Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 1. Ülésszak - Pap István: A távlati tervezés műszaki vonatkozásai

Pap I.: A távlati tervezés Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 113 zési tervéből indul ki, bemutatja annak vál­tozásait és kihatásait a lakos-számra és a vár­ható lakásszükségletre. Rámutat a jövőbeni lakásépítési tendenciákra, a városi rekonst­rukció jelentőségére és a főváros terjeszke­désének Észak—Déli fő irányára. Helyes ér­telemben összekapcsolja a Budapest főváros vízgazdálkodását a környező településgyűrű vízellátási, csatornázási, szennyvíztisztítási és vízminőségvédelmi problémáival. A 2000. évig terjedő igények figyelembevételével ja­vaslatot ad mind a víztermelési kapacitás, mind a szennyvíztisztítás fejlesztésére. — Dr. Karácsony Sándor—dr. Scheuer Gyula „A minőségi vízgazdálkodás problémái Eger környékén" c. tanulmányukban röviden ösz­szefoglalják Eger város vízellátási rendsze­reit, részletesen tárgyalva a városon belül és kívül fekvő víznyerő helyek vízföldtani vi­szonyait. A hangsúlyt a belső vízellátási rendszerek helyes kialakítására helyezik, aminek útján jelentős vízhozamnövekedést lehet elérni a vízmű-terület közvetlen kö­zelében. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a különböző területekről besze­rezhető, de más minőségű vizek keverése egy egységes hálózaton belül előre nem látható következményekkel járhat. A víz minőségé­vel való gazdálkodásra törekvés az egységes vízgazdálkodás megvalósítása érdekében kí­vánatos és követendő cél. Egyes tanulmányok a távlati tervek összeál­lításához szükséges egyes összetevők és elemek meghatározásával is foglalkoztak. — A vízkészlet meghatározást csak érintik a dolgozatok. Dr. Sárvári István tanulmánya bizonyos mértékben felhasználható lehet a csapadékkal befolyásolt felszínalatti vízkész­letek periodikus változásának és a felszíni vízfolyások vízhiányos időszakainak (évso­rainak) megbecslésére. — Tirvol László által ismertetett és megvaló­sítás alatt álló rétegvíz észlelő hálózat alkal­mas lesz Magyarország rétegvízkészlet feltá­rásának és a készletváltozásoknak finomítá­sára. — Dr. Hankó Géza tanulmányában a tiszavöl­gyi vízkészletek meghatározásánál figyelem­be vette a Magyarországra befolyó vízhoza­mokat csökkentő külföldi vízhasználatok ha­tását és ily módon finomítja a Magyarorszá­gon rendelkezésre álló vízkészlet értékeket. — Dr. Oroszlány István „A vízkészletek súlyo­zása a mezőgazdaságban" c. dolgozata a szer­ző vezetésével az Agrártudományi Egyetem Földméréstani és Kultúrtechnikai Tanszékén a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő víz értékelésére vonatkozóan több éve folyó vizsgálatok eredményeiről számol be. A szerző által a magyar gyakorlatba beveze­tett vízhasznosulási tényező értékének meg­duplázódása az utóbbi 80 év folyamán jól szemlélteti, hogyan változik a víz természeti kincsből használati értékké. További vizsgá­latok rámutatnak a vízhasznosulási tényező­nek művelési ágak és termelési színvonal szerinti változására. Űj eredmény és igen nagy jelentőségű a vízhasznosulási tényező vizsgálata havi bontásban. A maximumok jú­liusra, a negatív értékű minimumok ápri­lisra esnek. A júliusi maximum a Magyar­országon használható augusztusi vízmérleg felülvizsgálatának szükségességére utal, az áprilisi minimum a belvízvédelmi tevékeny­ség szempontjából jelentős. A természetes csapadékot és az öntözést együttesen érté­kelő vizsgálat szerint az öntözővíz-adagok bizonyos határon túli növelése a vízhaszno­sulási értékek csökkenését vonja maga után, amit figyelembe kell venni a gazdaságosan kiadagolható öntözővíz meghatározása során. — A szigorú értelemben vett vízigények meg­határozásával szintén több dolgozat foglal­kozik. így dr. Hankó Géza „A tiszavölgyi távlati vízigények alakulásával a különböző időszakokra vonatkozó távlati vízmérleg ösz­szeállítása érdekében". Balló Iván a távlati vízigények előrebecslésével foglalkozik a te­lítettségi érték és a logisztikai függvény al­kalmazásával, míg Árkai István a mezőgaz­dasági üzemek és állattartó telepek vízigény fejlődését tárgyalja. — A vízminőség szabályozással főként Fazekas Imre foglalkozik „A mederben levő vízmeny­nyiség és a szennyezésterhelés hatása a víz­, minőség változására" c. tanulmányában. Elő­ször a vízminőséget befolyásoló, illetve meg­határozó hidrológiai, hidrometeorológiai és egyéb tényezőknek a felszíni vizek minősé­gére gyakorolt hatását tekinti át. Utána rá­tér a megfelelő vízminőség fenntartása érde­kében a folyómederben szükséges vízmeny­nyiség meghatározására, és megállapítja, hogy nagy folyóink közül a Dunára és a Ti­szára közel azonos nagyságrendű szennyvíz­terhelés várható ugyan, de lényegesen ki­sebb vízhozamai miatt a Tisza a veszélyez­tetettebb. Adott szennyezésterhelés felvéte­léhez szükséges vízmennyiség meghatározá­sához az anyagmérlegből indul ki. A szeny­nyezés csökkentésének lehetséges módjai kö­zül véleménye szerint a hígítás csak kisebb vízfolyásokon és időszakosan valósítható meg a részletesen felsorolt gyakorlati ne­hézségek miatt. Általában, hogy a szennyvíz­terhelés csökkentése szennyvíztisztítás útján mindig olcsóbb, a különleges vízminőségi szennyezések hatásának korlátozásában pedig a higítóvíz nem kielégítő megoldás. A jelenleg rendelkezésre álló adatok és is­meretek még nem elégségesek kellő jóságú vízminőségi előrejelzésre, vagy szabályozásra, ezért megadja azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a vízminőség előrejelzése, előreszámítása és szabályozása egy távolabbi jövőben lehetséges lesz. Dr. Karácsony Sándor és Scheuer Gyula a rendelkezésre álló vízkészletekkel való mi-

Next

/
Thumbnails
Contents