Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 1. Ülésszak - Csanádi Lajosné dr.: A távlati tervezés hidroökonómiai vonatkozásai

116 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Csanádi L.-né dr.: A távlati tervezés ökonómiai ismeretek és felismerések egyre szélesedő térhódítása. A távlati tervezés problematikájának sokrétűségét és a hidroökonómia alapvető jelentőségét a távlati tervezésben jól érzékeltetik a konferenciára beküldött dolgozatok is. Ezek a munkák a vízgazdálkodás távlati tervezésének azokkal a módszertani és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak, amelyekkel a tervező munka során a tervezők szembe kerültek. A vízgazdálkodás ágazati és területi tervezése helyzetéről és problémáiról dr. Vavrik Ferenc dolgozata nyújt átfogó képet. A szerző bevezetőként vázolja a népgazdasági terv és az ágazati tervek kapcsolatrendszerét, majd arra mutat rá, hogy a vízgazdálkodási ágazat infrastrukturális jellegéből adódóan fokozottan törekedni kell a tervezés komplexitásának és teljeskörűségénck megvalósítására. A vízgazdálkodás hosszú-, ill. nagy-távlatú terveinek időtartamával kapcsolatosan leszögezi, hogy a vízgazdálkodási fejlesztési célkitűzések megvalósítása többnyire nem fér bele a gazdasági tervezés eddig kialakult időhorizontjaiba, ezért a vízgazdálkodási fejlesztési célkitűzéseket indokoltnak látszik 25—30 év időtávlatra meghatározni. A nagy-távlatú tervezés tökéletesítése érdekében sürgeti a tervezés módszertanának fejlesztését, így a célkitűzéseiben merészebb prognosztikai, valamint a helyes értelemben vett futurológiai szemlélet kialakítását és alkalmazását. Rámutatva az ágazati célkitűzések térbeli elhelyezésének szükségességére, hangsúlyozza a területi tervezés kiemelkedő jelentőségét és megállapítja, hogy a regionális tervezésnek kiemelkedő szerepe van a vízgazdálkodás tervezésében. Végül a tanulmány foglalkozik a vízgazdálkodási tervezés jelenlegi színvonalával, elemezve azokat a tényezőket, amelyek a tervezési munka további javulását elősegíthetik. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a vízgazdálkodás fejlődésének társadalmi-gazdasági környezete csak a nemzetközi összefüggésekből kiindulva vázolható fel, figyelembe véve az európai általános gazdasági fejlődés és különösképpen a nemzetközi gazdasági integráció nyomán várható színvonalnövekedést mind a társadalmi, mind a gazdasági életben. Csanádi Lajosné dr. által benyújtott dolgozat a vízgazdálkodási ágazattal szemben támasztott társadalmi igények előrejelzésének módszertani kérdéseivel foglalkozik, ezen belül is elsősorban a vízellátás távlati fejlesztésének megalapozását szolgáló vízigényprognózis módszertanával. Jól megválasztott módszer, ill. módszerek alkalmazásával a várható társadalmi-gazdasági fejlődésre alapozva — mind népgazdasági szinten, mind területi bontásban—-15—30 éves távlatra kisebb-nagyobb hibahatárral vízhasználatok szerint prognosztizálhatók a várható vízigények. A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy valamely módszer alkalmazásának lehetőségét és megbízhatóságát alapvetően befolyásolják a rendelkezésre álló információk. Mind a vízgazdálkodási ágazattól, mind a népgazdaság más ágazataitól származó és felhasználásra kerülő megbízhatatlan információk ugyanis torzíthatják azt a képet, melyet a társadalomban, ill. gazdaságban végbemenő fejlődésről alkotni kell ahhoz, hogy a vízigények megfelelő biztonsággal prognosztizálhatók legyenek. A vízgazdálkodási ágazat hosszú távú tervezési feladatai feltétlenül megkövetelik az eddig alkalmazott tervezési módszerek fejlesztését, s olyan új módszerek bevezetését is, amelyek fokozzák a vízigényelőrejelzés megbízhatóságát, pontosságát. A szerző kitér a módszertan továbbfejlesztéséhez elengedhetetlen alapfeltételek szükségességére, valamint a matematikai módszerek és számítástechnikai eljárások általánosabb körű alkalmazásának lehetőségeire. A területi tervezés módszertani kérdéseivel foglalkozó tanulmányában dr. Major László abból indul ki, hogy a területi tervezés alapvető feladata a konkrét népgazdaságfejlesztési koncepciók és a külső feltételek szabta kereteken belül a térbeli fejlesztés részletesebb stratégiájának kialakítása. Következésképpen a területi tervezés lényeges feladatát képezi a térbeli fejlesztési koncepció, valamint a térbeli fejlesztés lehetőségeit és irányát meghatározó népgazdasági ágazatok hosszú távú területi fejlesztési koncepcióinak összehangolása. Ebben az összefüggésben a vízgazdálkodási ágazatot olyan ágazatnak minősíti, amelynek fokozódó mértékben meghatározó szerepe van a területfejlesztési tervek megvalósításában. A szerző a vízgazdálkodás infrastrukturális jellegére utalva kifejti, hogy az ágazat területegységenként kidolgozott hosszú-távú terve közbülső helyet foglal el az országos és komplex területfejlesztési tervek között, majd foglalkozik a vízgazdálkodási tervezésben alkalmazandó területegység kérdésével. A tervezés területegységeként a szakágazat jellegének megfelelő területi bontást tartja célszerűnek alkalmazni. A vízgazdálkodási nagylétesítmények esetén a fejlesztési célkitűzéseket viszont regionális tervek keretében kell meghatározni. A dolgozat továbbá átfogó képet nyújt a területi fejlesztési célkitűzések meghatározásának tervezési-módszertani lehetőségeiről és foglalkozik a hosszú-távú területi tervek időtartamának problémájával, valamint a matematikai-közgazdasági modellek alkalmazási lehetőségeivel a területi tervezésben. A Tisza-völgy nagytávlatú vízgazdálkodási fejlesztési tervét ismerteti Szabó István dolgozata. Ez a terv módszertani szempontból azért érdekes, mert a tervezők a gyakorlatban először alkalmazták azokat a tervezési és előrejelzési módszereket, amelyeket a regionális tervezési munka keretében dolgoztak ki. A szerző a vízigény előrejelzésének módszerét ismerteti részletesebben. A Tisza-völgy vízigényének prognózisa az 1970. évi társadalmi-gazdasági színvonal részié-