a vízmennyiség, mely olyan elhelyezkedésű palára, eruptívumra stb. hullik, hogy belőle származó víz nem táplálja a karsztot. b) Karsztforráshozamok Természetes — tehát az emberi beavatkozástól független — viszonyok között a bükki karsztvíz legnagyobb mennyiségben karsztforrások formájában távozik a karsztos kőzetekből. Forráskataszterünkben feltüntettük az egyes források tengerszint feletti magasságát, átlagos vízhozamát, vízhőfokát, típusát, tárolókőzetének