Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - György István: A műszaki tervezés helye és szerepe a vízgazdálkodásban

106 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. A műszaki tervezés helye és szerepe a vízgazdálkodásban GYÖRGY ISTVÁN a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója Az előzőekben elhangzott előadások ismertették a feladatokat, amelyek a vízgazdálkodási beruházások terén előttünk állnak, ismertették a vízgazdálkodás terén folyó távlati tervezést. Ezek után úgy gondolom meghatározható a műszaki tervezés helye az ország vízgazdálkodásában. A vízgazdálkodási távlati tervezés a távlati gazdaságpolitikai elhatározásokból következően meghatározza a távlatban létrehozandó létesítményeket, amelyek közgazdasági szempontból szükségesek és ismerteti a műszaki szempontból lehetséges megoldások fő vonásait. A műszaki tervezés a távlati tervekben szereplő, a középtávú tervekben előirányzott műszaki beavatkozások műszaki megoldását, az egyes beruházások elhatározásához szükséges gazdasági és műszaki mutatókat, majd pedig az elhatározott létesítmény, illetve létesítményrendszer műszaki terveit készíti el. A műszaki tervezés első fázisa tehát az, amelyben elkészítik a létesítmény koncepcióját és műszaki terveit olyan mélységben, hogy annak paraméterei mind gazdasági, mind műszaki értelemben meghatározhatók. Ezt a tervet hazánkban beruházási programnak ínevezik. Ezen beruházási program elkészítésénél alapvetően figyelembe kell venni a vízgazdálkodás összefüggéseit, amelyek a vízgazdálkodás távlati tervében lerögzítettek és amelyeket a vízgazdálkodás vonatkozásában az irányadó, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által készített és a kormány 1973. januári határozatával jóváhagyott vízgazdálkodási koncepció határoz meg. A műszaki tervezőnek figyelembe kell venni — a megoldáshoz rendelkezésre álló kutatási és megfigyelési eredményeket, — a rendelkezésre álló technikai-technológiai berendezések színvonalát és azok hazai, illetve import beszerzési lehetőségeit, — a mű létesítésének időpontjában rendelkezésre álló építőipari lehetőségeket, az építőipar technológiai színvonalát, — végül a gazdaságos és biztonságos üzemszervezési és gazdasági feltételeit. A beruházási programban kidolgozott mutatók alapján történő elhatározás esetén készülnek a továbbiakban a kiviteli tervek. Ezeket a terveket hazánkban túlnyomórészt az állami tervező szervek, külföldön sok esetben már az építési, illetve a technológiát szerelő vállalat, esetleg fővállalkozó készíti el. Magyarországon a műszaki tervezési tevékenységet túlnyomórészt állami tervező szervek végzik. Nagyobb beruházások terveit mindenkor a néhány koncentrált nagy létszámú tervező vállalat, a kisebb jelentőségűeket tanácsi, vagy társulati, szövetkezeti tervező szervek végzik. A magyar vízgazdálkodás területén az Országos Vízügyi Hivatalnak két tervező vállalata van, de ezen túlmenően az Építésügyi Minisztérium számos és több más tárca tervező vállalata végez főfeladatán túl a vízellátás és a csatornázás körébe tartozó tervezést. A Vízügyi Igazgatóságok kisebb tervező csoportjai, valamint a Vízitársulatok keretében folyik bizonyos — arányaiban fentieknél lényegesen kisebb volumenű — tervezés, amely lényegében helyi jelentőségű és kisebb műszaki felkészültséget igényel. Az elmúlt két évtizedben — a vízügyi tárca tervező vállalata, a VÍZITERV, 20 évvel ezelőtt alakult — alapvetően megváltoztak Magyarországon, de a világon is általában a vízügyi tervezés feltételei. A vízgazdálkodás egységes szervének kialakítása nyomán kialakult az ország egységes vízgazdálkodási rendszere és ennek megfelelően a tervezett létesítményeknek pontosan kell beilleszkedniük ebbe a rendszerbe. — Régebben többnyire egyedi létesítmények épültek ki a vízgazdálkodás területén, ezek helyébe ebben a 20 évben túlnyomórészt komplex, többcélú vízgazdálkodási létesítmények léptek. — A vízkinccsel való gazdálkodás szervezettebbé és szorosabbá vált. Ma már igen körültekintően kell gazdálkodni a rendelkezésre álló vizekkel. — Az ipari termelés jelentősen megnövekedett Magyarországon, 20 év alatt kereken háromszorosára. Ennek megfelelően nőtt az ipar frissvíz-igénye, amely 1953-ban 3,5 millió m

3/nap, 1973-ban 9,5 millió m

3/nap az ipar teljes (visszaforgatott) vízigénye, ez évben 17 millió m

3/nap. — A lakosság életszínvonalát fokozottan növelni kell. Növelni kell a szolgáltatásokat, így a lakossági vízigény is nőtt. 1953-ban a lakosság 30%-át, 1973-ban mintegy 60%-át láttuk el közművekről vízzel. Ennek megfelelően a települések szennyvízkibocsátása is megkétszereződött az elmúlt 20 évben. — A szennyező források nagymértékű megnövekedése, a mezőgazdaság kemizálása révén nőtt a felszíni vizek, valamint a talajvíz szennyezettsége, fokozódott az igény e szennyezések elleni védelemre. — A munkaerővel takarékosabban kell gazdálkodni, mindinkább alkalmazni kell a gépesítést, az automatizálást a létesített művekben. — A technika fejlődött. Az új építési módszerek, technológiai berendezések új technikai szintet követelnek meg, új gazdaságosabb lehetőségeket tárnak fel. Mindezen változások a tervezés munkáját lényegesen összetettebbé tették, nagyobb specializálódást igényelnek a tervezési munka területén. Ha részleteiben vizsgáljuk a kérdést az ivó- és ipari vízellátás területén