Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Domokos Miklós: Az összesítő vízmérleg szempontjából mértékadó hónapok kiválasztása

Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 156 Az összesítő vízmérleg szempontjából mértékadó hónapok kiválasztása DOMOKOS MIKLÓS* 1. A vizsgálat célja 1.1. A probléma felvetése A kb. egy évtized óta intézményesen, rutinszerű­en alkalmazott vízmérleg-metodikánkkal kapcso­latban az utóbbi időben mind a vízkészletgazdálko­dás országos irányítói, mind a módszer gyakorlati alkalmazói számos problémát, javaslatot vetettek fel [8], Ezek közül ebben a tanulmányban csak egy felvetett kérdéssel foglalkozunk, amely így fogalmazható meg: Meg kell vizsgálni, vajon ma is érvényes-e az a megállapítás, hogy — amennyiben továbbra is a hónapokat tekintjük a vízmérlegek tárgyidősza­kainak — minden esetben augusztusban (és esetleg szeptemberben) lesz a mérleg eredménye mérték­adó. Valószínűnek látszik ugyanis pl., hogy a te­nyészidőszakban a mezőgazdasági vízhasznosítás szempontjából zömmel nem az augusztus, hanem a július a kritikus hónap, mivel az öntözés elmara­dása okozta fajlagos többlettermés-kiesés az utób­biban jóval nagyobb, mint az előbbiben. (Más szó­val: júliusban jóval kisebb az öntözés vízhiány­tűrése, mint augusztusban.) A kérdés felvetése nagyon is indokoltnak tűnik, hiszen az összesítő vízgazdálkodási mérlegek mér­tékadó tárgyidőszakainak első — máig is érvényes­nek tekintett — kiválasztása [9] óta 20 év telt el. Ez alatt nemcsak a vízkészletekre és a vízigényekre vonatkozó adatszerű ismereteink bővültek jelentő­sen, hanem bizonyos közgazdasági megfontoláso­kat is megfogalmaztak, konkrétabbá ill. árnyal­tabbá tettek. így pl. ma már számszerűen is jellemezni tudjuk a te­nyészidőszak különböző rószidőszakaiban elmaradó ön­tözések okozta fajlagos terméstöbblet-kiesések időbeli változását, tehát az öntözés vízhiány-tűrésének időbeli változását is. Továbbá: e vízhiány-tűrésnek táj-egy­ségektől, növényfajtától, stb-től való függéséről is van­nak adataink. 1.2. A kísérleti megoldás útja Tanulmányunk keretében nem vállalkozunk az 1.1 alatti kérdés általános megválaszolására, hanem csupán arra, hogy — kísérletképpen — kiválasszuk Magyarország öt — részben egymást is tartal­mazó — nagy vízgazdálkodási egységének minde­gyikéhez a reprezentatív összesítő vízmennyiség-mér ­legek felállítása szempontjából mértékadó hónapot. Azt, hogy a gyakorlatban általánosan használt víz­hozam-mérlegek helyett nagy folyók esetében vízmeny­nyiség-mérlegeket is alkalmazhatunk, az 1. ábra vilá­gítja meg, amely a Duna nagymarosi szelvényében le­folyt vízhozamok napi- és havi átlagértékeinek tartós­sági görbéjét tartalmazza. Az ábrán látható, hogy a víz­készletgazdálkodási szempontból érdekes kisvízhoza­mok tartományában a két görbe a tartósság irányában legfeljebb 7%-nyira, a vízhozamok irányában 10%­* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Bu­dapest. nyira távolodik el egymástól. (Az utóbbi érték nagyság­rendileg megegyezik a vízhozammérés pontatlanságával.) A 2. ábrán is látható öt vízgazdálkodási egység a kö­vetkező : — a Duna magyaroszági vízgyűjtője, a Dráva és a Tisza vízgyűjtője nélkül (a továbbiakban: D vízgyűjtő), — a Dráva magyarországi vízgyűjtője (Dr víz­gyűjtő), — a Tisza magyarországi vízgyűjtője (T vízgyűjtő), — Magyarország területe a Tisza vízgyűjtője nélkül (D + Dr vízgyűjtő), — Magyarország területe (D-f Dr + T vízgyűjtő). 2. A vizsgálat elve 2.1 A vízmennyiség-mérlegek értelmezése és felépítése A kitűzött feladat megoldásának alapjául szol­gáló havi vízmennyiség-mérlegeket a következő­képpen készítjük ei: Vízkészletként az egységről a tárgyidőszak alatt lefolyó vízmen nv iséggel egyenér t ékű t ermészetes kö­zépvízhozammal számolunk. Ez az érték nem tar­talmazza ugyan a hasznosítható vízkészlet nem­természetes-eredetű összetevőit, így a tározások, külföldi vízkészlet-elvonások, szenny- és használt­víz-bevezetések hatását, azonban feltehetjük, hogy — a tározások hatása a vizsgált egységek nagy területe, valamint a tárgyidőszakok hosszúsága miatt gyakorlatilag elhanyagolható, — a jelenleg kb. 20 m 3/s-nyira — tehát a D + 4-Dr + T vízgyűjtő legkisebb vízkészletének 1%­ára — becsült külföldi vízkészlet-elvonások az el­következő 10—15 évben nem fokozódnak olyan mértékben, hogy érzékelhetően megváltoztatnák ilyen nagy vízgazdálkodási egységek vízmérleg eredményeit, ill. ha érzékelhetően nőnek is, ez a növekedés a magyarországi vízigénynövekedés­sel arányos lesz s ezért nem lesz hatással a mérték­adó hónap kiválasztására, — végül pedig a szenny- és használtvíz-beveze­tések ugyancsak a vízigényekkel csaknem arányo­san nőnek, s ezért hatásuk a mértékadó időszak kiválasztására szintén elhanyagolható. a[m 3/s] 8000 6000 4000 2000 66x31 napi 1 tözépvizhozamból 66» 1 havi } szerkesztett görbe AO mat = 10% 1001%] 1. ábra. Napi és havi középvízhozamok tartóssági görbéi (Duna, Nagymaros; 1901—1966 július)

Next

/
Thumbnails
Contents