Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Molnár György: Belvízkeletkezés és levonulás törvényszerűségeinek vizsgálata vízáteresztő talajú belvízöblözetben

Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám 15 Belvízkeletkezés és levonulás törvényszerűségeinek vizsgálata vízáteresztő talajú belvízöblözetben M OINi R (i YÖKG Y* Magyarország belvízi elöntéssel veszélyeztetett területei a fedőréteg vízáteresztőképessége szerint két fő csoportra oszthatók: kismértékben vízáteresztő, mint a Tiszántúli belvízöblözetek nagvrészének és jól vízáteresztő, mint a Duna—Tisza közi hátság belvízöblözeteinek a fedőrétege. Alihoz, hogy a belvízöblözeteket rendezni lehessen — a káros belvizek időbeni levezetését és a belvíz tározását, hasznosítását is ideértve — ismernünk kell a belvíz keletkezésének fizikai folyamatát, az egyes meteorológiai és hidrológiai adatok közötti kapacsolatokat, a vizsgált öblözet talajtani, talajmechanikai, mezőgazdasági felosztását és még több más fizikai jellemzőt. Ezeknek az adatoknak a megszerzése érdekében nem lehet minden belvízöblözetet nagy sűrűséggel meteorológiai és hidrológiai műszerekkel felszerelni és feltárni. Ezért jellemző területeket kell kiválasztani, ahol a szükséges adatok kellő gyakorisággal és pontossággal mérhetők. Azok feldolgozása és a törvényszerűségek meghatározása után megfelelő óvatossággal javaslatot lehet tenni a hasonló geológiai és hidrometeorológiai jellegű belvíz öblözetekben alkalmazható számítási módszerekre — a számítás történhet a legegyszerűbben a lefolyási hányaddal, vagy akár a teljes fizikai folyamatot magába foglaló egyenletrendszer megoldásával — továbbá az előrejelzéshez szükséges észlelőhálózat kiépítési sűrűségére. A vízáteresztő fedőrétegű területeken keletkező belvíz törvényszerűségeinek vizsgálata a FehértóMajsai kísérleti belvízöblözetben folyik. 1. Az öblözet rövid leírása A Fehértó—Majsai belvízöblözet az algyői belvízrendszer része. A szegedi Fehértó és Kiskunhalas között helyezkedik el. (1. ábra) Az öblözet elforgatott L alakú. A tengelye először DK-ÉNy, majd Kiskunmajsánál ÉK—DNy irányúra változik. Területe jelenleg (1972-ben) 295 km

2. Sajnos 10 év alatt 6 alkalommal változott az öblözet nagysága újabb, eredetileg más vízgyűjtőhöz tartozó területek hozzácsatolásával. A felszín Zsaruitól (125 m.A.f.) Szatymazig (85 m.A.f.) 32 km-en 40 m-t esik. Tehát az átlagos esése 1,25 m/km. Az átlagtól lényeges eltérések vannak. Zsana környékén előfordul 5—10%-os esésű kisebb domb is. Az öblözet más területein az uralkodó széliránnyal megegyező ÉNy-DK irányú homokhátak oldalán is előfordulnak 3—5%-os lejtésű területek. Az öblözet domináló talaja laza vízáteresztő homok. A mélyedésekben található semlyékek talaja a felszínen szikes, válvogos homok, alatta folyóshomok helyenként mészkőpaddal. Általában a fel* Vízgazdálkodási ós Tudományos Kutató Intézet, Budapest. szín alatt 6-—8 m-rel vízzáró talajréteg található. Több mint 800 talajminta vizsgálata alapján meghatároztuk az öblözet talajainak vízáteresztőképességi együtthatóját. A számítások alapján három csoportra osztottuk a talajokat: a) Vízáteresztő talaj, k = 3-10~

5 m/s. A homokos dombhátakon helyezkedik el, részesedése kb. a terület 70%-a. b) Közepesen vízáteresztő talaj.: k = 5-108 m/s. A dombhátak és a semlyékek közötti átmenet. A terület 10%-át fedi. c) Kismértékben vízáteresztő (gyakorlatilag vízzáró) talaj: k = 2• 10"

1

0 m/s. a semlyékeket fedi. A fennmaradó 20%-ot borítja. A 2. ábrán egy földtani szelvényt mutatunk be. Jól látható a semlvékek és a homok-dombhátak talajainak különbsége. Az öblözetben nincs állandó vízfolyás, azonban a Fehértó—Majsai főcsatorna csak nagyon száraz nyarakon szárad ki. 1962. január 1-től 1972 szeptemberéig csak 1965. szeptember 14. és 20. valamint 1969. augusztus 13. és szeptember 9-e között száradt ki a főcsatorna a szatymazi vízhozammérő bukónál. A többi időszakban állandóan volt lefolyás. Az öblözet vízrendszere eredetileg spontán módon alakult ki. Belvizes időszakokban az egyes semlyékek megteltek és a víz átbukott az alatta levő semlyékbe, az is megtelt és ez a folyamat alakított ki egy lefolyási irányt, amit egyes helyeken a magasabb dombhátak átvágásával a környék gazdái befolyásoltak. Tervszerű csatornaépítés az 1950-es években kezdődött. Babos Zoltán 1957-ben megjelent tanulmányában [1] a Fehértó — Majsai főcsatorna Kömpöc község feletti szakaszát még „meglevő rendezetlen vízmedernek" nevezi. 2. A kísérleti öblözet területén folyó meteorológiai és hidrológiai észlelések A kísérleti öblözet felszerelése 1961-ben kezdődött. Az észlelések 1962. január 1-től fokozatosan indultak meg, a berendezések elkészültével. A kömpöci kísérleti telepen — amely közel az öblözet súlypontjában helyezkedik el (1. ábra) — elsőrendű meteorológiai állomás üzemel, azonkívül 3 henger és 10 GGI-500-as liziméter észlelése folyik. A telej) közvet len közelében 5 kútsorban 44 talajvízkút és 12 vízmérce, az öblözet távolabbi területein további 36 talajvízkút és 28 csapadékmérőállomás észleltetése folyik. Az öblözetről levonuló belvíz mennyiségét három helyen mérik. Az egész öblözetről levonuló belvízmennyiséget a szatymazi vízhozammérő bukón (vízgyűjtőterülete 295 km

2) az öblözet ÉNy-i részéről a Parshall vízhozammérő szűkületen (víz-