Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - György István: A műszaki tervezés helye és szerepe a vízgazdálkodásban

György I.: A műszaki tervezés helye és szerepe Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 107 — a múltban túlnyomórészt csak felszín alatti vizekből történt az ivóvízellátás, ma már sok esetben mesterséges tározókból, vagy egyéb felszíni vizekből, — régebben egyedi vízellátó művek épültek ki üzemek, községek, városok részére; ma re­gionális rendszerek épülnek, amelyek az érintett régió városait, községeit egységes vízellátó rendszerből oldják meg, — az üdülő és idegenforgalom nagymértékű fejlődése következtében üdülőközpontok ala­kultak ki (Balaton, Velencei-tó, Duna-kanyar stb.), ezek idényjellege (nyári, ill. hétvégi csúcsok) speciális feladatok elé állítja a ter­vezőt. Ezek a változások a víztermelés, vízkezelés és vízelosztás területén új feladatokat adtak és új technológiák kialakítására ösztönöztek (pl. talaj­vízdúsítás, felszín alatti tározás, újszerű és nagy hatásfokú derítési eljárások, többrétegű szűrők, aktívszén kezelés, az íz- és szagrontó anyagok eltávolítása, új vas és mangántalanító eljárások, az irányítástechnika és automatizálás nagymér­tékű fejlesztése). A csatornázás és szennyvíztisztítás területén legfeljebb a második fokozatú biológiai szenny­víztisztítás történt, ma már a biológiai tisztítás úgyszólván elengedhetetlen, sőt kényszerűen be kell iktatni a harmadik tisztítási fokozatot is és gondoskodni kell az iszapkezelésről és az iszap elhelyezéséről. Üj szennyező anyagok jelentkez­nek különösen az ipar és mezőgazdaság fejlő­dése révén. Az olaj, a detergensekkel és a pesz­ticidekkel szennyezett vizek tisztítása mind na­gyobb feladatot ró a szennyvíztisztítási techno­lógia kidolgozói részére. A csatornafektetés múltban nagy élőmunka igényessége miatt új, nagymértékben gépesített építési technológia bevezetése elengedhetetlen. Az öntözés és belvízrendezés területén is nagy a változás. A régi paraszti gazdaságok helyébe a szövetkezeti és állami nagyüzemi mezőgaz­dálkodás lépett, az eddigi egyedi kis öntözőte­lepek helyébe komplex nagy öntözések léptek 1—2 ezer ha-os egységekkel. A fokozott öntö­zés maga után vonja az öntözött területek víz­rendezésének fokozott ütemű kiépítését. A me­zőgazdaságból való munkaerő elvándorlás szük­ségessé teszi kis élőmunka igényű öntözési tech­nológia bevezetését. A nagyüzemi gépesített me­zőgazdaság nagy táblák kialakítását igényli. így a vízelvezetés módszerei is megváltoznak. Ä mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás, a koncentrált nagyüzemi állattartás az uralkodó, ez utóbbi nyomán előtérbe került a szennyvíz­öntözés. Növekedett az árvízvédelem fontossága. Az ipar és mezőgazdaság fejlődése révén az árvé­delmi művektől védett értékek nagymértékben megnövekedtek. A megelőző árvédelem bizton­ságát erősíteni kell. A folyószabályozás és csatornázás igénye ha­zánkban is előtérbe került, a Duna—Majna­Rajna csatorna megépítése és ennek nyomán a hajózás hazánkban is várható nagymértékű fej­lődése révén. A rohamosan emelkedő energiaigények mel­lett az energiaforrások korlátozott volta gazda­ságosabbá teszi a gyengébb mutatójú vízenergia hasznosítási lehetőségek igénybevételét, vízerő­művek kiépítését. Mint új feladat jelent meg a hévizek haszno­sításának igénye. Ä fürdő és gyógyfürdő célo­kon túlmenőleg aktuálissá vált a hévizeknek a mezőgazdaság szolgálatába való állítása. Ezek a változások egyértelműen meg is ha­tározzák a tervező vállalatok feladatát a vízgaz­dálkodás fejlődése területén. A tervező az, aki a kitűzött vízgazdálkodási cél birtokában meghatározza a műszaki megol­dást, megkeresi a megoldás-variánsok közül a műszakilag és gazdaságilag optimálist, kidolgoz­za annak részleteit, meghatározza a létrehozás technológiáját és költségeit és mint a beruházó tanácsadója az első kapavágástól az üzembehe­lyezésig figyeli és segíti a mű létrehozását és tapasztalatok nyerése céljából figyeli működé­sét üzembeadás után is. A tervező szervek feladatai — mint az elő­zőekből kitűnik — az elmúlt évtizedekben mind­inkább komplexszé váltak. Megvizsgáltam egy nagyobb komplex tervezésünk: a Kiskörei Víz­lépcső és öntözőrendszerei tervező munkáinak összetételét. A mű mintegy 320 ezer ha terület öntözésé­hez biztosít vizet. A duzzasztómű hidraulikus mozgatású 5 db 24 méter nyílású szegmens táb­lája több mint 5000 m 3/sec víz átbocsátására al­kalmas. Az energiahasznosítást 4 db csőturbina biztosítja, a víz elosztását 190 km öntöző főcsa­torna, 800 km fürtcsatorna és mintegy 100 db nagynyomású öntöző szivattyútelep végzi. Az egész rendszer vízelosztása automatizált köz­ponti irányítással történik. Megállapítható volt, hogy a műszaki ismere­tek széles területű felhasználására volt szükség a mű megtervezésénél. A felsőbbrendű geodé­ziai munkáktól a hidrológia, hidrogeológia, ta­lajmechanika, sztatika és sok más szakágon túl­menőleg az automatika, a vezérlés és híradás­technikáig, más ágon pedig az agronómus és közgazdász munkáját figyelembe véve mintegy 40-féle szakág volt képviselve a munkában. Igénybe kellett venni a tervezés során hidrauli­kai, szilárdságtani kismintavizsgálatokat, foto­elasztikus vizsgálati módszereket. Mint másik szélső helyzetet vizsgáltam egy kisjelentőségű falusi törpe vízmű tervezéséhez szükséges szakembereket. Itt amellett, hogy ru­tinmunkát végeztek, mégis 8-féle szakember be­vonása volt szükséges. E két szélső példa között számtalan variáns jelentkezik a feladat össze­tettségének megfelelően és a tervezői gyakor­latban mindezen variáns előfordul — és ekkor még nem vettük figyelembe azokat a specialis­tákat, akik magas szinten 1—1 speciális témát képviselnek a matematikustól az acélkorrózió speciális szakemberéig.

Next

/
Thumbnails
Contents