Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Magony László: Az állóeszközök optimális élettartamának vizsgálata a vízellátás és csatornázás területén

12 Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám Magony L.: Az állóeszközök optimális élettartama A fizikai kopás mértékét befolyásoló legfontosabb tényezők: aj az állóeszköz anyagminősége és konstrukciós sajátosságai; b) a működés és a környezet konkrét körülményei; c) a működés időbeli intenzitása. Az állóeszközök fizikai élettartamának megállapításakor meg kell nézni, hogy az egyes műszakigazdasági paraméterek hogyan tükrözik az elhasználódás objektív folyamatát, s hogyan jelentkeznek a karbantartási és fenntartási költségek alakulásában. A költségek alakulásából megállapítható, hogy gazdaságilag mi előnyösebb; a fizikailag elkopott állóeszközök felújítása, majd további üzemeltetés, vagy az állóeszközök kellő időben történő kicserélése [4], Altalánosságban azokban az esetekben, amikor az egyes állóeszközök soronkövetkező javítás megközelíti a bruttó érték 75—80%-át, már legtöbbször csak igen nagy anyagi áldozatok árán lehetséges a korszerű állóeszközök helyett, az elavult régi állóeszközök üzembentartása. Az állóeszközök pótlásának optimális időpontja az eszközlekötési járulék figyelembevételével Az állóeszközök üzemeltetésénél — használati idő és fizikai elhasználódás előrehaladásával — a felmerülő karbantartási- és felújítási költségek azonos időszakokra számított összege fokozatosan növekvő tendenciát mutat. A vizsgálatnál (— a még használatra alkalmas eszközök és berendezések értékére való tekintet nélkül —) első megközelítésben abból a feltevésből indulunk ki kizárólag az optimális élettartamot alapul vételével mikor időszerű (ott ahol a fennálló rendelkezések előírják az eszközlekötési járulék figyelembevételét) [1, 3, 6, 5], Abból a feltevésből lehet kiindulni, hogy egy-egy állóeszköznél a javítási- karbantartási költségek (J

v •/.,, J

3, . . .) fokozatosan emelkednek, vagyis fennáll az, hogy J, < J., J, J rt J, n+1 K 0=fí + J

1 + Jo - + + e (1 + e)' «+2 J n (l+e) Ji i = l (1 + e) i— 1 K n B+ 2 '-h i= 1 alakban. Vagyis azt az összeget, mely az első időszak elején szükséges ahhoz, hogy ettől kezdve minden ?i-edik év után az adott állóeszköz kicserélhető legyen. A költségszinten mért optimális élettartam meghatározása szempontjából szükséges megtudnunk azonban azt is, hogy a költségek alakulásának függvényében ez a pótlás időpontját tekintve gazdaságilag mikor a leghatékonyabb. Tehát milyen nagyságrendű javítási összeg elérésekor kell eltekintenünk az állóeszköz további üzemben tartásától, és mint gazdaságtalannak mielőbbi kicseréléséről gondoskodnunk, amennyiben kényszerítő körülmények nem indokolják ennek ellenére is a további üzemeltetést. Számszerűleg ez nem jelent mást, mint azt hogy a kiszámított költségek minimumát kell megkeresni. A számítást elvégezve kapjuk a következő összefüggést: B+ £ ai-KJi i = l ' n + ] • S^

1 és ezek a költségek azonos egységny i időszakonként jelentkeznek. Ha az állóeszköz beszerzési költsége j8, az eszközlekötési járulék e, és a kicserélés ra-edik időszakegység elteltével válik esedékessé, akkor a költségek a következőképpen alakulnak. Az első alkalommal beállított állóeszköz-költsége (K

0) a felmerülő javítási költségek diszkontált értékének figyelembevételével mely összefüggésből az 1 +e = a helyettesítéssel és a kijelölt műveletek elvégzésével kaphatjuk meg a K„ értékét, mégpedig i = 1 ami nem jelent mást, ha levonjuk a megfelelő következtetést, hogy az állóeszköz cseréjének az időpontja akkor optimális, ha az előzőekben vázolt szempontok figyelembevételével a fenti egyenlőtlenség fennáll. Vagyis amennyiben az n után következő időszakra eső javítási és pótlási költségek összege meghaladja az n előtti időszakban kiadott összes költség súlyozott összegét [7]. A fent vázolt költségszinten mért optimális élettartam számítása abban az esetben ad megbízható eredményeket, ha megfelelő információrendszer áll a számítás rendelkezésére. Vagyis a számítás alapját képező javítási költségek tényszámait az egyes állóeszközökre lebontottan veszik nyilvántartásba. Gazdasági (erkölcsi) elhasználódás A termelésben levő állóeszközök nemcsak fizikailag, hanem gazdaságilag (erkölcsileg) is elavulnak. E folyamat a technika- és technológia fejlődése következtében napjainkban mind erőteljesebben

1 érvényesül. A gazdasági elhasználódás az állóeszközök értékcsökkenésének speciális, a fizikai kopástól független formája, mely akkor következik be, ha már korszerűbbet, -hatékonyabbat is előállítanak, vagy ha a meglevő állóeszközök újratermeléséhez egyre kevesebb társadalmi munka szükséges, és ez az újrabe,szerzési árakban is tükröződik. Az állóeszközök gazdasági elavulását előidéző tényezők általában együttesen jelentkeznek. A munka termelékenységének növelésével egyidejűleg a találmányok, újítások stb. eredményeként az újonnan üzembehelyezett eszközök műszaki-gazdasági jellemzői felülmúlják a korábban gyártottakét. A termelőeszközök gazdasági elavulása annyiban gyakorol befolyást az üzemben levő termelőeszközökre, amennyiben például az új berendezés értéke közel azonos a működő berendezések felújításának a költségeivel. Ilyen esetekben gazdaságilag előnye-