Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz

176 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Aujeszki G.—dr. Scheuer Gy.: Adatok a Bükk-hegység § 1

2 1 W 1

S 1 6 k 1 z FenékszintO I ' \ \ 1 \ \ V / s Harna — — — m im 1365 1966 1967 1968 1969 1970 | 1971 1972 1973 2. ábra. A bervai karsztakna relatív vízszintjének ingadozása 1963—1973 között Puc. 2. Kojieöamie otniiocumeAbitoeo eopu3onma eodw e Kapcmoeoü maxme y Bepaa e nepuoöe 1963—1973 ee Abb. 2. Schwankung des relativen Wasserspiegels des Karstschachts Berva zwischen 1963—1973 kulása is (2. ábra). Az ábráról leolvasható, hogy az elmúlt 11 évben a karsztos beszivárgás szempontjából az 1963, 1964, 1968, 1969, valamint az 1972, 1973. évek kedvezőtlenek voltak. Az azonos mennyiségű vízkivétel mellett az akna vízellátásában 11 éves megfigyelés szerint kb. 15 m-es vízszintingadozás volt tapasztalható. Feltételezhető, hogy a bervai aknánál tapasztalt viszonyok az egész Bükkre vonatkozóan megközelítően hasonlóan alakultak. Az észak-bükki források átlagos összvízhozama 12 000 l/p, a Garadna-Szinva vízgyűjtőjéé 21 000 l/p, a dél-bükki forrásoké pedig 57 000 l/p. Ebből az adatsorból látható, hogy a kevesebb forráskilépés ellenére a D-i források a legbővebb vízhozamúak és a legegyenletesebb vízjárásúak, és összvízhozamuk jelentősen meghaladja a másik kettőét. e) A forrás fakadási szintek törvényszerűségei A forrás kilépési magasságok adatainak tömegéből kiválasztva a legmagasabbat és a legalacsonyabbat a kettő között megközelítően 600 m-es szintkülönbség adódik. A két határeset között igen változatos értékeket találunk. Az E- és a D-Bükki karsztforrások fakadási magasságát a hegység csapásával párhuzamosan képzelt egyenesre kivetítjük az Eger-pataktól K-i irányból növekvő távolságra, akkor a 3. és 4. ábrát kapjuk. Hasonlóan jártunk el a Garadna-Szinva vízgyűjtőnek forrásainál is, itt a völggyel párhuzamosan húztuk meg a képzelt egyenest (5. ábra). Az É-i források Ny-i csoportjápál a triászból fakadóknál a hegység középső része felé növekvő magasság mutatkozik (Monosbél 360, Bélapátfalva 378, Szalajka 422—459 mAf), tehát a kilépés a hegység Ny-i pereme felé csökken. Majd egy-két kisvízhozamú jelentéktelen forrást nem tekintve 500 mAf fölé emelkednek a kilépési szintek (Ablakoskő, 500, Bán 500, Moldva 580 mAf). Ezután a hegység középső részén igen nagy szóródást találunk (Mályinka 315, Mária 665). A Kisfennsík É-i lábánál fakadók (Harica, Dobrica, Andó, Gallya) kilépési szintje pedig K-felé csökken. A Garadna-Szinva vízrendszer D-i forrásainak magassága a hegység belsejéből a peremek 5001+00300• 700 • 2 A A11 -AJELMAGYARAZAT+ Nagyvizhozomú források (1000 l/p felett) A Közepesvizhozamu forrósok (100-1000 l/p között) o Kisvízhozamú forrósok (5-100 l/p) <§> Időszakos karszt-források A forróshozamok sokévi átlagban vannak megadva -13A 14 A A -2120 A tO 15 20 3. ábra. Az É-bükki karsztforrások fakadási szintjei 23 24 600 [mAf] 400 300 25 30 [km] Puc. 3. ropinonmbi rtpopuea napcmoebix ucmomiuKoe Ha ceeepmü nactnu eopu Ewkk Abb. 4. Karstquellenniveaus im südlichen Bükk-Gebirges