Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 2. Ülésszak - Környei László: A vízgazdálkodási létesítmények műszaki tervezésének újabb eredményei

128 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Környei L.: A műszaki tervezés újabb eredményei 1. Duna-szoros régió (Visegrád—Nagymaros) 2. Szentendrei régió 3. Váci régió. Kamarás Miklós „Az agrotechnika szerepe a vízgazdálkodásban" című dolgozatában össze­foglalja a mezőgazdasági művelésnek a vízfel­használásra gyakorolt hatását. Rámutat, hogy a természeti tényezők közül a domborzat és az éghajlati elemek, a talajtulaj­donságokkal egyet,emben alapvetően megszab­ják a mezőgazdasági termelés kereteit és lehető­ségeit. A kedvezőtlen tulajdonságú területeknél a hasznosítási nehézségeknél is mindig megta­lálhatók a korszerű vízgazdálkodás követelmé­nyei. A mesterséges trágyaszerek bő választéka miatt a tápanyag visszapótlás problémája csök­ken és egyre inkább a víz kerül a terméshozam meghatározó tényezőjévé. KocsoncLi Csaba az öntözővíz egyenletes el­osztását dombvidéki esőztető telepek esetén tár­gyalja dolgozatában. Dombvidéken a szárnyve­zeték mentén előálló nyomás egyenlőtlenséget a súrlódáson kívül erősen befolyásolja a geodé­tikus szintkülönbség. A kiadagolt vízmennyiség egyenlőtlensége az eróziós folyamatok megin­dulását, az öntözővíz nem kellő hasznosulását eredményezik. Számítógépes programban vizs­gálták a domborzat hatását négy különböző tí­pusú szárnyvezetékre. Grafikusan ábrázolták a szórófejek vízhozamában észlelhető százalékos eltéréseket. Általában 2—3" /'() az a terepesés, amely mellett a legkedvezőbb a szárnyvezeték nyomás-eloszlása és egyben a szórófejek vízho­zamainak egyenletessége is. Röser Ottó a hazai nagyüzemi esőztető szi­vattyútelepek fejlődésének legutóbbi 10 eszten­dejét tárgyalja dolgozatában. Elsősorban a szivattyútelepek gépészeti auto­matizálási kérdéseivel foglalkozik. A megbíz­ható automatikus üzemet a függőleges tengely­elrendezésű gépek alkalmazása biztosította. Ez leegyszerűsíti az indítási műveleteket az auto­matizálásnál és csökkenti a beépítés helyszük­ségletét. A szivattyútelepek kialakításának máig sem lezárt problémaköre a felépítmény kérdése. A hagyományos anyagokból, vasbeton­ból és téglából kialakított gépházak mellett, műanyagívekből épített sátortetős megoldású felépítmény is készült. A VlZITERV házi terv­pályázatán az elmúlt időszakban a szabályozás­ra korszerű fordulatszám-szabályozás is kiala­kításra került. A szivattyútelepek kialakítása megfelelő alapot szolgáltat arra, hogy a KGST keretében a témában most folyó egységesítési munkába a magyar fél is tevékenyen bekapcso­lódjék. Mohos Ottó földmedrű csatornák fenntartási és biotechnikai munkáinak gépesítésével foglal­kozik dolgozatában. A csatornahálózat fenntar­tásánál rámutat a magas fokú gépesítés alkal­mazására, mely az egyre fokozódó munkaerő­hiányt pótolja. A jelen dolgozat elsősorban a levezető csator­nák fenntartásával foglalkozik, a Nyugatma­gyarország-i Hansági területen. Dr. Merényi Miklós—Pallós Gábor dolgoza­tukban a vízépítési acélszerkezetek korrózióvé­delmével foglalkoznak. Rámutatnak arra, hogy a vízügyi ágazat 70 milliárd nagyságrendű álló­eszközén belül 20% az olyan technológiai és gé­pészeti berendezés, mely a korrózió hatásának ki van téve. 1980-ig további 128 000 tonna acél­szerkezet beépítésére kerül sor. Az OMFB víz­ügyi korróziós bizottságán belül felhasználták a 7 éves vízi kitéti vizsgálatok, üzemi és félüze­mi kísérletek .eredményeit és a vízépítési acél­szerkezetek több éves felületvédelmi tervezési tapasztalatait. Felhívják a figyelmet arra, hogy mindig olyan védelmet kell alkalmazni, amely az igé­nyelt helyen a kielégítő védelmet jelenti. A vízügyi gyakorlatban fémbevonat rendszerek, festékbevonat rendszerek, kombinált (fém -f- festék bevonat rendsze­rek) kerülnek alkalmazásra. A dolgozatban foglalkoznak a felületvédelem gazdaságosságának kérdésével. Váradi Gyula „Az aktív korrózióvédelem al­kalmazása a közműveknél" című dolgozatában a katódos védelemmel foglalkozik. Röviden rámutat dolgozatában a csőtávveze­tékek, városi csőhálózatok, vízkivételi művek, acéltartályok, zsilipek és fúrt kutak korrózió­védelmi megoldásaira. Eddigi tapasztalatok sze­rint a katódvédelmi beruházás nem haladja meg az összberuházás 0,5—2%-át. Takács István dolgozatában ismerteti a víz­gazdálkodás tervezési problémáit a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A vízgazdálko­dás ősi szokásjog alapján fejlődött ki, elsődle­gesen a rizstermesztés igényeinek megfelelően. Az évi kétszeres aratás szokásos. A túlnépese­dés miatt a dombvidéken is szükséges öntözni, ennek előfeltételét képezi a dombvidékeken és a hegyvidékeken a víz tározása. Nagy nehézséget okoz az új területek bekapcsolásánál az őserdő kiirtásával fellépő nagymérvű talajerózió. Ivóvízellátás csak a nagyobb városokban megoldott, de ott is csak részlegesen, főként közkifolyós rendszerrel és az ivóvízfogyasztás hozzávetőlegesen 20—70 l/fő/nap. Mélyfúrású és ásott kutakból történik a vízbeszerzés, me­lyek legnagyobb része fertőzött. Az ipar vízigé­nyét felszíni vizekből elégítik ki. A folyók vízjárása csapadékos időszakok mi­att nagyon tág 'határok között változik, pl. a Vörös folyó kis vize 2000 im 3/sec, árvize: 25— 30 000 m 3/sec. A vízjáték meghaladja a 10 mé­tert. A vízkészletgazdálkodás gyakorlati megvaló­sítására az első lépések megtörténtek. Bardóczy Lajos—Szlávik Sándor— Witting ­hoff Béla „Vízellátás-csatornázás tervezési problémák Észak-Afrikában és a Közel-Kele-

Next

/
Thumbnails
Contents