Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 1. Ülésszak - Csanádi Lajosné dr.: A távlati tervezés hidroökonómiai vonatkozásai

118 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Csanádi L.-né dr.: A távlati tervezés enyhítésének legfontosabb forrása e minőségi követelmények mielőbbi kielégítése. Ez csak tervszerű, az igényeket előrelátó és kielégítésükre célirányosan törekvő munkaerő-utánpótlással valósítható meg. Ebből az aspektusból szemlélendő Nemes Sándor dolgozata, amely a Vízügyi Szervezet munkaerőigényeinek hosszú távú tervezésének módszereit ismerteti. E munkának az a rendeltetése, hogy a szakemberutánpótlás eddigi, sok spontán elemmel terhelt folyamatát egy előbbrelátó, a műszakigazdasági követelményekkel jobban számoló rendszerrel váltsa fel a vízügyi szervezetben. A munka során végzett elemzés olyan jelenségeket hozott felszínre, amelyekre a kutatás eddig nem fordított kellő figyelmet. A kutatások a műszaki-gazdasági folyamatok olyan öszszefüggéseit tárhatják fel, amelyek tökéletesíthetik tervezési módszereinket. Célszerű lenne például behatóan vizsgálni a munka termelékenysége és az egyes szakmákban foglalkoztatottak arányának alakulása közötti összefüggést. Az eddigi ismeretek alapján lehetségesnek látszik e műszaki-gazdasági kapcsolat matamatikai megfogalmazása is, és ezáltal mind a távlati prognózisok módszereinek, mind a szakembernevelés tervszerűségének javítása. A magyar vízgazdálkodás távlati tervezésének pillanatnyilag talán egyik legnehezebben megfogható és kezelhető problémájával foglalkozik dr. Danicska Lajos „Nemzetközi vonatkozások a vízgazdálkodási ágazat távlati fejlesztési célkitűzéseinek meghatározásában" c. dolgozata. A dolgozat abból a megfontolásból indul ki, hogy a több országot érintő vízgyűjtő-rendszereknél gyakorlatilag a fővízfolyáson a torkolat mint végső kimenet felé haladva a mellékfolyók bemenetein fellépő hatások összegeződnek. E hatások mennyiségi és minőségi hatásonként csoportosíthatók. A vízfolyások felső szakaszán elhelyezkedő országokra vonatkozóan á mennyiségi és minőségi hatások a belépő vízfolyások határszelvényében összegeződnek. A szerző egyértelműen leszögezi, hogy amennyiben a felső szakaszon elhelyezkedő országokból a közös vízgyűjtőről származó vízkészletek megosztásában és minőségének megóvásában méltányosságot várunk, ugyanezt a magatartást kell tanúsítani a tőlünk lejjebb fekvő alsó szakaszon elhelyezkedő országok tekintetében is. A tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy a magyar vízgazdálkodás fejlesztésének alapvető kérdése, hogy az előttünk álló feladatokat az összefüggő természeti egységet alkotó vízgyűjtő terület elve alapján a szomszédos országokkal együttműködve oldjuk meg. Az előadói jelentés összegezéseként megállapítható, hogy a vízgazdálkodás hosszú-távú fejlesztési koncepciójának kialakításában, a fejlesztési tervek kidolgozásában az utóbbi években fokozottan érvényesültek a közgazdasági, s ezen belül a hidroökonómiai megfontolások és ennek eredményeként egyrészt javult a tervező munka színvonala, másrészt a vízgazdálkodási ágazat tervei nagyobb összhangban vannak a népgazdasági tervvel. Az elmúlt évek munkájának egyik legjelentősebb eredménye, hogy elkészült a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciója, amely 1970— 1985 közötti időszakra határozza meg a fejlesztés irányait, figyelembe véve a nagy-távlatú továbbfejlesztési lehetőségeket is. A távlati fejlesztési koncepciót, mely lényegében a vízgazdálkodás stratégiai terve, a rövid- és középtávú tervek alapja, a kormány 1973. január 18-i ülésén elfogadta. A kormányhatározat értelmében — összhangban az infrastruktúrák gyorsabb ütemű fejlesztésének irányelveivel — el kell érni, hogy a vízgazdálkodás a népgazdaság általános fejlődési ütemét meghaladó mértékben fejlődjék. E határozat valóraváltása csak oly módon érhető el, ha a vízgazdálkodási ágazat a népgazdasági igényeknek megfelelő távlati tervvel, ill. tervekkel rendelkezik. Az elért eredményeket nem kisebbíti az a tény, hogy a tervezés egyes területein a vízgazdálkodásban tevékenykedő közgazdászok csak a problémák felismeréséig, de a megoldásukig még nem jutottak el. A dolgozatok rámutatnak azokra a problémákra és feladatokra, amelyeket meg kell oldani annak érdekében, hogy a hidroökonómiai ismeretek — összhangban a műszaki-hidrológiai ismeretekkel — a jövőben hatékonyabban járuljanak hozzá a vízgazdálkodási ágazat tervezési munkájának tökéletesítéséhez.