Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 1. Ülésszak - Pap István: A távlati tervezés műszaki vonatkozásai

Pap I.: A távlati tervezés Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 113 zési tervéből indul ki, bemutatja annak változásait és kihatásait a lakos-számra és a várható lakásszükségletre. Rámutat a jövőbeni lakásépítési tendenciákra, a városi rekonstrukció jelentőségére és a főváros terjeszkedésének Észak—Déli fő irányára. Helyes értelemben összekapcsolja a Budapest főváros vízgazdálkodását a környező településgyűrű vízellátási, csatornázási, szennyvíztisztítási és vízminőségvédelmi problémáival. A 2000. évig terjedő igények figyelembevételével javaslatot ad mind a víztermelési kapacitás, mind a szennyvíztisztítás fejlesztésére. — Dr. Karácsony Sándor—dr. Scheuer Gyula „A minőségi vízgazdálkodás problémái Eger környékén" c. tanulmányukban röviden öszszefoglalják Eger város vízellátási rendszereit, részletesen tárgyalva a városon belül és kívül fekvő víznyerő helyek vízföldtani viszonyait. A hangsúlyt a belső vízellátási rendszerek helyes kialakítására helyezik, aminek útján jelentős vízhozamnövekedést lehet elérni a vízmű-terület közvetlen közelében. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a különböző területekről beszerezhető, de más minőségű vizek keverése egy egységes hálózaton belül előre nem látható következményekkel járhat. A víz minőségével való gazdálkodásra törekvés az egységes vízgazdálkodás megvalósítása érdekében kívánatos és követendő cél. Egyes tanulmányok a távlati tervek összeállításához szükséges egyes összetevők és elemek meghatározásával is foglalkoztak. — A vízkészlet meghatározást csak érintik a dolgozatok. Dr. Sárvári István tanulmánya bizonyos mértékben felhasználható lehet a csapadékkal befolyásolt felszínalatti vízkészletek periodikus változásának és a felszíni vízfolyások vízhiányos időszakainak (évsorainak) megbecslésére. — Tirvol László által ismertetett és megvalósítás alatt álló rétegvíz észlelő hálózat alkalmas lesz Magyarország rétegvízkészlet feltárásának és a készletváltozásoknak finomítására. — Dr. Hankó Géza tanulmányában a tiszavölgyi vízkészletek meghatározásánál figyelembe vette a Magyarországra befolyó vízhozamokat csökkentő külföldi vízhasználatok hatását és ily módon finomítja a Magyarországon rendelkezésre álló vízkészlet értékeket. — Dr. Oroszlány István „A vízkészletek súlyozása a mezőgazdaságban" c. dolgozata a szerző vezetésével az Agrártudományi Egyetem Földméréstani és Kultúrtechnikai Tanszékén a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő víz értékelésére vonatkozóan több éve folyó vizsgálatok eredményeiről számol be. A szerző által a magyar gyakorlatba bevezetett vízhasznosulási tényező értékének megduplázódása az utóbbi 80 év folyamán jól szemlélteti, hogyan változik a víz természeti kincsből használati értékké. További vizsgálatok rámutatnak a vízhasznosulási tényezőnek művelési ágak és termelési színvonal szerinti változására. Űj eredmény és igen nagy jelentőségű a vízhasznosulási tényező vizsgálata havi bontásban. A maximumok júliusra, a negatív értékű minimumok áprilisra esnek. A júliusi maximum a Magyarországon használható augusztusi vízmérleg felülvizsgálatának szükségességére utal, az áprilisi minimum a belvízvédelmi tevékenység szempontjából jelentős. A természetes csapadékot és az öntözést együttesen értékelő vizsgálat szerint az öntözővíz-adagok bizonyos határon túli növelése a vízhasznosulási értékek csökkenését vonja maga után, amit figyelembe kell venni a gazdaságosan kiadagolható öntözővíz meghatározása során. — A szigorú értelemben vett vízigények meghatározásával szintén több dolgozat foglalkozik. így dr. Hankó Géza „A tiszavölgyi távlati vízigények alakulásával a különböző időszakokra vonatkozó távlati vízmérleg öszszeállítása érdekében". Balló Iván a távlati vízigények előrebecslésével foglalkozik a telítettségi érték és a logisztikai függvény alkalmazásával, míg Árkai István a mezőgazdasági üzemek és állattartó telepek vízigény fejlődését tárgyalja. — A vízminőség szabályozással főként Fazekas Imre foglalkozik „A mederben levő vízmenynyiség és a szennyezésterhelés hatása a víz, minőség változására" c. tanulmányában. Először a vízminőséget befolyásoló, illetve meghatározó hidrológiai, hidrometeorológiai és egyéb tényezőknek a felszíni vizek minőségére gyakorolt hatását tekinti át. Utána rátér a megfelelő vízminőség fenntartása érdekében a folyómederben szükséges vízmenynyiség meghatározására, és megállapítja, hogy nagy folyóink közül a Dunára és a Tiszára közel azonos nagyságrendű szennyvízterhelés várható ugyan, de lényegesen kisebb vízhozamai miatt a Tisza a veszélyeztetettebb. Adott szennyezésterhelés felvételéhez szükséges vízmennyiség meghatározásához az anyagmérlegből indul ki. A szenynyezés csökkentésének lehetséges módjai közül véleménye szerint a hígítás csak kisebb vízfolyásokon és időszakosan valósítható meg a részletesen felsorolt gyakorlati nehézségek miatt. Általában, hogy a szennyvízterhelés csökkentése szennyvíztisztítás útján mindig olcsóbb, a különleges vízminőségi szennyezések hatásának korlátozásában pedig a higítóvíz nem kielégítő megoldás. A jelenleg rendelkezésre álló adatok és ismeretek még nem elégségesek kellő jóságú vízminőségi előrejelzésre, vagy szabályozásra, ezért megadja azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a vízminőség előrejelzése, előreszámítása és szabályozása egy távolabbi jövőben lehetséges lesz. Dr. Karácsony Sándor és Scheuer Gyula a rendelkezésre álló vízkészletekkel való mi-