Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Molnár György: Belvízkeletkezés és levonulás törvényszerűségeinek vizsgálata vízáteresztő talajú belvízöblözetben

16 Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám Molnár Gy.: Belvízkeletkezés és levonulás gyűjtőterülete 120 km

2), a DNv-i részéről levonuló vízmennyiséget a balástvai vízhozammérő bukón (vízgyűjtőterülete 76 km

2) mérik. 3. Az észlelési adatok feldolgozása A vizsgálatok megkezdése előtt a nyers észlelési adatok meglevő sorozatait feldolgoztuk, illetve még feldolgozásuk folyamatban van. Erre a feldolgozásra azért van szükség, mert az elmúlt 10 év alatt többször változott az észlelési rend. A vizsgálatok helyes elvégzéséhez azonban egységesen feldolgozott adatsor szükséges. Nagyon megnehezítette munkánkat a már említett vízgyűjtőterületváltozása. A területnagyság változása azt vonta maga után, hogy ugyanolyan lefolyási hányad esetén különböző belvíztömeg keletkezett. Számításaink során ezt úgy küszöböltük ki, hogy a lefolyást is mm dimenzióban számoltuk. Vizsgálatainkat két irányban folytatjuk: a) A meglevő adatok segítségével korrelációs vizsgálatokkal kapcsolatot keresünk az egyes meteorológiai és hidrológiai tényezők között. Az így nyert kapcsolatok alapján előrejelzési módszert szándékozunk kidolgozni. b) Végső megoldásként általános rendszermodellt szeretnénk felállítani és megoldani. 4. Nagy átlagok vizsgálata A vizsgálatok első lépésében az éves és a féléves átlagokat, illetve összegeket dolgoztuk fel, és értékeltük azok kapcsolatát. Az egész öblözetre (szatvmazi bukó) és a Parshall mérőszűkület részöblözetére vonatkozó adatok a 3. ábrán láthatóak. A két vízgyűjtőterületre vonatkozó adatokat egymás mellett ábrázoltuk, azért, hogy azok könnyen összehasonlíthatóak legyenek. Az értékelésnél figyelembe kell venni azt, hogy a Parshall mérőszűkület öblözete része a szatvmazi bukó vízgyűjtőjének. A két vízgyűjtőterület adatait összehasonlítva megállapítható, hogy mind a lefolyás mm-ben, mint a lefolyási hányad a Parshall vízgyűjtőterületén nagyobb. Ez a következőkkel magyarázható. JELMAGYARÁZAT-a) A Parshall vízgyűjtőjén terül el az öblözet egyetlen nagyobb települése, Kiskunmajsa. Területe ~ 2 km

2. A belsőségek, a háztetők, a burkolt utak és a csatornázás következtében nagymértékben megnő a lefolyási hányad. b) A Parshall vízgyűjtőjén a terep esése nagyobb és már kisebb-nagyobb dombok is találhatók. c) A Parshall vízgyűjtőjén nincsenek, míg az öblözet más területén erdők is találhatók. A 3. ábrán feltüntetett adatok közül csak a talajvízállás mutat szemmel látható kapcsolatot a belvíz mennyiségével. Gondolatébresztő az, hogy a nagyon belvizes 1965—66—67-es évek előtt 1964-ben az éves átlag és a téli félév átlaga jobban megközelíti egymást, mint más években. 4. ábrán felrajzoltuk egy talajvízkút 38 éves adatsorának éves átlagait (folytonos vonal) és a téli félév átlagait (szaggatott vonal), valamint a kúthoz legközelebb eső Kiskunmajsai csapadékmérő állomás évi csapadékösszegeit és a sokévi átlagát. Végignézve a talaj vízállás-idősort, látható, hogy egyes években az éves átlag magasabban helvezkedik el, mint a téli félév átlaga. Ezek az évek 1935, 1939, 1951, 1964. Mind belvizes időszakot megelőző évek. Az utánuk következő átlagon felüli csapadékot kapó évek belvizesek voltak. Tehát ha ismerjük a téli-félév és az egész év átlagos talajvízállásait (ami novemberben már ismert) következtetni tudunk arra, hogy átlagos, vagy annál nagyobb csapadék esetén a következő tavasz belvizes lesz-e vagy sem.