Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz

Aujeszki G.—

dr. Scheuer Gy.: Adatok a Bükk-hegység Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 177 BOO 500ÍT UOO' .c 300# 200100• 0 45 " ' " ® 4 ff® ® ® 52 a I>2 + 44 ° i T 5 0 53 4/ + + + SH 10 15 20 55 25 30 35[KM] 4. ábra. A D-bükki karsztforrások fakadási szintjei Puc. 4. Popu30Hmbi npopuea Kapcmoeux ucmonnuKoe na WMCHOÜ HOCMU eopbi BWKK Abb. 4. Karstquellenniveaus im südlichen Bükk-Gebirges felé csökken. Ettől csak a Sebes-forrás tér el. (Garadna 490—470, Margit 350, Anna 260, Diósgyőr 178). A vízrendszer É-i forrásainál szóródó értékeket találunk. A kilépési szintek völgyük mentén a Garadna, illetve a Szinva völgye felé csökkennek. (Száraz 575, Géza 720, Meteor 620, Csikorgó-völgyiek 670—550). A D-i Bükkben vannak a legalacsonyabb forráskilépések. A peremi részen 128—198 mAf közöttiek az értékek (Eger 158, Kács 192, Sály 198, Miskolc-Tapolca 128 mAf). A belső zónában 208—500 m között vannak a fakadási szintek. Legmagasabban az időszakos források fakadnak (Vöröskő 500, Imó 480, Feketelen 465 mAf). A forráskilépések magassági adatainak megfelelő csoportosítása alapján már bizonyos törvényszerűségek, karszthidrológiai összefüggések mutathatók ki. Az azonos vagy megközelítően azonos magasság, továbbá a kilépések szabályszerű változása, az azonos rendszerhez való tartozást valószínűsíti. f) Forráskilépések vízföldtani helyzete Ha a források környezetének geológiai viszonyait vizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy azok legnagyobb részben különböző földtani korú pala, eruptívum, harmadikőszaki képződmények és a vízvezető mészkövek vagy dolomitok érintkezésénél fakadnak. A megfigyelések szerint három alapvető adottság mellett történnek a forráskilépések: Vízvezető és vízzáró képződmények határán pl. pala és mészkő, pala és dolomit, eruptívum és karsztos kőzetek, vagy harmadidőszaki vízzáró képződmények és karbonátos képződmények érintkezése mentén vagy határán. Az előbbiek a hegységben vagy annak É-i részén fordulnak elő, az utóbbiak a D-i részen figyelhetők meg. Az azonos típusú, de eltérő vízvezető képességű kőzetek érintkezésénél. A megfigyelés szerint jó vagy kitűnő víztartókőzet pl. triász mészkő térszínileg alacsonyabban fekvő gyengébb áteresztőképességű paleozoós mészkővel érintkezik, akkor az nem képes befogadni annak minden vizét, visszaduzzaszt és vízkilépést éredményez. A vízzáró képződményekkel körülvett sasbércekből, amelyek a vízzáró képződmények alatt kapcsolatban vannak a nyílt és a fedett karszttal. g) Vízutánpótlódás A karszt vízutánpótlódásával számos cikk, és szerző foglalkozott. A Bükkre vonatkozóan is bő irodalom áll a rendelkezésre. Ezért a Bükki karsztrendszer olyan utánpótlódási formáját kívánnánk kihangsúlyozni, melyek a karszthidrodinamikai összefüggésekre, illetve össze nem függésekre, továbbá a vízzáró kőzetek és karsztrezervoár felszínalatti elterjedésére vonatkozóan adnak felvilágosítást. A bükki karsztrendszerek vízutánpótlódásának egyik formája az amikor a patakvölgyekben a felszíni vizek, részben vagy egészben elnyelődnek. Wein Gy. (1947) pl. a Garadna források vizének elnyelődését figyelte meg a Hámori-tó előtt a Garadna völgyében. Megfigyeléseink szerint a felszíni vizek származhatnak: a vízzáró képződményekről lefolyó csapadékvízből, vagy vízzáró vagy rossz vízvezető képződmények területén fakadó kisvízhozamú forrásokból. A víz a térszínileg magasabban fekvő vízzáróképződményekről lefolyva el-