Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 1. Ülésszak - Csanádi Lajosné dr.: A távlati tervezés hidroökonómiai vonatkozásai

Csanádi L.-né dr.; A távlati tervezés Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 117 tes vizsgálatán és ebből kiindulva a várható fejlődés alakulásának előrejelzésén alapult. A tervezők részletesen megvizsgálták a Tisza-völgy településhálózatának helyzetét és várható fejlődését, a népesség számában bekövetkező változásokat, az ipar jelenlegi termelési színvonalát és a fejlesztés várható irányát, mértékét, valamint a mezőgazdaság fejlődését és szerkezetében előreláthatóan bekövetkező módosulásokat, majd ennek alapján behatárolták azt az igényt, amelyet e térség a vízgazdálkodással szemben az ezredfordulóig támaszt. A várható vízigényeket a különböző mértékű és ütemű társadalmi és gazdasági fejlődéshez kapcsolódva 15, ill. 30 éves időtávlatra vízhasználatonként prognosztizálták. A tanulmány foglalkozik a munka során szerzett tapasztalatokkal és problémákkal is, így a mostani információs rendszer és alkalmazott tervezési módszer hiányosságaival. A megfelelő információs bázis hiányossága mellett (amely az előreielzési módszer alkalmazási lehetőségét is erőteljesen befolyásolta) a legjelentősebb problémák a tervezés területi egységének és távlatának megválasztásából adódtak. A vízgazdálkodási ágazat egységes műszakigazdasági tervezésére mutat be új módszert Barna Aladár és Salamin Pál dolgozata (Módszer a vízgazdálkodás egységes hidroökonómiai tervezésére). A szerzők abból indulnak ki, hogy a vízgazdálkodás egészének, vagy bármely tevékenységének, illetőleg tevékenységcsoportjának hatása a természeti, a társadalmi-gazdasági és a műszaki tényezők összefüggéseiben, egységes tér- és időbeli keretekben csak egységes vizsgálati eljárással mérhető fel. Ez képezheti a konzisztens tervezés céljára szolgáló ágazati modellrendszer alapját. A modellrendszer egyik alapja olyan logikai váz, amely a vízkészletek, a vízgazdálkodási tevékenységek és a népgazdasági ágak közötti kapcsolatokat a vízháztartás mennyiségi folyamatain keresztül fejezi ki és alapvető paraméterként a folyamatok során bekövetkező vízmennyiség mozgások mértékét használja fel. A modellrendszer másik alapjaként hidroökonómiai paramétereket vezet be. E paraméterek egyike a vízhasznosulási tényező, amely azt fejezi ki, hogy egységnyi társadalmi-gazdasági változáshoz mennyi víz szükséges. Ezt a bemutatott módszert a rendszer egyik input tényezőjeként a vízgazdálkodási folyamatok belső törvényszerűségeinek és a társadalmi-gazdasági folyamatokkal való közvetlen kapcsolatoknak kifejezésére alkalmazza. A másik paraméter a fajlagos hozam, amely a rendszer egyik outputjaként azt mutatia meg, hogy meghatározott tér és időbeli egységben végbemenő vízgazdálkodási beavatkozás a folyamatra terhelt vízmennyiség egységére vonatkoztatva milyen eredménnyel jár. A dolgozat a modell számos részletkérdését tárgyalja, elvi példát mutat be, felvázolja a módszer néhány alkalmazási lehetőségét és a további fejlesztésének irányát. Dr. Rajczi Kálmán dolgozata a távlati tervezés körében folytatható hidroökonómiai vizsgálatok közül a vízgazdálkodási létesítményrendszerekre vonatkozó műszaki-gazdasági kapcsolatok feltárásával és ábrázolásával foglalkozik. A dolgozat a témát rendszerelméleti alapon közelíti meg. A vízgazdálkodási létesítményrendszer szervezettségének feltárásához a bonyolultság mértékének megfelelően több lehetőséget kínál. A műszaki-gazdasági kapcsolatok feltárásának másik lényeges területe a vízgazdálkodási létesítményrendszerrel szemben támasztott belső gazdasági követelmények és azok kielégítésének mértéke. A komplex vízgazdálkodási létesítmények műszaki-gazdasági kapcsolatainak feltárása és ábrázolása rendszerelméleti módszerrel is lehetséges, de a tanulmány szerzője rámutat arra is, hogy a feltárás-ábrázolást nem lehet egyedül kibernetikai úton kialakítani, hanem szükséges — elsősorban a szabályozó rendszer realitása érdekében — a gazdasági, vízügyi-műszaki és több más szempont alkalmazásával az -elemzést elvégezni. A javasolt módszer konkrét távlati tervezés esetében választ adhat arra, hogy a rendszer koncepciója következetes-e, maga a rendszer teljes és gazdaságos-e? És arra is, hogy a rendszer megbízhatóan működik-e? A vízgazdálkodás hosszú-távú tervezésénél egyre inkább előtérbe kerülnek a környezetvédelem vízgazdálkodási vonatkozásai, amellyel dr. Szirota István újszerű megközelítéssel foglalkozik dolgozatában. A vízgazdálkodás oldaláról tekintve a környezetvédelem a vízvédelemmel, a vizek minőségével, szennyeződésével kapcsolatos kérdéseket és feladatokat öleli fel, de a környezetvédelem vízgazdálkodási vonatkozásainak fontos területe a vízkárelhárítás is. A tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy a hosszú-távú népgazdasági tervek rendszerében milyen kiemelkedő szerepe van a környezet-tervezésnek. Megállapítása szerint a környezetvédelem szempontjainak és érdekeinek érvényesülnie kell a népgazdasági terv egész rendszerében, tehát mind a komplex népgazdasági tervben, mind az ágazati tervben, mind pedig a területi tervekben. A tanulmány behatóan foglalkozik a vízminőségi regionális terv jelentőségével, mely módot nyújt az érintett terület vízminőségvédelmi, ill. szabályozási feladatainak és a szükséges beavatkozások nagyságrendjének a társadalmi-gazdasági igények oldaláról történő megközelítésére. Jelentős helyet kapott a távlati tervező munka keretében a munkaerővel kapcsolatosan jelentkező új problémák kutatása. A technika gyors fejlődése, az ország munkaerőtartalékainak racionális felhasználása, a téma újszerű kezelésének igényét vetette fel. Megváltoztak ugyanis a munkaerő minőségével kapcsolatos igények, amelyek velejárói a technika fejlődésének. Már napjainkban is, de a jövőben még fokozottabb mértékben munkaerőgondjaink